Május / II. János Pál pápa a Mária-hónapról

"Május hónapja arra indít minket, hogy különösen sokat gondoljunk Máriára és

beszéljünk róla. Május tulajdonképpen az ő hónapja. Ennélfogva az egyházi év

aktuális időszaka (Húsvét) és a mostani hónap arra hívja meg szívünket, hogy

egyedülálló módon nyíljon meg Mária előtt"

(II. János Pál: általános kihallgatás, 1979. május 2.)

Önkéntelenül és mintegy magától értetődően érzünk vonzalmat Isten Anyja iránt,

aki a mi Anyánk is. Szeretnénk vele, mint élő emberrel találkozni, hiszen a halál

nem győzte le; ő testestől-lelkestől az Atyaistennél, Fiánál és a Szentléleknél van. 

Hogy megértsük Mária szerepét a keresztény életben, hogy megérezzük vonzását,

hogy gyermeki ragaszkodással keressük jelenlétét, nem kell hozzá hosszas

megfontolás, bár istenanyasága oly mély és oly gazdag, hogy sosem leszünk

képesek eleget gondolkodni rajta.

A katolikus hit Máriában Isten szeretetének különleges jelét látja: Isten már most

barátainak nevez bennünket, a kegyelme működik bennünk, legyőzi bennünk a bűnt

és erőt ad, hogy telve gyengeségekkel - hiszen mi por és nyomorúság vagyunk -

Krisztus arcát valamennyire visszatükrözzük. Nem olyan hajótöröttek vagyunk,

akiknek Isten csak megígérte, hogy megment - már folyamatban van bennünk a

megmentés. Istennel való kapcsolatunk nem hasonlít a vakéhoz, aki világosságra

vágyik, de a sötétség nyomora veszi körül - a fiúéhoz hasonlít, aki tudja, hogy

apja szereti. Ezt a melegszívűséget, ezt a bizalmat, ezt a biztonságot találjuk

meg Máriánál. Neve mindig szíven talál. Saját édesanyánkkal való kapcsolatunkat

vehetjük mintának Máriához, szeretetreméltó Úrnőnkhöz fűződő viszonyunkban.

Istent ugyanazzal a szívvel kell szeretnünk, mint szüleinket, testvéreinket,

rokonainkat, barátainkat: hiszen csak ez az egy szívünk van. És éppen ezzel a

szívvel kell Máriához is járulnunk.

Sok keresztény régi szokás szerint skapulárét visel; egyeseknek szokásává vált,

hogy köszöntik a Szűzanya képeit, amelyek minden keresztény házban és nagyon

sok város utcáin megtalálhatók - nem kellenek hozzá szavak, elég egy röpke

gondolat. Mások rózsafüzért imádkoznak, ezt a szép imádságot, amelyben, mint

egy szerelmes, fáradhatatlanul ismétlik ugyanazokat a dolgokat, és emellett az

Úr életének legfontosabb pillanatai fölött elmélkednek.

Sokan egy bizonyos napot a hétből Máriának szentelnek, hogy kimutassák

hálájukat azért, hogy ő, aki Isten Anyja, a mi Anyánk is. Aki Mária iránti szeretetét

nem bizonyítja valamilyen formában, annak a hitélete nem teljes. Aki

idejétmúltnak tartja a Boldogságos Szűz iránti áhítatgyakorlatokat, azt mutatja,

hogy számára elveszett ezek mély keresztény értelme, hogy elfelejtette azt a

forrást, amelyből fakadnak: az Atyaisten üdvözítő akaratába vetett hitet, a

valóban emberré lett és egy asszonytól született Fiúisten iránti szeretetet és a

Szentlélek Isten iránti bizalmat, aki kegyelmével megszentel bennünket. Isten az,

aki Máriát adta nekünk, és nincs jogunk őt elutasítani, inkább forduljunk hozzá

gyermeki szeretettel és örömmel.