Halottak napja

HALOTTAK NAPJA - NOVEMBER 2.

November 2-án üljük halottak napját, amikor a katolikus egyház minden

elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről

emlékezik meg. Az Egyház a feltámadásba vetett hittel tölti meg a halottak

tiszteletének más kultúrákban is szokásos, ősi cselekedetét, amelynek minden

nép a maga módján tesz eleget.

Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. A halottak napja mai

formája a X. századra vezethető vissza: a cluny-i bencés szerzetesek már akkor

ezen a napon emlékeztek meg az összes megholtról. Az Egyház az ünnepen

bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy

a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad

és megváltottad őket”.

„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi

mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála

mindenki élete lett”. Szent Ambrus püspök – testvére haláláról elmélkedve

– e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a

feltámadásról. 

E napon sokszor mondjuk: "Adj, Uram, örök nyugodalmat neki(k)!"

A Halottak napja egyben a földön küzdő Egyház ünnepélyes megemlékezése a

tisztítótűzben szenvedő lelkekről is. A halottakról való gondoskodás a

vallástörténeti kutatások szerint ősidőktől fogva mindenütt megtalálható

jelenség. A halottak ünnepe az ókori Rómában a feralia volt. Az Egyházban

Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén

az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes

megholtról is megemlékezzünk.

998-ban kezdték az ünnepet, mely a 11. századra a clunyi bencések hatására

széles körben elterjedt. Róma a 14. században fogadta be.

XV. Benedek pápa (ur. 1914-22) 1915-ben engedélyezte, hogy Halottak napján

minden pap 3 szentmisét mondhat: egyet egy konkrét elhunytért, egyet

általában a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és egyet a pápa szándékára.

Forrás: uj.katolikus.hu