Ferenc pápa június 11-i katekézise

( 6 értékelés )

AZ ISTENFÉLELEM NEM TESZ FÉLÉNKKÉ, HANEM BÁTORSÁGOT AD

Ferenc pápa a Szent Péter téren tartotta meg a június 11-i szerdai általános kihallgatást,

folytatva katekézisét a Szentlélek hét ajándékáról. A sorozat befejező részében az

istenfélelem ajándékáról tanított. Mindenekelőtt leszögezte, hogy az istenfélelem nem az

Istentől való félelmet jelenti. „...egyáltalán nem azt, mert tudjuk jól, hogy az Atya szeret

bennünket, üdvösségünket akarja és mindig megbocsát nekünk. Nincs tehát semmi ok a

félelemre!

Ellenben az istenfélelem a Szentlélek ajándéka, mely emlékeztet bennünket arra, hogy

milyen kicsik vagyunk Isten és a szeretete előtt, továbbá a mi javunkat szolgálja, ha

alázattal, tisztelettel és bizalommal hagyatkozunk az ő kezeire. Ez tehát az Isten

félelme: ráhagyatkozás az Atyánk jóságára, aki nagyon szeret bennünket” – tanított a

Szentatya.

Amikor a Szentlélek lakást vesz a szívünkben, vigasz és béke tölt el bennünket, ami arra

vezet, hogy olyannak érezzük magunkat, amilyenek vagyunk, vagyis kicsiknek, azzal a

lelkülettel, amit Jézus az evangéliumban oly nagyon ajánlott nekünk, és ami minden

aggodalmunkat, elvárásunkat az Istenbe helyezi, ugyanakkor melegségének és

oltalmának érzete tölt el minket, mint egy kisgyermeket az édesapjával szemben. Ez az

érzés az, amit a Szentlélek művel a szívünkben: megérezteti velünk azt, ahogy egy

gyermek nyugszik az atyja ölében. Ebben az értelemben az istenfélelem az

engedelmesség, az elismerés és a dicséret formáját ölti magára. Ugyanis hányszor nem

sikerül megérteni az Isten tervét és hányszor vesszük észre, hogy nem vagyunk képesek

saját magunktól biztosítani a boldogságot és az örök életet! Mégis a Szentlélek segít

bennünket, hogy megvigasztalódjunk és hogy megértsük: az egyetlen fontos dolog, hogy

hagyjuk magunkat Jézus által az Atya karjaiba vezetni.

Ezért is olyan fontos a Szentléleknek ez az ajándéka – hangsúlyozta Ferenc pápa a

katekézisében. Az istenfélelem tudatosítja, hogy minden a kegyelemből ered, és hogy a

mi igazi erőnk egyedül Krisztus követése. Hagyjuk, hogy az Atya ránk árassza a jóságát

és az irgalmát. Nyissuk meg a szívünket, hogy az Atya jósága és irgalma elérjen minket.

Ezt teszi a Szentlélek az istenfélelem ajándékával, megnyitja a szíveket, hogy elérjen

minket az Atya megbocsátása, irgalma, jósága és gyengédsége, mivel végtelenül szeret

minket. Amikor istenfélelem tölt el minket – folytatta a pápa – akkor arra indulunk, hogy

kövessük Jézust alázattal, tanulékonyan és engedelmesen. De ez nem egy lemondó,

passzív, sem  pedig siránkozó magatartás, hanem meglepetés és öröm, annak a fiúnak az

öröme, aki érzi, hogy az Atyja mintegy szolgálja és segíti őt. Az istenfélelem tehát nem

tesz bennünket, keresztényeket félénkké, belenyugvóvá, hanem bátorságot és erőt

támaszt bennünk. Ez az adomány meggyőződésessé és lelkessé tesz bennünket, hogy ne

félelemből vessük alá magunkat Istennek, hanem mert megérintett és megszerzett

magának az ő szeretete. Milyen szép – csodálkozott rá a pápa –, hogy Isten szeretete

megszerez magának bennünket! Engedjük, hogy az Atyának ez a szeretete megszerezzen

minket.

Végül Ferenc pápa egy nagy veszélyre hívta fel a figyelmet. „Az istenfélelem adománya

egyúttal egy vészjelzés, egy riadó is a bűnben való megátalkodottsággal szemben" -

mondta. Amikor ugyanis az ember bűnben él, káromolja az Istent, kihasználja a társait,

uralkodik fölöttük, amikor csak a pénzért, hatalomért és a hiú büszkeségért él, akkor az

Isten félelme mintegy riadókészültségbe helyezi őt, azt mondva: Figyelem! Ezzel a

hatalommal, pénzzel és büszkeséggel, mindezen ürességgel nem leszel boldog! Semmit

nem tudsz ebből odaátra vinni, semmit! Csak az Atya szeretetét, melyet tőle kaptunk,

vihetjük magunkkal. És amit mások számára tettünk! „Gondoljatok csak azokra, akik

felelősséget viselnek másokért és mégis korruptakká válnak. El tudjátok képzelni, hogy

egy korrupt ember boldog legyen?” – kérdezte a pápa. „Nem! Romlottsága megrontotta a

szívét is és így nehéz az Atya színe elé járulnia. Ugyanez érvényes az

embercsempészekre és azokra is, akik rabszolgamunkával zsákmányolják ki az

embereket.” Gondoljunk továbbá a fegyvergyárosokra, akik a háborúkat szítják. Miféle

mesterség ez? Kérdem tőletek: Hányan vannak közöttetek fegyvergyárosok? Ugye, senki,

de senki sem! Mert akik fegyvert gyártanak, azok nem jönnek ide Isten Igéjét hallgatni.

Azok ugyanis halált gyártanak, a halál kereskedői! Az Isten félelme értesse meg velük,

hogy egy nap mindez véget érjen és végre számot vessenek az Istennel!

Befejezésül a 34. zsoltárt idézte a pápa: „Ez a szegény az Úrhoz kiáltott és ő

meghallgatta, az Úr angyala védőfalat emel és körülveszi az igazat, hogy megoltalmazza

őt." Kérjük az Úr kegyelmét, hogy egyesítse a hangunkat a szegényekével, hogy

elfogadjuk az istenfélelem adományát és ismerjük fel velük együtt, hogy Isten a mi

Atyánk és apánk – fejezte be katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti általános

kihallgatáson.

 

Forrás: Magyar Kurír