NyomtatásE-mail

Szent Imre herceg

( 16 értékelés )

SZENT IMRE HERCEG - NOVEMBER 5.

Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog Gizellának a

hagyomány szerint több gyermeke volt. Így a Képes Krónika több fiúról tesz említést.

A gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak, nevét is csak

kettőnek ismerjük. Volt egy Ottó nevű fiuk, aki valószínűleg még 1000 előtt született

és korán elhunyt. A másik fiú, Imre nevét anyai nagybátyjától, II. Szent Henrik

császártól vették (a Henricus magyar változata az Imre).

 

Hogy melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Általában az 1007-es évet

szokták elfogadni, de a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre

teszi születésének idejét, helyét pedig Székesfehérvárra.

Imre herceg élete folyását nem könnyű követni, mivel legnagyobbrészt a

krónikák és legendák gyér adataira vagyunk utalva, a legenda pedig a ,,liliomos

herceg'' alakját még jobban kiszínezte, mint Istvánét. Szüzessége miatt

századokon át valami nőies, finom, nem e világból való alaknak rajzolták.

,,Pedig - írja joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias

jelenség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle,

de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiességnek, a hivatásnak, a

heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a

honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban

átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi

vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az

uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is

uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi magyar hagyományban

nevelte.

Zichy Mihály: Szent Imre születése

A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent

életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy

császári szent-család él, és szenteli meg az uralkodás német hagyományait." 

Bizonyos, hogy a trónörökös nevelésére rendkívül nagy gondot fordítottak. A

legendaíró szerint "már gyermekkorában is szorgalmas őrködés alatt nevelkedve''

fejlődött. Első nevelői mindenesetre a szülei voltak, akik mindketten az életszentség

útján jártak, s az ő hatásuk alatt érlelődött meg a kis királyfiban az az életideál és az

az út, amelyet járni megtanult. Mint a korabeli íróknál olvassuk, István

szenvedélyesen szerette fiát, nevét nap nap után belefoglalta imádságos

megemlékezésébe, és nem szűnt meg Krisztus kegyes pártfogásába és a mindenkor

szeplőtelen Szűz anyai oltalmába ajánlani.

Gyökeres változás állott be Imre herceg nevelésében 1015-ben, amikor Gellért

bencés szerzetes Velencéből jövet - eredeti szándékát, hogy a Szentföldre

utazzék, megváltoztatva - Pannóniába érkezett. Itt István udvarába vezették. A

magyarok királya azonnal fölismerte benne a kiváltságos, nagy tudományú, szent

életű szerzetest, aki elmondhatta magáról: "Nincs könyv, amelyet ne olvastam

volna'', és fia nevelőjévé tette.

Zichy Mihály: Szent Imre, Szent István és Szent Gellért

Imre királyfi hét éven keresztül tanult kiváló mestere irányítása mellett.

Elvégezte az akkori kor iskolafokozatait, a triviumot és quadriviumot, megtanult

latinul, s anyjától föltehetőleg németül is. Azt mondja a legenda, hogy Imre a

"grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt''. Egy velencei krónika

szerint "tudós és szent'' volt. A világi tudományok mellett Gellért apát bizonyára

beavatta őt a lelki élet magasabb iskolájának titkaiba is. Így érthető, hogy olyan

ifjú lett belőle, "akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek'', mint a krónika

mondja róla. Talán ebben az időben esett meg vele az a történet, amelyet a

legendaíró elbeszél.

Imre herceg egy szolga kíséretében egy alkalommal a veszprémi Szent György-

templomban időzött, s "ottan imádságnak adván magát szívében elmélkedék,

mi legyen... a legkedvesebb áldozat, amelyet Istennek fölajánlhatna. Hirtelen

nagy tündöklésű világosság körülfénylette az egyháznak minden helyeit... s

isteni szózat hallatszik: Felette dicséretes a szüzesség; kívánatos kívánom én, te

elmédnek és testednek szüzességét, ezt ajánld nékem, eme szándékodban

mindvégig megállj!'' - Imre válasza: "Úr Isten, Te ki vagy mind az egész világnak

gondviselője és az emberi erőtlenségnek segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét,

aki rettenetes vagy a földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem.''

Imre herceg egész életében nem árulta el szívének ezt a titkát, s szolgájának is

hallgatást parancsolt. Föltehető, hogy akkor még életben volt valamelyik bátyja,

s így szabadon követhette szíve sugallatát. Ha eddig is teljes igyekezettel

törekedett Mestere nyomdokain járni, most kétszeres buzgósággal tört a szentség

magaslatai felé. Gellértnek és atyjának példája ebben bizonyára nagy segítségére

volt.

Franz Anton Maulbertsch: Szent István és Szent Imre

Tizenöt éves korától atyja vette maga mellé, huszonhárom éves korában

befejezettnek látta nevelését. Imrétől, mint jövendő uralkodótól elvárták, hogy

rangjának megfelelő házasságot kössön, s biztosítsa a dinasztia fennmaradását

utódaiban.

A hagyomány három királyi családot említ, amelyből feleséget vehetett: a lengyel,

horvát és görög uralkodóházat. A lysagorai Szent Kereszt-monostor évkönyveinek

följegyzése szerint Imre egyszer Lengyelországban járt mint vőlegény. Más

vélemény a görög uralkodóházzal való rokonságot helyezi előtérbe.

Így pontosan nem tudjuk megállapítani feleségének kilétét, csak annyi bizonyos,

hogy szűzi házasságban éltek egymással. Amint a legenda gyönyörűen mondja:

ez a csodálatos ifjú "keblében hordta a lángot, de el nem perzseltetett annak

égésétől''. "Lehetetlen, hogy ne érezte volna át óriási felelősségét, hogy ne látta

volna atyja gondjait - írja ismét Sík Sándor. - Ha mégis vállalta fogadalma

következményeit, biztosra vehetjük, hogy számolt ezzel a problémával; hogy

valami nagy jót akart elérni fogadalmával, nagyobbat, mint az a veszteség, amely

áldozatából származott...''

A hagyomány szerint a székesfehérvári Szent Imre templom

területén született Szent Imre

István őt jelölte ki utódjául. Nem volt kétséges, hogy nemcsak a főpapság és

István közvetlen hívei, hanem az egész hívő magyar nép egy emberként fog fia

mögé sorakozni és őt királyának elismerni. Ezért a nemzete jövőjéért annyira

aggódó szent király gondosan fölkészítette fiát jövendő uralkodói feladataira.

Mint 11. századi életrajzírójától tudjuk, gondoskodott róla, "hogy a nehéz kormány

terhének viselésére igazhitű férfiak tanítása által minél alkalmatosabb legyen, s

azok tanításait vele naponként figyelmesen hallgattatá. Atyja szerelmének

buzgóságától indíttatva maga is ír a számára egy könyvet az erkölcsök neveléséről

(Intelmek), melyben híven és nyájasan intőleg szól hozzá, oktatván, hogy tartsa

tiszteletben a püspökök méltóságát, szeresse az országnagyokat és vitézeket,

szolgáltasson igazságot, ügyeljen minden tettében a türelemre, tanács nélkül

semmit se tegyen, őseit szüntelenül szeme előtt tartsa és példa gyanánt vegye, az

imádkozás kötelességét teljesítse, a kegyességet és irgalmat a többi erényekkel

együtt gyakorolja.

Az "Intelmek'' könyve, amelyet István király fia számára készíttetett (a

megfogalmazás valószínűleg nem tőle való, de a gondolatok föltétlenül), később a

magyar törvénytár élére kerül, s fölveszik a Corpus Juris Hungariciba.

Szent István király intelmei Imre herceghez

Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak

Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végződött.

Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar

sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás

szándéka. Békét ajánlott a császárnak, aki a szégyenletes kudarc után nem akart

maga tárgyalásokba bocsátkozni, s a békekötést 13 éves fiára bízta. Henrik bajor

herceg - a későbbi III. Henrik császár - 1031 tavaszán Esztergomba érkezett "az

igazságtalanul megbántott magyar király'' megkövetésére, s a Lajta és Fischa folyó

köze újra visszakerült Magyarországhoz a Morvamezővel együtt. Imrének a

békekötésben való részvételére - talán atyja megbízottaként - a hildesheimi

évkönyvek engednek következtetni, amelyek őt Dux Ruisiorum néven említik.

Gizella királyné remekműve: a csodálatos miseruha

István ekkor, 1031-ben hatalmának és tekintélyének tetőpontján Székesfehérvárott

koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni, hogy

trónját és országában a kereszténység zsenge vetését a jövő számára biztosítsa.

Valószínűleg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása

alatt az a miseruha, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900

esztendőn keresztül: az egész királyi család képe rá van hímezve. Ebben az

ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy

földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. A

gyászhír hatását a krónika így érzékelteti: "Siratta őt Szent István és egész

Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...''

Zichy Mihály: Szent Imre a ravatalon

Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért

püspökkel 1083-ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra

emeltette (ez felelt meg akkor a szentté avatásnak). Azóta példaképe a

magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak. Nevét szívesen viselik.

Halálának 900. évfordulóját nagy ünnepélyességgel tartották meg 1930-ban

Budapesten a pápai követ, hat más bíboros és több száz főpap jelenlétében.

Prohászka Ottokárnak igaza volt, amikor azt írta: "Szent Imre hivatása az, hogy

eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot

tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi

uralmával boldogítja.''

 

Forrás: A szentek élete

joomla template