A Magyarok Nagyasszonya templom Keszthelyen
( 15 értékelés )A keszthelyi Magyarok Nagyasszonya templom
Keszthely legősibb plébániatemploma a Szent Márton templom volt, amely a mai
kastélytorony előtti részen, a szökőkút előtt állt. Egy 1247-ben kiállított okirat szerint
a veszprémi káptalan több Zala megyei templomot felmentett bizonyos adózás alól a
tatárjárás okozta szegénység miatt. Talán a szent Istváni tíz falu egy templom
törvény keretében épült? Nem tudjuk. Mindenesetre a török hódoltság idejét
nagyobb pusztulás nélkül vészelte át, akárcsak a környék falvainak hasonló korú
templomai (Zalaszántó, Egregy, Rezi, Várvölgy).
A Balaton mocsarai miatt ugyanis csak kisebb portyázó török csapatok jártak a
vidéken. Később a templomocska a Festetics család elképzeléseinek áldozata lett,
mivel akadályozta a kastély további építését. Festetics György gróf a templom kis
méretére és rossz, életveszélyes állapotára hivatkozva kijárta, hogy a volt
ferencesek főtéri temploma legyen a plébániatemplom. 1799-ben ez meg is történt,
a gróf pedig pénzért megvette magának a szentségi jellegétől megfosztott öreg
templomocskát. Végül is 1816-ban lebontotta a város botránkozása ellenére az ősi
szentélyt. A templomocska tornya azonban még 1880-ig állt. Amikor lebontották,
alapjainál római kori őrtorony maradványaira bukkantak.
A város főterén álló Magyarok Nagyasszonya templomot Laczkfy István nádor
építtette. Laczkfy Nagy Lajos király bizalmas embere volt, részt vett az oldalán
az olaszországi hadjáratban is. Hűségének jutalmául 1346-ban megkapta a
királytól Csáktornyát és a hozzá tartozó birtokokat, így Keszthelyt is. A keszthelyi
főtéri templomot 1386-ban építtette Szűz Mária tiszteletére a hozzá tartozó
kolostorral együtt. A templom diadalívén lehetett olvasni azt a latin nyelvű szöveget,
amely szerint a templomot Laczkfy István fogadalomból építtette. Mi volt az a
bizonyos fogadalom? Ma már nem tudjuk. Egy biztos, a nápolyi származású Károly
Róbert és Nagy Lajos az olaszországi mintára nagyon szorgalmazta templomok és
kolostorok építését. Uralkodásuk alatt felvirágzott az egyházi művészet és építészet
hazánkban. Valószínűleg ennek köszönhetően épült meg a keszthelyi gótikus
templom, a kolostorral együtt. Az építés részleteiről csak annyi ismeretes, hogy a
falakat a fenékpusztai római erődítmény kőkockáiból építették, feltehetően olasz
építőmesterek irányításával.
A templomot és a kolostort a kor legnépszerűbb szerzetesrendjének, a
ferenceseknek adományozta. A Nagy Lajos halála utáni trónviszályban Laczkfy
Zsigmond ellen fordult, később azonban kibékült vele, és nádori méltóságot
kapott tőle. 1396-ban azonban újra szembefordult Zsigmonddal, és az egyik
trónkövetelő pártjára állt. Ám Zsigmond király tőrbe csalta, és 1397. február 27-én
Kőrösudvarhelyen lefejeztette. Holttestét Keszthelyre hozták, és az általa építtetett
templomba temették el. Koporsóját fedő sírkövét, amely eredetileg a padlózatba
volt építve, 1896-ban, hogy a további kopástól megóvják, a szentély déli falába
helyezték, ahol ma is látható. A török időkig (XVI-XVII. sz.) csak egy esemény
zavarta meg a kolostor életét. 1445-ben a szentgyörgyvári rabló lovagok
kihasználva a zavaros időket, a városra törtek, és mindent kifosztottak, a kolostort
és a templomot sem kímélték.
A törökök a XVI. sz. derekán jelentek meg a környéken. Ezért a kolostort és a
templomot 1550 körül Giulio Turco olasz mérnök tervei alapján erőddé alakították
át. A környékbeli falvak lakói behúzódtak a városba, és nem adták meg magukat az
ellenségnek. Pethő Kristóf, a környék ura és a keszthelyi vár kapitánya sikeresen
vette fel a harcot a törökkel, és többször visszaverte őket a környékről. A Kanizsa
várbelieket is sokszor megsegítette. 1600-ban, Kanizsa elestekor halt hősi halált.
Ezekben a zavaros időkben a katonák a szerzeteseket lassanként kiszorították
jogos tulajdonukból. A török feletti legnagyobb győzelmet 1650. febr. 2-én
aratták, amikor a várost lerohanni készülő ellenséget Bakats Sándor főkapitány
vezetésével hirtelen meglepték, és egészen tönkre verték. A várat tehát az
ellenség soha nem foglalta el. Ez leginkább mégis annak volt köszönhető, hogy
Keszthely abban az időben egy félszigeten feküdt. A Balaton vizének és mocsarainak
oltalmában az ellenség számára alig megközelíthető volt. 1690. ápr. 13-án 1 évi
ostromzár után Kanizsa vára újra magyar kézre került. Ezzel a keszthelyi vár
elvesztette jelentőségét, katonaságát átvezényelték. A ferences atyáknak mégis 33
évet kellett várni, hogy templomukat és kolostorukat újra visszakaphassák.
Honvédelem címén ugyanis jó néhány uraság osztozkodott az üresen maradt váron.
A ferencesek végül is okiratokkal tudták bizonyítani, hogy a rendház és a kolostor a
török hódoltság előtt az övék volt. 1723. febr. 28-án ünnepélyesen foglalták el régi
tulajdonukat. A látvány lesújtó lehetett: jóformán csak puszta falak meredeztek az
ég felé, tető csak itt-ott akadt az épületeken.
Előbb a templomot, aztán a kolostort hozták rendbe. A nagy építkezések 1730-ban
fejeződtek be. Mivel az atyák Ausztriából jöttek ide, elsősorban a német
anyanyelvűek lelki gondozásával foglalkoztak.
A Festetics család a rokon Pethő család kihalása után 1730 táján került Keszthelyre.
Festetics Pál 1772-ben alapította a keszthelyi gimnáziumot, melynek első tanárai a
ferences szerzetesek voltak. 1788. ápr. 16-án II. József császár a keszthelyi
rendházat is megszüntette. A császári katonák a hívek tiltakozása ellenére az
egyházi tárgyakat kihordták a templomból, és azt szénával töltötték meg, a
rendházat pedig kórháznak használták.
1799-ben a Festetics család közbenjárása folytán a kicsi és düledező Szent Márton
templom helyett a volt ferences templom lett a plébániatemplom.
1802-ben Ferenc császár visszaállította a csornai premontrei kanonokrendet, és
a szombathelyi és a keszthelyi gimnázium vezetésére kötelezte őket. Munkájukat
1808-ban kezdték meg a keszthelyi gimnáziumban. Ekkor vették birtokukba a volt
ferences kolostort is.
1848. május 24-én a Georgikon hallgatói kijelentették, hogy a haza védelmére
kelnek. Svastics Károly apátplébános a forradalmároknak misét celebrált a
templomban. A mise után szívre ható beszéd kíséretében levetette apáti arany
nyakláncát, keresztjét és gyűrűjét, és a szabadságharc ügyére adományozta
azokat.
1878-ban a templom homlokzata felett, a tetőn levő kis fatornyocskát Festetics
Tasziló lebontatta, és helyette a templom homlokzata elé egy 60 m magas tornyot
építtetett. A torony tervét neogótikus stílusban Geisl Mór nagykanizsai építész
készítette. Ekkor a gótikus rózsaablakot kiemelték a homlokzatból, és a toronyba
építették. A magyarság 1000 éves évfordulójára készülődve országszerte
restaurálták az 1000 éves múlt megmaradt emlékeit. Ennek jegyében 1896-ban a
keszthelyi templomot is felújították. A munkákat Stehlo Ottó egyetemi tanár vezette.
A gótikus ablakokat, melyek részben be voltak falazva, kibontották, és Róth Miksa
csodálatos üvegablakait helyezték el bennük.
A templom az újkorban is, mint az előző évszázadokban, sajnos több rombolást
élt át. 1945 tavaszán a visszavonuló német csapatok felgyújtották a neogótikus
tornyot, melynek helyreállítása 1948-ban fejeződött be. Az állami hatóságok
1950-ben lehetetlenné tették a Premontrei rend működését.
A 70-es években egy villanyszerelési munka kapcsán derült ki, hogy a vakolatréteg
alatt freskók vannak. A freskók feltárása és a templom renoválása 1972-től 1985-ig
tartott, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség végzett.
A templom külső és belső leírása
Keszthely egykori ferences temploma a kolduló szerzetesrendek középkori építészeti
tevékenységének egyik legnagyobb méretű hazai emléke. A keletelt templom három
részből áll: a neogót XIX. sz.-i toronyból, ill. az előcsarnokból, az öt boltszakaszos
templomhajóból és a nyolcszög három oldalával záródó szentélyből. Falai tört kőből
épültek, s csak az élek, meg a tagozott részletek készültek faragott kőből.
A templom külsejét négyszer lépcsőzött hatalmas gótikus támpillérek tagozzák,
melyek között a falakban kőrácsos ablakok helyezkednek el. Északi oldalához teljes
szélességében csatlakozik a négyzetes, zárt udvart magába foglaló kolostor, délről a
Szent Anna kápolna. A templom alaprajzilag tipikus képviselője a hazai ferences
kolostoroknak.
A nyugati homlokzatra állított újkori toronyépítmény díszei a rózsaablak és a főkapu.
Az egykori helyéről a torony-emeletre helyezték át a 12 küllős rózsaablakot.
A templomhajó nyugati végén, eredeti helyén látható az egykori főbejárati kapu,
amelyet a toronytesttel elfalaztak. A legutóbbi helyreállítás szabadította ki a gótikus
kőkeretet, amit eredetileg kis előtetőszerű építmény fedett. A nyugati, zenekarzatra
vezető csigalépcső és a zenekarzat két pillérrel alátámasztott erkélye valószínűleg
akkor készült el, amikor a templom Keszthely város plébániatemploma lett. Az
1896-os helyreállítás alkalmával a csigalépcső és a zenekarzat helyére Stehlo Ottó
háromíves újgót karzatot tervezett.
A templomhajó öt boltmezőre oszlik. Míg a szentély felületeit freskók borították,
az egykori gótikus hajó falfelületei egyszínűek voltak. A templomhajó és a szentély
keresztboltozatát szimbolikus ábrázolású zárókövek zárják, ill. zárták.
Így nyugatról sorrendben kelet felé haladva az első zárókövön növényi díszt,
ökörfejet, két nádszál között ábrázolt madárfélét, továbbá címerábrázolást (pajzsban
félhold, fölötte sisak: Laczkfy István címere ez!), a szentélyben pedig pajzsban
elhelyezett ötszirmú rózsát, sárkányt és lángoló napot látunk.
A rend szokása szerint az északi oldalon a szentély és a hajó találkozásánál tornyot
emeltek. A diadalíven látható kronosztikon a templom történetének főbb évszámait
rögzíti.
A szentély valamivel alacsonyabb a hajónál, mindkettőt azonos kialakítású és
azonos profilú bordákkal megépített gótikus keresztboltozatok fedik. Az oszlopokat
baldachinos fülkék szakítják meg, alsó részükön tagolt talpazattal. A szentély déli
oldalán láthatjuk az alapító Laczkfy István vörös márvány sírlapját.
Az 1896-os restaurálás az akkor szokásos elvek szerint történt: a templomból
mindent eltávolítottak, ami nem volt gótikus. Így Stehlo Ottó nemcsak a középkori
köveket faragtatta újra, hanem még Laczkfy István sírját is szétbontatta, köveit az új
oltár alépítményébe falaztatta be, a sírkövet pedig kitette a templomból, pedig az
valóban gótikus volt! A sírkő 1896-tól a templomon kívül, a szentély déli falában volt,
1933-ban hozták be a templomba.
A nehezen kivehető, lekopott címerrajz körüli keretben gót betűs felirat van.
Laczkfy István sírköve mellett van a késő gótikus ülőfülke, amit feltehetőleg a
XV. sz.-ban átfaragtak. A sekrestyefolyosóra a szentély északi oldalán az egykori
gótikus ajtó mellett az 1896-os átalakításkor átfaragott ajtó vezet. A két ajtó
között van Festetics Kristóf copf stílusú epitáfiuma (sírfelirat), amit a Festetics
család építésze, Hofstätter Kristóf tervezett.
A szentélyhez csatlakozó folyosószakaszból nyílik a keresztboltozatos sekrestye,
amely zárókövével (Agnus Dei ábrázolással), kőkeretes ajtajával a templom
legérintetlenebb gótikus része. A sekrestyeboltozat zárókődíszének, az Isten
Báránya domborműnek az a különös érdekessége, hogy faragója a bárány kereszt
felé visszafordított fejét felülnézetben faragta ki.
A templom mai képét 1896-ban nyerte el. A helyreállítás az akkori divatos puritán
elvek szerint történt, így a templom műemléki értékét károsan befolyásolták. Ekkor
távolították el a barokk berendezést, és helyettesítették a mai neogótikussal.
A ferencesek nagyméretű gótikus templomának egyedülálló értékei az 1974-ben
feltárt freskók. A templom legutóbbi restaurálásakor a 16 m magas és 20 m hosszú
szentély oldalfalain egymás után tűntek elő a dekoratív és figurális ábrázolások. A
középkorban a szentély egészét falképek díszítették, ami koldulórendi templomban
ritkaság. A falkép ciklust azonban csak szerzetesek láthatták, mert a szentély a
laikusok elől el volt zárva.
A hatalmas gótikus ablakok alatt övpárkány húzódik, ez választja szét a falképeket
is. Az övpárkány alatt a szentély déli falán a 12 kispróféta látható, két végén
Salamon és Dávid király képével. Mindnyájan szentírási tekercset tartanak kezükben.
Vele szemben pedig négy nagypróféta, négy evangélista és a négy főangyal képe
látható. Az övpárkány felett, baloldalon nagyobb freskósorozat töredékei láthatók,
nagyrészük erősen töredékes, ma csak a párkány alattiak azonosíthatók biztosan. A
diadalív bal oldalától jobbra haladva Jézus bevonulása Jeruzsálembe, utolsó vacsora,
olajfák hegye, Júdás csókja, Jézus Pilátus előtt (a háttérben Pilátus a kezét mossa)
látható. Alattuk a keresztvitel ismerhető fel, a sorozat záró képe Jézus
mennybemenetele. A párkány felett valószínűleg Jézus születését és életének
legjelentősebb pillanatait festették meg. Ezekből egyedül a szemben levő falon Jézus
bemutatása a templomban látható. A jobb oldali falon Mária templomba menetelét
láthatjuk. Itt Mária életének fontosabb eseményeit ábrázolták.
A következő sorozat - a déli és keleti oldalon - egymás felett álló szenteket mutat be:
az alsó sorban balról jobbra Szent Ilona a kereszttel, Mária Magdolna mennybevitele.
Jobbra Antiochiai Szent Margit, Szent Dorottya, Alexandriai Szent Katalin és Borbála,
majd Szent Klára és Árpádházi Szent Erzsébet és két ferences szent, valószínűleg
Antal és Bonaventúra.
A második sorban az ablakok mellett tíz szent püspök állhatott. Ezekből öt töredéke
maradt ránk. Közülük jól felismerhető Károly Róbert nagybátyjának, Toulouse-i Szent
Lajosnak képe, aki ferences csuklyája felett püspöki palástot visel, lábánál korona
jelzi, hogy a trón helyett a szerzetesi életet választotta.
A püspökök sorozata felett alighanem királyok álltak. Középen a kezében
országalmát tartó Szent István királyt és Szent Lászlót lehet felismerni.
A keszthelyi szentély legszebb és egyben hazánkban egyedülálló ábrázolásai az
ablakok káváiban maradtak ránk. Geometrikus keretben világi fejek, a fejek
körül nincs dicsfény, tehát nem szentek. Különös módon férfifejek ábrázolásainak
gazdag variációjával találkozunk itt. Az egyes ablakok bélletében különböző formájú
és színezésű geometrikus keretekben mintegy 32-40 fejábrázolás jelenik meg
különböző beállításokban.
Az egész szentélyt elborító hatalmas freskósorozat nem lehetett egy mester műve,
nyilván egész műhely dolgozott rajtuk. Két önálló művészegyéniség stílusa eléggé
kitapintható. Stílusuk az olasz kora reneszánszot képviselő trecento festészetében
gyökerezik. A szentély kifestése a felszentelés előtt a XIV. sz. nyolcvanas éveinek
első felében készülhetett el.
Forrás: keszthelyiplebania.hu