Urunk mennybemenetelének ünnepe

azért szálltál fel, hogy fölemelj.

Ha magamtól emelkedem fel, elesem,

de ha te emelsz fel, sértetlen maradok...

Neked, aki feltámadsz, ezt mondom:

Uram, te vagy a reménységem;

neked, aki a mennybe szállsz:

te vagy az én menedékem.

(Szent Ágoston)

Áldozócsütörtök vagy áldozónap húsvét után a negyvenedik nap; 1918-ig ekkor zárult a

húsvéti szentáldozás ideje, ebből ered az ünnepnap egyedülálló, magyar neve:

áldozócsütörtök. Jelenleg pünkösd vasárnapján az esti szentmiséig tart a húsvéti idő.

Urunk mennybemenetelét az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt,

pünkösdkor ünnepelte. De ekkortól a Szentírásból ismert húsvét utáni negyvenedik

napra került. Így a nyugati kereszténységben legkorábbi lehetséges dátuma április 30.,

a legkésőbbi június 3.

Perugino: Krisztus mennybemenetele

A XII. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A

középkori és kora újkori Magyarországon szokás volt, hogy az áldozócsütörtöki misén a

mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom

mennyezetéig.

Liturgikus színe: a fehér. Az ünnep témáját az evangélikus liturgikus könyv így foglalja

össze: „Isten jobbjára ült: közbenjár egyházáért.” Jézus Krisztus mennybemenetelének

leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében,

Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok Cselekedetei 1. fejezetében.

Szent Ágoston szerint az egész világon elterjedt ünnep. Az Úr utolsó rendelkezéseit, a

Vígasztaló megígérését és a menybemenetelt beszéli el a liturgia.

„Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk...

Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék. De

azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink

miatt, mintha a mi tulajdonunk volna. Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de

melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése

viszont biztonság. Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél...” (Szent Ágoston)

Forrás: Magyar Kurír