Ősztől tavaszig - a gárdonyi Karitász nyolc hónapja

Fáncziné Békési Erika írása 

a gárdonyi Karitász munkájáról

Velünk az Úr! 2005. áprilisi szám

"Ébredjen minden egyházközség arra a tudatra, hogy mindegyik Krisztus családja, s

legyen gondja, hogy ne legyen abban a családban senki, aki éhezik, mialatt mások

lakmároznak, senki, aki mezítelen, mialatt másoknak fölös ruhája, vagy lábbelije van.

Közelebb kell jutnunk egymáshoz. Meg kell éreznünk mások baját úgy, hogy azt mint a

magunkét, eloszlatni törekedjünk." (Prohászka Ottokár)

A kereszténység a felebaráti szeretet parancsát (Szeresd felebarátodat, mint

önmagadat!) egyik legfontosabb feladatának tekinti, és kezdettől fogva szervezett

formában gyakorolja. A Magyar Karitász az I. világháború végén alakult, s 1945-ig

működött. 1990-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar újra életre hívta, mint hivatalos

szeretetszolgálati szervezetét. Azóta számos plébániai Karitász csoport alakult szerte

az országban, egy közülük 1994-ben éppen a gárdonyi plébánián.

Lám Zoltánné, Irénke nénit mindenki ismeri a gárdonyi és az agárdi templomban:

csöndes szorgalma, töretlen lelkesedése és lelkiismeretes munkája az egész plébániai

életet áthatja. Ő az, aki tiszteletbeli tagként ott van a képviselőtestületben, ügyeletet

tart a plébánián, állandó résztvevő a szentmiséken, és 2004 augusztusáig - sok éven

át - a gárdonyi Karitász elnöke is volt. Köszönjük mindazt, aminek ha csak egy

töredékét vállalná magára egy-egy hívő, akkor virágzó, színes és boldogabb

egyházközségünk lenne.

Augusztustól - József atya megtisztelő bizalmának és Irénke néni támogató

segítségének köszönhetően - átvettem a gárdonyi Karitász elnökségi tisztét. Újonnan

letelepedő családunkkal izgalmas feladat volt egy teljesen ismeretlen

egyházközségben ilyen fontos megbízatást elvállalni, de férjemmel együtt tele voltunk

- és vagyunk - tervekkel, így a lelkesedés hamar legyőzte a félelmet.

"A növekedés nem jár lármával" - mondja egy beugroni sírfelirat. Azaz a fejlődés és a

gyarapodás sokkal értékesebb, ha nem hangosan, látványos keretek között történik,

hanem csöndben, alázatos szolgálattal. Szent Erzsébet példája nyomán ilyen elven

szeretnénk működtetni a gárdonyi Karitász szervezetét.

A szolgáló szeretet-tevékenység ma már nem merülhet ki pusztán természetbeli -

anyagi jellegű segítségnyújtásban. Az élet- és ruhasegélyeknél sokszor fontosabb a

lelkigondozás, a mindennapi tevékenység és a jókedvű kereszthordozás.

Ezek alapján első akciónk egy lelkesítő őszi templomkert-takarítás volt. Gyönyörű

időben, szép számmal összejöttünk, és mindenki olyan szorgalmasan dolgozott, hogy 

öröm volt nézni. Szent Erzsébet napján Erzsébet-kenyereket osztogattunk a

templomban, minden hívő hazavihetett egy-egy darabot a felebaráti szeretet

jelképéből. A karácsony közeledtével elkezdődtek a karácsonyi vásár előkészületei, és

a templomi könyvárusítás adventi vasárnapjai. A magas lelki igényeket is kiszolgáló

könyvek mellett gyerekeknek szóló kiadványok, naptárak és képeslapok is kaphatóak

voltak. A karácsony előtti hétvégén a Polgári Körök által szervezett jótékonysági

vásáron a mi Karitászunk is képviseltette magát, sátrunkban saját készítésű

ajándékokat, édességeket, illetve jótékony, hívek által felajánlott dísztárgyakat

árusítottunk. Karácsonyra néhány idős, beteg embernek szeretet-csomagokat

ajándékoztunk.

Ez évben, nagyböjt egyik szombatján levetítettük a Passió című filmet; a feltámadási

körmenet után pedig megszentelt húsvéti kalácsokat kaptak a hívek.

Örömteli akciók, de reméljük, ezután még hosszabb lesz a lista. A sok ötlethez lelkes

segítőkre lenne szükség, mert minél többen vagyunk tevékenyek, annál jobb lesz

együtt lenni. Legifjabb tagunk most 4 hónapos, ő már születése előtt is aktívan részt

vett a Karitász munkájában. (Aki nem más, mint a mi gyermekünk.)

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. "Anélkül a csepp nélkül

azonban sekélyebb lenne a tenger." Teréz anya szavaival kívánok mindenkinek szép

napokat és lelkes együttgondolkodást! Egyúttal szeretném megkérni Önöket, hogy ha a

környezetükben rászoruló családról, vagy magányos, idős beteg emberről tudnak,

értesítsenek minket, hogy lehetőségeinkhez mérten segíthessünk!