A Mátyás-templom

( 21 értékelés )

A budapesti Mátyás-templom

A Mátyás-templom vagy Budavári Koronázó Főtemplom (hivatalos nevén Budavári

Nagyboldogasszony-templom) Budapest I. kerületében, a Szentháromság téren

álló, nagy történelmi múltra visszatekintő műemlék templom.

Az egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította

1015-ben. A Szent István-féle templomról sem okleveles, sem tárgyi adat nem

maradt fent. Írott forrás csak a török hódoltság után szól róla: Esterházy Pál nádor

felirata az általa építtetett új főoltáron 1690-ben. E korban a templomot

általánosan „Szent István egyházá”-nak nevezik. A tatárjárás előtti alapításra

enged következtetni, hogy a templom az ősiség jogán már 1257-ben elsőbbséget

élvezett a várbeli Mária Magdolna-templommal szemben.

IV. Béla a tatárjárás után, 1255 és 1269 között, valószínűleg a régebbi, kisebb

templom helyére tornyos, háromhajós bazilikát építtetett. Az első építési ütemben

(1255–1260) épült fel a főszentély és a mellékszentélyek, az álkereszthajó és a

Menyasszony-kapu, valószínűleg Villard de Honnecourt irányításával. A budavári

főtemplom első építési szakasza a lyoni katedrálissal mutatja a legközelebbi

rokonságot. A mestercsoport valószínűleg a csehországi Tišnov ciszterci

monostorának építőiből állott össze, akik a tatárjárás utáni mestervándorlás során

IV. Béla király unokatestvére, Prágai Szent Ágnes közvetítésével kerülhettek

Magyarországra. A mestercsapat 1260 körüli felbomlásának okai ismeretlenek.

A templom teljes kiépítése a második építési szakaszban történt meg, 1260 és

1269 között. A második mestercsoport munkájára az észak-francia

templomépítészet már német közvetítéssel gyakorolt hatást. E műhely további

munkái a soproni ferences templom és a klosterneuburgi kolostor, valószínűleg

hozzájuk köthető a Margit-szigeti domonkos apácakolostor kibővítése is, amely IV.

Béla leányának, Szent Margitnak otthona volt. A megépült budavári főtemplom

kegyuraságát a király – leányára tekintettel – egy időre e kolostornak

adományozta.

A budavári Nagyboldogasszony templom a klasszikus gótika templomépítészetének

legkorábbi és legteljesebb hazai alkotása lett, amely teljes képet ad IV. Béla

korának építészeti iskoláiról.

A 14. század második felében gótikus csarnoktemplommá építették át. Az egész

épület érett gótikus stílusban történt átalakítását Nagy Lajos király 1370 körül

kezdte meg a délnyugati Mária-kapu kiépítésével. A reprezentatív, kétnyílásos

kapuzat legközelebbi párhuzama a nürnbergi Szent Lőrinc templom tizenöt évvel

korábban épült portálja. Lajos uralkodása alatt megkezdték a bazilikális

elrendezésű templomtér teljes átalakítását az érett gótika szellemében. Az

oldalhajók boltozatát a főhajó magasságáig felemelték, és az így keletkezett magas

falfelületeken gazdag kőrácsozatú, hatalmas ablakokat helyeztek el, ezzel világos,

levegős csarnokteret hoztak létre. Zsigmond király uralkodása alatt a

mellékszentélyeket meghosszabbították és nyolcszögletű, gótikus záródással látták

el. Az építkezés utolsó szakaszában a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak az

épületen. 1412-33 között Gara Miklós nádor megrendelésére ők építették fel az

északi mellékszentély mellett a főúri Gara család temetkezőkápolnáját. Az újonnan

keletkezett csarnoktemplom legközelebbi rokona a garamszentbenedeki apátság.

A templom Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el középkori virágzásának

tetőpontját. A király felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus

építészet egyik legnagyszerűbb alkotását. A rajta elhelyezett Mátyás-címer felirata

szerint a torony 1470-re készült el. A harangtorony, elpusztult sisakjától eltekintve

ma is az ekkor nyert formáját őrzi, jóllehet a 19. század végén kőanyagának teljes

cseréje elkerülhetetlenné vált. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője

azonban ma is eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László

arcképét.

Mátyás királyi oratóriumot is emelt a templom déli szentélye mellé, ez azonban a

török hódoltság ideje alatt teljesen elpusztult. Ekkor, a 15. század végén

kezdhették meg az északnyugati torony kiépítését is, amely a török hódítás előtt a

sisak kivételével már készen állott – ma azonban már csak Erhard Schön 1541-ben

készült metszete őrzi emlékét.

Buda 1526. évi első török megszállása során a főtemplom középkori tetőszerkezete

és berendezésének nagy része is megsemmisült. Az újjáépült Boldogasszony-

templomot 1541-ben, Buda végleges elfoglalása után a törökök sebtében mecsetté

alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért.

Berendezését, oltárait kidobálták, festett falait lemeszelték. Míg a többi budavári

templomot a mohamedánok elpusztították, a Mária-templom – mint Eszki dzsámi,

vagyis Öreg Mecset – fennmaradt. A rombolást persze nem kerülhette el teljesen: a

megszállók Mátyás királyi oratóriumát, az északi tornyot, a Garák kápolnáját és az

oldalkápolnákat elbontották, hogy köveiket máshol hasznosítsák.

A templom Buda visszafoglalása (1686) után először a ferences, majd a jezsuita

rend tulajdonába került, amely azt barokk stílusban állította helyre. 1688-1702

között északi oldalához hatalmas kollégiumot, déli oldalához pedig 1702-1714

között háromemeletes szemináriumot épített, így az eredetileg szabadon álló

templom egy nagy kiterjedésű épületegyüttes részévé lett. Ezzel a templom, bár

nagyszerű lelkipásztori munka színterévé vált, szinte minden középkori ékességét

elveszítette, levakolt külső homlokzata egyenesen jelentéktelenné vált.

Esterházy Pál nádor 1690-ben építtette föl az új barokk főoltárt, 1696-ban Pálffy

Miklós tábornok előcsarnokot építtetett a főkapu elé, ugyanebben az évben Mátyás

tornyát már barokk hagymasisak koronázta. 1707-re alakították ki a Loretói

kápolnát, 1719-ben toronyórát kapott, nem sokkal később felépítették

oldalkápolnáit, és a Menyasszony-kapu helyén az új sekrestyét.

Az 1723. évi nagy budai tűzvészben a templom is leégett. A tűz elhamvasztotta

harangjait, orgonáját, bedöntötte oromzatát, bezúzta boltozatait és elpusztította a

déli harangtorony sisakját is, amelynek helyére 1737-re már egy kettős hagyma

alakú barokk sisakot építettek. 1748-ban villám sújtotta: tönkrement főoltárát csak

1760-ban sikerült pótolni.

A barokk átalakításoknak számos középkori elem esett áldozatul; a templom

homlokzatának eredeti karakteréből csak a Mátyás-torony néhány meghagyott

ablaka őrzött valamit. A jezsuita rend feloszlatása (1773) után a templom kegyura

Buda város (később Budapest) tanácsa lett, a templomhoz épült kollégium és

rendház állami tulajdonba került.

I. Ferenc József király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-1896 között Schulek

Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület

mai képét.

Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek

lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Az épület

boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az

eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a

régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és

felületeket teljesen megújította. Így került sor a Zsigmond-féle mellékszentélyek

lebontására és az eredeti, egyszerűbb záródások visszaállítására, a Nagy Lajos-féle

Mária-kapu kibontására, Mátyás harangtornyának megújítására – ugyanakkor

szinte valamennyi eredeti oszlopfő hűen újrafaragott másolattal való cseréjére is.

Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be: így a

Mária-kapu elé előcsarnokot emelt, az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette

az új Szent István-kápolnát, az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort

neogótikus stílusban újjáépítette, a déli harangtornyot korábbi ábrázolások alapján

a mai pazar kősisakkal koronázta meg és neogótikus erkélykoszorúval díszítette, az

északi tornyot késő román modorú fiatornyos sisakkal látta el, a két torony közé

áttört oromzatot helyezett, fölépítette a két sekrestyét és a szentélyhez északról

csatlakozó királyi oratóriumot. Az 1780-ban kialakított kriptát is szabad neogótikus

stílusban újította meg.

A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett

Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos

festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és

Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály

(Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu

domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Lontay Lajos mintázta.

A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek.

A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el; a honfoglalás millenniumára ha nem is

az eredeti formákban, de a régi fényben ragyogott. 1898-ban III. Béla és felesége

hamvai addigi altemplomi őrzési helyükről felhozva az északi oldalhajó

kápolnájában nyertek végső nyughelyet.

Schulek átépítésének értékeléseként elmondható ugyan, hogy korának

gyermekeként nem értékelte kellőképpen a templom időmarta, rendkívül rossz

állapotú, de történelmi köveit, ezért azokat nagyrészt gondos másolatokra cserélte.

Mindazonáltal tudományos elmélyülésének és precíz formaátmentő munkájának

köszönhetően az egykori állapotokról ma is képet alkothatunk, ha legtöbbször nem

is az eredeti kövek állnak szemünk előtt. Az általa hűen rekonstruált, kisebb

részben pedig méltó módon újraálmodott templom neogót építészetünk

legigényesebb alkotása, belső díszítése az európai szecesszió egyik

csúcsteljesítménye.

Schulek Frigyes

A második világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom

teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését.

Budapest 1944-1945-ös ostroma során az épület igen súlyosan megsérült. Tetőzete

kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori

konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. A háborús károkat a magyar állam

állíttatta helyre 1950-1970 között. Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a

templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése.

1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya

felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg.

1999-ben a magyar állam – története folyamán először – az egyház tulajdonába

adta a templomot. Minthogy az épület igen rossz állapotban került a plébánia

tulajdonába, a templom teljes felújítása a 2005-öt követő években túlnyomórészt

állami beruházásban történik.

A templom honlapján további értékes információkat szerezhetnek!

Forrás: Wikipédia