NyomtatásE-mail

Április / A Fehérvasárnaphoz fűződő szokásokról

( 11 értékelés )

A Fehérvasárnapról 

Fehérvasárnap (latinul: Dominica in albis) a húsvét nyolcadát záró vasárnap (tehát a

szent szombatot követő nyolcadik nap), amelyet a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét

második vasárnapjaként ismer a katolikus naptár.

A nap neve a görög katolikusoknál tamásvasárnap. II. János Pál pápa az Isteni

irgalmasság vasárnapjának nevezte el.

A nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon

vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek.

 

A fehérvasárnaphoz kötődő ajándékozó népszokás: a mátkálás, vagy komatál-küldés

feltehetően ókeresztény gyökerű. A fehérvasárnap népies neve a szokás

miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap,

az Ormánságban mátkázóvasárnap.

A komatál küldése a komálás ősi népszokásának része volt, illetve kifejezhette a

gyermekágyas anyák iránti figyelmességet.

Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak,

vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig

tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának

nevezték egymást.

Ahány vidék, annyi szokás. Elsősorban Zala, Somogy megyében és a moldvai

magyaroknál volt jellemző a mátkálás. A barátságkötésnek ennek a formája inkább a

nőknél fordul elő, a férfiak körében ritkább. 

Göcsejben pl. e nap délutánján a helyi fiatalok a harang lábánál, vagy a kocsmánál

összegyűltek s e szavak kíséretében: komáll meg velem! vagy: koma, koma komállunk

meg! továbbá: mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk! – tojáscserére

szólították fel egymást. A felszólított, ha a tojás tetszett neki, a komaságot elfogadta

e szavakkal: mától fogva komák vagyunk – s tojásaikat kicserélték. Többel is lehet

komálni!

Más vidéken úgy zajlott, hogy a leány a kiszemelt mátkához fehér kendővel letakart

mátkatálat (amire tett egy palack bort, köréje egy-két hímes piros tojást, süteményt,

perecet) vitt, odaérve különböző mondókák kíséretében:

„Komatálat kaptam,

Föl is aranyoztam,

Koma küldi komának,

Koma váltsa magának!”

- odaadta a tálat, ha a lány elfogadta a mátkaságot, akkor visszacsókolt, elvette a

tálat, megköszönte és a következő esztendőben viszonozta. Ez egy életre szóló

barátság, testvérfogadás egyneműek között.

A keresztszülőség megünneplésekor is használtak komatálat, ahol ünnepélyesen

bejelentették a következő megszületendő gyermek keresztszülőinek a nevét. Ilyenkor

komaasszony a komaság szándékát és tiszteletét azzal fejezhette ki, hogy

komatálat küldött, amelyben lehetett (piros tojás, alma, füge, pattogatott kukorica).

Az anyák iránti figyelmesség jeleként is küldtek komatálat. A szoptató anyának, hogy

bőségesen tudjon szoptatni komatálat küldtek, amelyen tartalmas ebéd és bor volt,

vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után.

Egyes helyeken az asszonyavatásig - ami az új asszony helyének kijelölése a

templomban (a lakodalmat követő reggel, vagy vasárnapon az új asszonyt rendszerint

férj közeli rokona vezette a templomban ahhoz a helyhez, amely ezután férje vagy

annak családja szerint megillette) - vittek komatálat.

Az első és az utolsó komatálat általában a főkomaasszony küldte, a többi

komaasszony pedig naponta váltotta egymást.

Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon

menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.

A fehérvasárnap szakrális tartalma a katolikus egyházban a halottakról való

megemlékezés, a "halottak húsvétja".

 

Forrás: Wikipédia

joomla template