Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok
( 10 értékelés )SZENT SIMON ÉS SZENT JÚDÁS TÁDÉ APOSTOLOK ÜNNEPE -
OKTÓBER 28. - Ezen a héten az Egyház két szentet állít elénk példaként, akiket egy
napon ünneplünk. Szent (Zelóta) Simon és Júdás Tádé. Az utóbbi természetesen nem az
áruló.
A zelóta Simon az első században halt vértanúhalált Babilonban. Lk 6,15
tanúskodik nevéről, és azonosítható a Kánai menyegzőn jelen lévő vőlegénnyel is
(Jn 2,1-11). A legenda szerint Júdás Tádé testvére, és mindketten Alfeus fiai.
"Buzgó Simon"-nak is nevezik. Csodákat művelt és ezzel bizonyította, hogy hamis
dolog a bálványimádás. Ezért lefejezték. Attribútumai: szerecsendió-virág, fejsze.
A favágók, erdei munkások, kőművesek, tímárok és takácsok védőszentje.
Júdás Tádé is vértanú volt, pontosan 44-ben ölték meg, szintén Babilonban. Jézus
tanítványai közé tartozott. Egy örmény hagyomány szerint főleg az örményeket
térítette, testvérével együtt. A 18. században elevenítették fel emlékezetét újra,
és kérték segítségét a kétségbeesések között. Ereklyéi főleg a római Szent Péter
bazilikában találhatók. A népi megfigylés szerint emléknapjukon gyakran kezdett el
havazni. A szorongásos betegek, kétségbeesett emberek patrónusa.
Az Úr Jézus Krisztus tizenkét apostola közül Simonról és Júdás Tádéról tudjuk a
legkevesebbet az újszövetségi Szentírásból.
Simon neve szerepel az apostolnévsorokban (Mk 3,18; Mt 10,4; Lk 6,15; ApCsel
1,13), de Márk és Máté azt mondja: a "Kananeus Simon'', Lukács pedig: a "Zelóta
Simon''. Ebből a zelóta szóból arra következtethetünk, hogy Simon korábban a
fanatikusan Róma-ellenes párthoz tartozott, melynek tagjai a véres merényletektől
sem riadtak vissza, ha a rómaiak irtásáról volt szó. De ez a Simon nem azonos a
Mk 6,3-ban és a Mt 13,55-ben említett Simonnal, aki az Úr Jézus rokona volt és
később Jeruzsálem püspöke lett.
Lukács mindkét helyen "Judas Jacobi''-t említ, és nem dönthető el, hogy Jakab
fiáról, vagy testvéréről van-e szó. Márk Júdás Tádénak mondja, Máté szintén így
nevezi, illetve vannak olyan Máté-kéziratok, amelyekben "Judas Lebbaeus''-ként
szerepel (Mt 10,3).
Pusztán a szövegek alapján vitatható lenne, hogy azonos személyről van-e szó, de
Origenész a Római levélhez írt kommentárjában azt a véleményt képviseli, hogy
Judas Jacobi és Júdás Tádé, vagy Judas Lebbaeus ugyanaz a személy. Az biztos,
hogy Márk egy másik Júdásról beszél, amikor Jézus testvérét említi, akit szintén
Júdásnak hívtak (6,3).
Szent Jánosnál azt olvassuk, hogy "Júdás, nem a karióti'', felteszi Jézusnak a
kérdést: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem
a világnak?'' (14,22). A válasz látszólag megkerüli a kérdést, de lényegében érinti
a tanítványok hivatását és Jézushoz való kapcsolatát: "Aki szeret engem, az
megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne
fogunk lakni.''
Legendájuk szerint a Zelóta Simon Júdás Tádéval együtt úgy lett vértanú, hogy
kettéfűrészelték őket. Ezért Simont fűrésszel szokták ábrázolni, a favágók tekintik
a védőszentjüknek.
Ünnepüket a Jeromos-féle Martirológium október 28-ra teszi. Rómában a 9.
századtól ünneplik őket.
A jámbor hagyomány a következőket beszéli el a két apostolról:
Élt Edesszában egy Abgár nevű, istenfélő király. Hallott Jézus tetteiről, és levelet
intézett hozzá, melyben többek között ez állt: "Jöjj el hozzám, és segíts
betegségemen! Hallottam arról is, hogy a zsidók zúgolódnak ellened, és üldöznek.
Ezért jöjj hozzám! Igaz, hogy csak egy kis város felett uralkodom, de ez a város
tisztességes, és neked meg nekem elég lesz.'' Jézus levélben válaszolt neki, és
azt írta, hogy neki Jeruzsálemben kell teljesítenie a küldetését, de később majd
egy tanítványát elküldi.
Bechert József: Szent Júdás Tádé - szobor Vácon, a Gombás-patak hídján
Az Úr mennybemenetele után Tamás apostol teljesítette az ígéretet azzal, hogy
Júdás Tádét Edesszába küldte. Ő megjelent Abgár király előtt, bemutatkozott,
hogy Jézus tanítványa, s közben mennyei fény sugárzott az arcáról. A király
azonnal boldogan megvallotta hitét az Isten Fiában, az apostol pedig fogta a
magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca volt látható, betakarta vele a leprában
szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét.
Ezután Júdás Mezopotámiában, Simon pedig Egyiptomban hirdette az
evangéliumot, majd mindketten Perzsiába mentek.
Éppen akkor tervezett hadjáratot Baradach, a babiloni király hadvezére és hercege
India ellen. Jóslatot kért isteneitől, és azt a választ kapta, hogy nagy háború
következik, amelyben mindkét oldalon sokan halnak meg. Ettől a herceg
megrettent, és szorult helyzetében az apostolokhoz fordult. Simon és Júdás ezt
mondta: "Nem kell félned, mert velünk a béke jött országotokba. Nem lesz háború,
holnap a harmadik órában követek érkeznek Indiából, hogy a békéről tárgyaljanak
veled.'' A pogány papok, akik az előbbi jóslatot adták, kinevették az apostolokat,
de másnap bekövetkezett, amit Simon és Júdás mondott: megérkeztek a
békekövetek Indiából.
Akkor a herceg máglyára akarta vettetni a pogány papokat, mert hazudtak neki.
Jézus tanítványai azonban így könyörögtek azok életéért: "Mi nem azért
küldettünk, hogy élőket megöljünk, hanem hogy holtakat életre keltsünk!'' E
magatartásnak a híre eljutott a király fülébe is, és elrendelte, hogy a két apostol
szabadon működhet országa területén.
A Simontornyán található Szent Simon és Júdás Tádé templom belső tere
Egyszer megvédtek egy ifjút, akit alaptalanul azzal vádoltak, hogy elcsábított egy
leányt. Ezért rátámadtak az apostolokra, hogy szolgáltassák ki nekik az igazi
tettest, ők azonban így válaszoltak: "Mi arra küldettünk, hogy megmentsük az
ártatlanokat, nem pedig arra, hogy elveszejtsük a bűnösöket!''
Miután bejárták már az egész országot, eljutottak egy városba, melynek népét
ellenségeik feltüzelték ellenük. Elfogták és a pogány templomba hurcolták őket.
Akkor megjelent nekik az Úr angyala, és mindkettőjüket választásra szólította fel:
vagy azonnal meghalnak mind, akik ellenük támadtak, vagy ők lesznek vértanúk.
Mindketten a vértanúságot választották, de csodajelet kértek, hogy megtérjenek
az emberek. Azt kérték, hogy csillapodjon le a tömeg dühe, és mindegyik gonosz
lélek zúzza szét a saját bálványát. Mikor a bálványképek mindenki szeme láttára
darabokra törtek, a pogány papok rárohantak az apostolokra, és megölték őket.
Forrás: A szentek élete
További információkhoz juthatnak Júdás Tádéról itt:
http://www.magyarszentek.piar.hu/tade/szent/index2.html