NyomtatásE-mail

Dinnyés

( 29 értékelés )

A dinnyési Szent György Római Katolikus templom 

A település régi neve: Dienes-Med vagy Dynnyes-Med. Az első oklevél Dinnyésről 1410-

ből való: Zsigmond király 1410-ben szolgálatai jutalmául Zollern Frigyes nürnbergi

várgrófnak adományozta Dienes-Med-et. Albert király 1439-ben visszaváltotta Zollern

Frigyestől és a három asszonyfai Ostfi testvérnek adományozta. Az Ostfiak kezén csak

14 évig volt, mert 1453-ban V. László Csókakő várával együtt Rozgonyi István erdélyi

vajdának juttatta.

1481-ben Mátyás király tuladonát képezi Dinnyés, aki azt fiának, Corvin Jánosnak

adományozta. Corvin János 1490-ben Darányi János felsőőrsi prépostnak, kancellárjának

és titkárának adományozta, aki testével védte a csontmezei csatában. Ettől kezdve

Dinnyés a mindenkori felsőőrsi prépostok birtoka volt egészen 1945-ig, az

államosításig.

Már a középkorban, a török hódoltság előtt volt temploma Dinnyésnek, amelynek

titulusát, védőszentjét nem ismerjük, de a „Plebanus ecclesie parochialis de

Dynnyesmed”-ben szerepel a templom egy 1484-ben kelt oklevélben. (Az oklevelet az

Országos Levéltár őrzi.)

A prépostok sorából ki kell emelni Dinnyés múltjának és fejlődésének legaktívabb

mecénását, Vajki Györgyöt, mint mezőkomáromi plébánosból lett veszprémi kanonokot,

és egyben felsőőrsi prépostot.

A kanonokságról lemondott, és Dinnyésre költözött. Saját kezelésbe vette a birtokot,

tudománynak, irodalomnak és gazdálkodásnak élt, látszólag visszavonultan, de annál

áldásosabb életet. Nekilátott a puszta kiépítésének, 25 gazdasági épületet, köztük

templomot, iskolát, tanítólakást, ipari műhelyeket, és saját magának szerény kastélyt

építtetett.

Vajki György haláláig Dinnyésen lakott, hamvai a templom küszöbe alatt lévő kriptában

nyugosznak 1830 óta. Emlékét a kripta felépítménye, a templom előtt álló, koporsót

ábrázoló, sóskúti kőből készült faragvány őrzi.

Templomunk 1824-ben épült Vajki György saját védőszentje tiszteletére és magának

temetkezőhelyül.

Műemlék jellegű templom, a magyar műemlékek jegyzéke így jellemzi: „Homlokzati,

gulatetős tornyocskája erős kiülésű timpanon felett helyezkedik el. A kapuja felett

félköríves ablak…”

A templom téglából épült, kívül és belül is vakolva. A főbejárat felett és a hajó két

oldalán félköríves ablakok helyezkednek el, a sekrestye megvilágítására téglalap alakú

ablakok szolgálnak. Tetejét cserép, tornyát pala fedi. Padlózata mozaik.

Hossza 16,2 m, szélessége 9,4 m.

A templomnak két harangja van. A nagyobbik súlya kb. 100 kg, Szent Ágoston

tiszteletére szentelték. 1892-ben készült Veszprémben, özv. Gloócz Sándornénál.

Vurglics Ágoston prépost ajándéka. A kis harang súlya kb. 35 kg. Schick György öntötte

1895-ben, újraöntése egy régebbinek.

A templom nagyobb restaurációja 1916-ban volt, még az akkori prépostnak

köszönhetően.

A második világháború ezt a templomot sem kímélte, maga az épület is teljesen

hasznavehetetlenné vált, felszerelése is teljesen elpusztult, közte Kutassy József

özvegye által 1859-ben ajándékozott Szűz Mária szobor is.

A hívek maguk fogtak a rendbehozatalához, a romeltakarítási munkák után Molnár Tibor

székesfehérvári építészmérnök irányításával folyt a restaurálás, sor került a tető és a

mennyezet helyreállítására, a torony újraépítésére. A belső munkálatok 1950-ben

fejeződtek be.


Forrás: Historia Domus, Canonica Visitatio

joomla template