Dinnyés
( 29 értékelés )A dinnyési Szent György Római Katolikus templom
A település régi neve: Dienes-Med vagy Dynnyes-Med. Az első oklevél Dinnyésről 1410-
ből való: Zsigmond király 1410-ben szolgálatai jutalmául Zollern Frigyes nürnbergi
várgrófnak adományozta Dienes-Med-et. Albert király 1439-ben visszaváltotta Zollern
Frigyestől és a három asszonyfai Ostfi testvérnek adományozta. Az Ostfiak kezén csak
14 évig volt, mert 1453-ban V. László Csókakő várával együtt Rozgonyi István erdélyi
vajdának juttatta.
1481-ben Mátyás király tuladonát képezi Dinnyés, aki azt fiának, Corvin Jánosnak
adományozta. Corvin János 1490-ben Darányi János felsőőrsi prépostnak, kancellárjának
és titkárának adományozta, aki testével védte a csontmezei csatában. Ettől kezdve
Dinnyés a mindenkori felsőőrsi prépostok birtoka volt egészen 1945-ig, az
államosításig.
Már a középkorban, a török hódoltság előtt volt temploma Dinnyésnek, amelynek
titulusát, védőszentjét nem ismerjük, de a „Plebanus ecclesie parochialis de
Dynnyesmed”-ben szerepel a templom egy 1484-ben kelt oklevélben. (Az oklevelet az
Országos Levéltár őrzi.)
A prépostok sorából ki kell emelni Dinnyés múltjának és fejlődésének legaktívabb
mecénását, Vajki Györgyöt, mint mezőkomáromi plébánosból lett veszprémi kanonokot,
és egyben felsőőrsi prépostot.
A kanonokságról lemondott, és Dinnyésre költözött. Saját kezelésbe vette a birtokot,
tudománynak, irodalomnak és gazdálkodásnak élt, látszólag visszavonultan, de annál
áldásosabb életet. Nekilátott a puszta kiépítésének, 25 gazdasági épületet, köztük
templomot, iskolát, tanítólakást, ipari műhelyeket, és saját magának szerény kastélyt
építtetett.
Vajki György haláláig Dinnyésen lakott, hamvai a templom küszöbe alatt lévő kriptában
nyugosznak 1830 óta. Emlékét a kripta felépítménye, a templom előtt álló, koporsót
ábrázoló, sóskúti kőből készült faragvány őrzi.
Templomunk 1824-ben épült Vajki György saját védőszentje tiszteletére és magának
temetkezőhelyül.
Műemlék jellegű templom, a magyar műemlékek jegyzéke így jellemzi: „Homlokzati,
gulatetős tornyocskája erős kiülésű timpanon felett helyezkedik el. A kapuja felett
félköríves ablak…”
A templom téglából épült, kívül és belül is vakolva. A főbejárat felett és a hajó két
oldalán félköríves ablakok helyezkednek el, a sekrestye megvilágítására téglalap alakú
ablakok szolgálnak. Tetejét cserép, tornyát pala fedi. Padlózata mozaik.
Hossza 16,2 m, szélessége 9,4 m.
A templomnak két harangja van. A nagyobbik súlya kb. 100 kg, Szent Ágoston
tiszteletére szentelték. 1892-ben készült Veszprémben, özv. Gloócz Sándornénál.
Vurglics Ágoston prépost ajándéka. A kis harang súlya kb. 35 kg. Schick György öntötte
1895-ben, újraöntése egy régebbinek.
A templom nagyobb restaurációja 1916-ban volt, még az akkori prépostnak
köszönhetően.
A második világháború ezt a templomot sem kímélte, maga az épület is teljesen
hasznavehetetlenné vált, felszerelése is teljesen elpusztult, közte Kutassy József
özvegye által 1859-ben ajándékozott Szűz Mária szobor is.
A hívek maguk fogtak a rendbehozatalához, a romeltakarítási munkák után Molnár Tibor
székesfehérvári építészmérnök irányításával folyt a restaurálás, sor került a tető és a
mennyezet helyreállítására, a torony újraépítésére. A belső munkálatok 1950-ben
fejeződtek be.
Forrás: Historia Domus, Canonica Visitatio