A Santa Maria Maggiore bazilika
( 14 értékelés )A Santa Maria Maggiore bazilika
A templom egyike a négy római patriarchális bazilikának, ill. a hét főszékesegyháznak.
Tulajdonképpen III. Sixtus pápa (432-440) építtette,részben egyházpolitikai célból.
A konstantinápolyi patriarcha nem ismerte el Máriának, mint Istenanyának a
tiszteletét, ennek ellensúlyozására épült a templom, melyet a századok során
többször átépítettek, de a változtatások ellenére belsejének jó része még őrzi az V.
századi formákat.
Alaprajza eredetileg is - félkör alakú szentély (apszis) előtti kereszthajóval
kialakított - háromhajós bazilikális elrendezésű, ezzel az ókeresztény idők nagyterű
templomainak emlékét idézi (a régi Szent Péter, valamint a falakon túli Szent Pál
bazilikáét).
Ebből az eredeti épületből maradt fenn a középhajó gyönyörű – ión stílusú -
fehérmárvány oszlopsora és fríze. Továbbá az ablakok alatt, a fríz felett és a szentély
diadalívén (arcus triumphalis) látható, Mária, illetve Jézus életének jeleneteit ábrázoló
mozaikok sora is. A nemesen szép, 20-20 tagból álló ión oszlopsort a XVI. század
végén kétoldalt megtörték, hogy utat nyissanak két hatalmas, kupolás kápolnához.
A főszékesegyház kápolnái:
A jobb oldali „Cappella Sistina” Domenico Fontana márványtól csillogó alkotása (1585).
Jobb falán az építtető V. Sixtus pápa síremléke, szemben vele V. Pius pápáé; középen
a kápolna oltára felett késő reneszánsz cibórium.
Ezen a helyen azelőtt a betlehemi bölcső kápolnája volt; ezt Fontana az alagsorba
süllyesztette, ahova lépcső vezet. Itt két igen szép, XV. századi plasztika látható a
betlehemi jászolról, és egy XIII. századi, a három királyokról.
A főhajóból balra nyíló “Cappella Paolina Borghese” kápolnát V. Pál pápa
megrendelésére Ponzio építette (1611), azzal a céllal, hogy az előbbi kápolna
márványpompáját is túlszárnyalja. A kápolnában helyezték el V. Pál és VIII. Kelemen
pápák síremlékét.
A főszékesegyház belső terének legjelentősebb díszeit az V. és a XIII. századból
származó mozaikképek jelentik. A szentély félkupola-boltozatán Torriti ragyogó színű
mozaikja a XIII. századból származik - és a templom létesítésének egyházpolitikai
célkitűzésével egyezően – a Mária-kultuszt megtestesítő „Mária megkoronázása” témát
ábrázolja.
XIV. Benedek pápa megrendelésére Ferdinando Fuga firenzei építész 1741-ben
belefogott a Santa Maria Maggiore-bazilika új homlokzatának építészeti kialakításába.
Kezdetben a terv csupán az oszlopcsarnok rendbehozatalára korlátozódott volna,
amely - akárcsak a Santa Maria in Trastevere - templom esetében - lehetővé tette a
homlokzatot már a korábbi időkben is díszítő, XIII. századi mozaikok megtekintését.
Később azonban - a lateráni Szent János-bazilika példáján fellelkesülve - mégis arra a
döntésre jutottak, hogy új és hatalmas, kettős árkádsoros homlokzatot hoznak létre.
A földszinten elegáns kapuk által lezárt, széles, ötös árkádsor biztosítja a bejáratot az
oszlopcsarnokba. Az emeleti loggia háromárkádos homlokzata a térre néző
ikergalériával indul: a pápa innen mondta el az „Urbi et Orbi” áldást. A homlokzatot
szentek és pápák szobrai koronázzák.
A székesegyház bejárata előtti térről szépen tárul fel a templom középkori
harangtornya, amely Rómában a legmagasabbra nyúlik fel. A harangtorony markáns,
barnásvörös felülete a bejárati galéria világos kőelemeinek kontrasztjaként jelenik
meg, az alsó tömör, csak vakablak-imitációval díszített tömege felfelé kétíves
árkádokkal könnyített. A torony súlyosságát a rajta elhelyezett díszítmények és
párkányelemek világos kőanyaga játékos mozgalmassággal oldja fel.
Forrás: Wikipédia
A bazilikáról csodálatos képanyagot találnak a
http://www.flickriver.com/photos/hen-magonza/tags/santamariamaggiore/ linken.