Április / A Fehérvasárnaphoz fűződő szokásokról
( 11 értékelés )A Fehérvasárnapról
Fehérvasárnap (latinul: Dominica in albis) a húsvét nyolcadát záró vasárnap (tehát a
szent szombatot követő nyolcadik nap), amelyet a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét
második vasárnapjaként ismer a katolikus naptár.
A nap neve a görög katolikusoknál tamásvasárnap. II. János Pál pápa az Isteni
irgalmasság vasárnapjának nevezte el.
A nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon
vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek.
A fehérvasárnaphoz kötődő ajándékozó népszokás: a mátkálás, vagy komatál-küldés
feltehetően ókeresztény gyökerű. A fehérvasárnap népies neve a szokás
miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap,
az Ormánságban mátkázóvasárnap.
A komatál küldése a komálás ősi népszokásának része volt, illetve kifejezhette a
gyermekágyas anyák iránti figyelmességet.
Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak,
vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig
tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának
nevezték egymást.
Ahány vidék, annyi szokás. Elsősorban Zala, Somogy megyében és a moldvai
magyaroknál volt jellemző a mátkálás. A barátságkötésnek ennek a formája inkább a
nőknél fordul elő, a férfiak körében ritkább.
Göcsejben pl. e nap délutánján a helyi fiatalok a harang lábánál, vagy a kocsmánál
összegyűltek s e szavak kíséretében: komáll meg velem! vagy: koma, koma komállunk
meg! továbbá: mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk! – tojáscserére
szólították fel egymást. A felszólított, ha a tojás tetszett neki, a komaságot elfogadta
e szavakkal: mától fogva komák vagyunk – s tojásaikat kicserélték. Többel is lehet
komálni!
Más vidéken úgy zajlott, hogy a leány a kiszemelt mátkához fehér kendővel letakart
mátkatálat (amire tett egy palack bort, köréje egy-két hímes piros tojást, süteményt,
perecet) vitt, odaérve különböző mondókák kíséretében:
„Komatálat kaptam,
Föl is aranyoztam,
Koma küldi komának,
Koma váltsa magának!”
- odaadta a tálat, ha a lány elfogadta a mátkaságot, akkor visszacsókolt, elvette a
tálat, megköszönte és a következő esztendőben viszonozta. Ez egy életre szóló
barátság, testvérfogadás egyneműek között.
A keresztszülőség megünneplésekor is használtak komatálat, ahol ünnepélyesen
bejelentették a következő megszületendő gyermek keresztszülőinek a nevét. Ilyenkor
a komaasszony a komaság szándékát és tiszteletét azzal fejezhette ki, hogy
komatálat küldött, amelyben lehetett (piros tojás, alma, füge, pattogatott kukorica).
Az anyák iránti figyelmesség jeleként is küldtek komatálat. A szoptató anyának, hogy
bőségesen tudjon szoptatni komatálat küldtek, amelyen tartalmas ebéd és bor volt,
vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után.
Egyes helyeken az asszonyavatásig - ami az új asszony helyének kijelölése a
templomban (a lakodalmat követő reggel, vagy vasárnapon az új asszonyt rendszerint
a férj közeli rokona vezette a templomban ahhoz a helyhez, amely ezután férje vagy
annak családja szerint megillette) - vittek komatálat.
Az első és az utolsó komatálat általában a főkomaasszony küldte, a többi
komaasszony pedig naponta váltotta egymást.
Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon
menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.
A fehérvasárnap szakrális tartalma a katolikus egyházban a halottakról való
megemlékezés, a "halottak húsvétja".
Forrás: Wikipédia