Január / Az ökumenikus imahét története
( 12 értékelés )Az ökumenikus imahét története
A keresztények egységéért nemcsak januárban imádkozunk, de ilyenkor, a
keresztény egység imahetén még célratörőbben – és közösen is. Az ökumenikus
mozgalom lelke az imádság, amellyel a Szentlélek általunk talán nem ismert
módon, de közelebb hozza a történelmileg megosztott keresztény egyházakat. Az
évenként visszatérő imaszándékot 1908-tól Paul Wattson (1863-1940), a később
katolikus hitre tért episzkopális lelkész indította el.
Igazi változást csak a II. vatikáni zsinat (1962-1965) jelentett, amikor katolikusok
nagyobb számban csatlakoztak az imahéthez, amelyet megerősített az 1964-ben
kihirdetett, az ökumenéről szóló zsinati határozat, az Unitatis redintegratio.
Az elmúlt évtizedekben az ökumenikus elkötelezettség katolikus részről egyre
nyilvánvalóbbá vált, s immár negyvenöt év távlatából olyan gyümölcsöket tud
felmutatni, mint a különböző keresztény egyházakkal való párbeszéd megindítása,
az üdvösségről szóló evangélikus-katolikus közös nyilatkozat aláírása (1999), és a
Charta Oecumenica, az európai keresztényeket érintő közös ökumenikus alapelvek
megfogalmazása (2001).
A katolikus egyház is nagyon korán felfedezte Jézus utolsó vacsorai szándékának –
„legyenek mindnyájan egy” – fontosságát, és X. Piusz pápa (1903-1914) áldását
adta az „imanyolcadra”. XV. Benedek (1914-1922) az egységért való imádságot
1916-ban kiterjesztette az egész római katolikus egyházra.
XI. Piusz pápa (1922-1939) pedig a bencéseket már 1929-ben sürgette, hogy
tegyenek meg mindent a keresztény egység előmozdítására. Dom Lambert
Beauduin (1873-1960) így hozta létre a belgiumi Chevetogne-ban az ökumenikus
monasztikus közösséget. Ezt követően pedig Paul Couturier (1881-1953) a lyoni
egyházmegyében vezette be az imahetet, amelybe 1935-től már nem katolikusokat
is bevont.
Ide tartoznak még a katolikus elkötelezettség kinyilvánításának jelentős
dokumentumai: 1995-ből II. János Pál pápa (1978-2005) Ut unum sint kezdetű
enciklikája, valamint az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának a
nyilatkozata A katolikusok felelőssége és az Európai Unió (2005) címmel, amely
különös hangsúlyt fektet az európai egyházak egységére.
A XXI. század elején a kereszténység sokszor széteső társadalmakkal találkozik,
ezért Krisztus és az egyház üzenetét csakis összefogással és egységben lehet
továbbadni az életük értelmét kereső embereknek. Az ökumenikus mozgalom már
hosszú utat járt be, amelynek során lelkileg, szellemileg és szervezetileg is
gazdagodott. Folytatni kell ezt az utat, és erősíteni azt a keresztény tanúság- és
bizonyságtételt, amely vallja, hogy a feltámadott Krisztussal való találkozás
átalakítja életünket. Sokkal több az, ami bennünket összeköt, mint ami elválaszt.
Forrás: Kránitz Mihály