A Lourdes-i jelenés
( 24 értékelés )A Lourdes-i jelenés
A Szűz Mária Lourdes-i megjelenésének ünnepe alkalmából készült összeállítást
az alábbiakban olvashatják:
Bernadette Soubirous 1844. január 7.-én született Boly-ban, egy malomban a Lapaca
patak partján, a Bartrés felé szelíden emelkedő dombok és erdők között.
1858. február 11. és július 16. között a Szeplőtelen Szűz tizennyolc alkalommal
jelenik meg Bernadettnek a Massabielle-i barlangban. A barlang jobb oldali pereme
fölött, „Szelíd fény” és ebben a fényben mosoly világítja be a homályos odút.
Csodálatos fiatal leány áll ott, fehérbe öltözötten. Két kezét hívó mozdulattal tárja
szét, amely mintha ezt jelentené: jöjj közelebb!
Bernadette többször is megdörzsöli a szemét. Újra meg újra azt a jelenést pillantja
meg mosolyával együtt. Kezébe vette a rózsafüzérét, keresztet akart vetni,
homlokához emelte a kezét, de az lehanyatlott. A meghatottság egyre jobban a
hatalmába kerítette, keze reszketett. Amikor a látomás keresztet vetett, akkor
Bernadette ismét megpróbálta és most sikerült. Letérdelt és a hölgy jelenlétében
elmondta az olvasót. Látomás is futtatta a szemeket a magáén, de ajkait nem
mozgatta.
1858. február 14. a második jelenés napja. A három gyerek siet a barlanghoz.
Térden állva imádkozza az olvasót, társai állva maradnak körülötte. A második tized
alatt Bernadette arca elváltozik.
– Guérat-la! (Itt van)… kezében az olvasó… Rátok néz!
1858. február 18. a harmadik jelenés napja. A reggeli első mise után
felkapaszkodik kísérőivel a barlanghoz vezető dorong úton. Bernadette érkezik
elsőként a barlanghoz. Alig hogy elkezdik a rózsafüzért: – Qué-y-ez (Itt van!) –
suttogja Bernadette. A rózsafüzér elmondása után megkéri: – Legyen olyan jó, adja
nevét írásban. A jelenés közelebb lép, de a papírra, amit feléje tart nem ír rá. A
jelenés Bernadettnek ezt válaszolja: – N’ey pas necessari (Ez nem szükséges.)
Viszont ő is kért valamit: – Volna olyan kegyes eljönni ide tizenöt napon át?
Első alkalom volt, hogy hallotta Aqueró (ahogy ő nevezte) finom és lágy hangját.
Megígérte, hogy eljön.
A jelenések fél-hónapja – 1858. február 18. - március 4.
Február 19-én, 20-án, 21-én a jelenés visszatér, egyre többen vannak a
barlangnál. A nyolcadik jelenés napján február 24-én a következő üzenetet kapja:
– Bűnbánat! – Imádkozzatok istenhez a bűnösök megtérésért.
1858. február 25-én Bernadettének Aqueró megmutatja a barlang bejáratánál a
forrást és kéri, hogy mosakodjék meg a forrás vizében.
Bűnbánati jelenések február 27.- március 1.-ig.
Az első csoda
Catherine Latapié már a sötét éjszakában Lourdes felé igyekszik, áldott állapotban,
két kisebb gyermekét vonszolja magával. 1856. októberében egy baleset
következtében begörbült és megbénult a jobb kezén két ujja. A barlangnál
belemerítette a kezét a forrásba. Nagy nyugalom szállja meg. Az összezsugorodott
ujjai hirtelen visszanyerik hajlékonyságukat. Hálaadó imádság után sietve indul haza
Loubajacba. Megérkezése után megszül, fia születik Jean-Baptiste pap lesz.
Kápolna és körmenet
Az elragadtatás után a következő üzenetet kapja: – mondja meg a papoknak, hogy
jöjjenek ide körmenetben és építsenek itt kápolnát. Március 3-án még mindig kéri a
kápolnát, de a nevét nem mondja meg.
„ A nagy nap ”
A második tized harmadik üdvözlégyénél Bernadette elragadtatásba esik. Ma sem
tudta meg a látomás nevét. Úton hazafelé találkozik egy lánnyal Eugénie Troy-al a
szeme be van kötve, mert a fény bántja a szemét. Kéri, hogy engedjék hozzá,
megölelik egymást és Bernadette kétszer is megcsókolja a lányt, és tovább megy.
Eugénie Troy felemeli a kötést, hogy a látomásos lányt nézze. A nappali fény nem
okoz többé fájdalmat neki. – Csoda! Egy vak meggyógyult!
Az utolsó jelenések
Március 25-én Gyümölcsoltó napján Bernadette „kényszert” érez, hogy kimenjen a
barlanghoz. Ez alkalommal elhatározza, hogy megkérdezi, hogy kicsoda ön. A
rózsafüzér után Aqueró a belső üreg felől közeledik.
Bernadettet elönti az öröm és az előre megfogalmazott módon, megkérdezi:
– Kisasszony legyen olyan jó, szíveskedjen megmondani nekem, hogy kicsoda ön?
Aqueró mosolyog, de nem válaszol. Bernadette megismétli másodszor, harmadszor,
de választ nem kap. Amikor negyedszer is megkérdezi – mivel a plébános úr ehhez
kötötte a kápolna felépítését – Aqueró nem mosolyog.
Összetett kezeit széttárja és a föld felé terjeszti, azután összeteszi kezeit az
ég felé néz és azt mondja:
– Que soy era Immaculada Councepcion. Én vagyok a Szeplőtelen
Fogantatás.
Az utolsó találkozás 1858. július 16.
Alig, hogy elkezdi rózsafüzérét, Bernadette kitárja karját, köszöntő mozdulatával
mondja a rózsafüzért. Ez az utolsó jelenés csendes volt, mint az elsők.
Forrás: René Laurentin: Bernadette élete -
Összeállította: Rohrbacher Béla