Aprószentek
( 16 értékelés )APRÓSZENTEK - DECEMBER 28.
Azok a gyermekek viselik ezt a kedves nevet, akiket Jézus, a prófétai ígéreteket
beteljesítő Messiás király miatt öletett meg Heródes, azt gondolván, hogy így
megmentheti királyságát, és dinasztiát alapíthat a zsidók országában.
A rómaiak Kr. e. 43-ban ültették a fejedelmi székbe az idegen, idúmeus
származású Heródest, akinek a történelem a Nagy jelzőt ajándékozta. Mi elismerő
megbecsülést hallunk e jelzőben, a kortársak számára azonban csak annyit
jelentett, hogy "az idősebb'' Heródes. Akik ismerték, meglehetősen rossz
véleménnyel voltak róla, mert ravaszsággal, vesztegetésekkel, szónoki
ügyességgel és erőszakkal szerezte hatalmát. Mindezek következtében Kr. e. 40-
ben a rómaiak kegyéből királyi címet kapott, de azt mondták róla, hogy "úgy került
trónra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy
kutya''. S ez a vélemény nem a rosszindulat szülötte volt!
Heródesnek élete folyamán nagy sikerei voltak: az országot fölvirágoztatta,
birodalma majdnem olyan nagy volt, mint Dávid országa. Sokat építkezett, de
családi élete boldogtalan volt. Tíz felesége volt egymás után, s az utolsó, a zsidó
fejedelmi házból származó Hasmoneus Mariammé miatt vesztette el nagyságát.
Mariammét ugyanis szerette a király, ő pedig szíve mélyén megvetette urát.
Heródes szerelme is kétes értékű volt, mert abban nem akadályozta meg, hogy
sógorát, Arisztobuloszt, aki pedig főpap volt, egész fiatalon megölesse. Sőt,
amikor Mariammét, aki három fiúval és két leánnyal ajándékozta meg,
hűtlenséggel vádolták, tétovázás nélkül bíróság elé állította és kivégeztette. E
gyilkosság után Heródes összeomlott: gyanakvó, szeszélyes, ingerlékeny és
meggondolatlan lett. Újabb vádaskodások miatt elfogatta és megölette Mariammé
anyját, majd két tulajdon fiát is.
E rémtettek mind Kr. e. 7-ben történtek, abban az évben, amikor Betlehemben
megszületett a Gyermek, a megígért Király. De Heródes még tovább tetézte
kegyetlenségeit: alattvalóinak ugyanebben az évben hűségesküt kellett tenniük a
császárra, Augustusra. A farizeusok megtagadták az esküt, ezért Heródes hatezer
férfit feszíttetett keresztre Jeruzsálemben. Josephus Flavius úgy tudja, hogy
vérengzésének főként az volt az oka, hogy néhányan ezek közül a Messiás
eljöveteléről jövendöltek.
Az egész országot a gyász és rettegés bénította még - a félelem, mint gyászlepel
borított el mindent, a király emberei pedig éberen lestek minden gyanús szóra
vagy jelre -, amikor megjelentek Jeruzsálemben a napkeleti bölcsek, és föltették a
kérdést: "Hol van a zsidók újszülött királya?'' Szent Máté, aki Jézus gyermeksége
történetének ezt a részét ránk hagyta, meg is jegyezte: "Heródes megrettent, és
vele együtt egész Jeruzsálem.''
November lehetett, amikor a bölcsek Jeruzsálembe értek, és keresték az újszülött
királyt. Föltették a kérdést a hatalomféltéstől eszelőssé vált öreg Heródesnek
(ekkor 67. éve körül járhatott), aki azonnal összehívta a főpapokat és a nép
írástudóit, és nekik szögezte a kérdést: "Hol kell születnie a Messiásnak?'' Azok
azt válaszolták, hogy a júdeai Betlehemben, mert így jövendölte Mikeás próféta.
Ennek hallatára Heródes titkon hívatta a bölcseket, pontosan kikérdezte őket,
hogy mikor látták meg a csillagot, melynek nyomán országába jöttek, aztán
elküldte őket Betlehembe: "Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermek
felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki!''
(Mt 2,2-8).
Botticelli: A mágusok imádása
A bölcsek meghallgatták a királyt, útnak indultak, és íme, a csillag elvezette őket
a betlehemi barlanghoz, melyben a Szent Család élt. Megtalálván a keresett
Gyermeket, leborultak előtte, hódoltak a Király előtt, és átadták neki
ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel pedig álmukban intést kaptak,
hogy vissza ne térjenek Jeruzsálembe, más utat választottak a hazatérésre.
Alighogy a bölcsek elhagyták Betlehemet, Józsefnek álmában megjelent egy
angyal, és isteni figyelmeztetést hozott: "Kelj föl! Fogd a gyermeket és anyját,
menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a
gyermeket, és meg akarja ölni!'' József, aki mindig oly engedelmes volt Isten
akarata iránt, még az éjszaka fogta a Gyermeket, és Máriával együtt elindult
Egyiptom felé. Betlehem nem volt falakkal körülvett város, ezért a Szent Család a
hajnali szürkületben észrevétlenül elhagyhatta lakóhelyét. Elindultak, hogy
Heródes halála után majd beteljesedjék a próféta szava: "Egyiptomból hívtam az
én fiamat''.
"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, s
Betlehemben és környékén minden fiúgyermeket megöletett két éves korig, a
bölcsektől megtudott időnek megfelelően'' (Mt 2,13-16). A bölcsek csillaga ugyanis
ekkor már második éve ragyogott az égen. Ez indította Heródest arra, hogy a két
év alatti fiúkat ölesse meg, mert biztosra vette, hogy az áldozatok között ott lesz
az új király is. Egy korabeli esszénus forrás ezeket mondja: "Akkor egy kegyetlen
király következett, egy vakmerő és istentelen ember. Ölte az embereket és a
gyermekeket, és rettenetes félelem vett miatta erőt az egész országon. Olyan
vérengzés történt az ő nevében, mint amilyen Egyiptom földjén történt.'' A szerző
a kivonulásra, az egyiptomi elsőszülött gyermekek halálára emlékezve beszél a
betlehemi gyermekek meggyilkolásáról.
Hányan lehettek ezek az ártatlan megölt kisdedek? Heródes nem készíttetett
jegyzőkönyvet, és számukat a helyi hagyomány sem őrizte meg, bármilyen
lényegesnek tartja a mai tudomány ezt az adatot. Becslésekbe sem nagyon
bocsátkozhatunk, mert ahhoz ismerni kellene Betlehem akkori népességének
számát. A tudósok azonban úgy vélik, hogy mintegy 20-30 gyermekről lehetett
szó.
A helyi hagyomány szerint az Aprószentek sírja a bazilika alatt van, amelyet Nagy
Konstantin építtetett Jézus születésének barlangja fölé, és a kis sírok nem messze
ettől a barlangtól egy sziklasírban voltak. 1347-ben Poggibonsiból egy Miklós nevű
barát járt a Szentföldön, és följegyezte, hogy a születés barlangjától kelet felé
"van egy másik barlang, amely szűk, kereszt formájú barlangban folytatódik. Ott
vannak eltemetve az Aprószentek. A sírokat egész szorosan egymás mellé vágták
a sziklába, mint a lovak abrakos jászolát''. A sírbarlangot a 15. század folyamán
befalazták, s nem is tudtak róla sokáig. 1962-ben vették észre elfalazott
bejáratát, s amikor kibontották, fölfedezték a görögkereszt alaprajzú sírbarlangot.
A kereszt három szárának végében, kb. 1 méter magasságban ívelt nyílás alatt 4,
5, 4 mélyedést vettek észre. Ezek azok az abrakosjászolszerű gyermeksírok.
Az Egyház vértanúként tiszteli ezeket az apró szenteket, akik szóval még nem
tudtak vallomást tenni Krisztusról, a vérük hullásával azonban tanúsították, hogy
Ő az, akiről a próféták jövendöltek, a Király, aki vasvesszővel fogja kormányozni a
népeket.
Forrás: A szentek élete - Diós István