Pünkösdvasárnapi események a Vatikánban
( 6 értékelés )A SZENTLÉLEK TANÍT, EMLÉKEZTET ÉS SZÓLÁSRA TANÍT
Pünkösdvasárnap délelőtt Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában mutatott be szentmisét.
A Krisztus által megígért Lélek különleges módon áradt ki az apostolokra, de ez az
esemény rendre megújul most, a jelenben is – kezdte beszédét a Szentatya, aki a
hívekhez fordulva három pontban foglalta össze a Lélek szerepét. A Lélek először is tanít
bennünket, ő a belső Mester, aki a helyes útra vezet el minket, aki magát az utat
mutatja. Arra indít, hogy kövessük Jézust, aki maga az út, járjunk a nyomában. A Lélek
továbbá az élet mestere is, aki a keresztény élet mind szélesebb és harmonikusabb
horizontját ismerteti meg – tanított Ferenc pápa.
A Szentlélek emlékeztet bennünket mindarra, amit Jézus tanított, mert ő az Egyház élő
emlékezete – folytatta homíliáját a Szentatya. – Miközben emlékeztet, egyúttal meg is
érteti a hallottakat. Szerepe tehát nem szűkíthető le a puszta emlékezésre, hiszen mind
teljesebben bevisz minket Jézus szavainak értelmébe. Mindnyájan rendelkezünk ilyen
tapasztalattal: bármilyen helyzetben is vagyunk, fölmerül egy ötlet, aztán egy másik,
mely összekapcsolódik a Szentírás egy helyével... A Lélek jelöli ki ezt az utat, az Egyház
élő emlékezetének útját. Ez persze megkívánja a mi válaszunkat is: minél nagylelkűbb a
feleletünk, annál inkább életté válnak bennünk Jézus igéi.
Emlékezet nélkül a keresztény nem keresztény, csak egy „félút”, a pillanat foglya, nem
tud mit kezdeni az Egyház kincseivel – figyelmeztetett a pápa. – Ellenben a Lélek
segítségével növekszik bennünk az emlékezet bölcsessége, a szív bölcsessége, mely a
Lélek adománya.
Azokban a napokban az apostolokkal közösségben az Asszony volt az emlékezet –
mutatott rá Ferenc pápa –, hiszen ő kezdettől fogva elmélkedett a szívében mindezen
dolgokról. Mária volt, ő a mi Anyánk.
A Szentlélek tehát tanít, emlékeztet, és beszédre indít az Istennel és az emberekkel.
Beszédre indít bennünket az imádságban, egyúttal megengedi, hogy az Istenhez fordulva
Abbának, Atyának szólítsuk őt. Senki sem mondhatja, hogy Jézus Krisztus az Úr, a
Szentlélek nélkül. A Szentlélek vezet bennünket a többiekkel való beszédre, amikor
testvéreinknek ismerjük el őket, amikor barátian, gyengéden és szelíden beszélünk velük,
amikor megértjük aggodalmaikat és reményeiket, szomorúságaikat és örömeiket. De még
ennél is több, amikor a Szentlélek a prófétálásra indít bennünket és így az Isten szavának
alázatos és engedelmes „csatornáivá” leszünk. A prófétálás legyen őszinte, mutassa meg
nyíltan az ellentmondásokat és az igazságtalanságokat, de mindig szelíden és építő
szándékkal. Így a Lélektől áthatva az Isten jelei és eszközei lehetünk – fogalmazott a
Szentatya.
Ferenc pápa végül így foglalta össze homíliáját: a Szentlélek tanít és megmutatja nekünk
az utat, emlékeztet és magyarázza Jézus szavait, imádságra indít, hogy Istent Atyának
szólítsuk, általunk szól az emberekhez a testvéri párbeszédben és prófétai szóra vezet.
Pünkösd napja, amikor az apostolok elteltek a Szentlélekkel, az Egyház keresztsége, mely
a „kijáratban” született meg, induláskor, az örömhír hirdetésére. Az Anya-Egyház
szolgálni indul. De emlékezzünk a másik Anyára is, a mi Anyánkra, aki készséggel indult
el szolgálni. Az Anya-Egyház és a Mária-Anya: mindkettő szűz, mindkettő anya,
mindkettő asszony. Jézus határozottan rendelte az apostoloknak: ne távozzanak el
Jeruzsálemből, amíg meg nem kapják a Szentlelket. Nélküle ugyanis nincs misszió, nincs
evangelizálás. Ezért az egész Egyházzal, a mi katolikus Egyházunkkal kérjük: Jöjj,
Szentlélek!
Ferenc pápa Regina Coeli-imádsága: A pünkösd alapvető vonása a meglepetés
A pünkösdvasárnapi szentmise után és a húsvéti időszak déli Mária-imádsága előtt a
Szentatya pünkösd meglepetéséről szólt. A Lélek kiáradását az első pünkösdkor a szél, a
tűz, a félelem megszűnte és a bátorság megjelenése jellemezte. Akihez elérkezik a Lélek,
az mind újjászületik – kezdte beszédét a pápa. – Pünkösd eseménye jelzi az Egyház
születését és nyilvános megjelenését. Mindennek a pünkösdi eseménynek alapvető eleme
a meglepetés. A mi Istenünk a meglepetés Istene. Az apostoloktól már senki sem várt
semmit, mert Jézus halála után jelentéktelen kis csoporttá váltak. Azonban váratlan
esemény történt: a nyelvek csodája, mely csodálkozást váltott ki. A pünkösdkor születő
Egyház meglepetést keltett, mert Istentől jövő erővel kezdte hirdetni az új üzenetet,
Krisztus feltámadását, méghozzá új nyelven: a szeretet egyetemes nyelvén.
A Szentatya rámutatott: az üzenet új: Krisztus él, feltámadt, a nyelvezet új: a szeretet
nyelve. Az apostolokat erő tölti el és bátran beszélnek; kevéssel korábban ugyan még
félénkek voltak, most bátran és őszintén beszélnek – a Szentlélek szabadságával.
Az Egyház arra kapott meghívást – folytatta a pápa –, hogy mindig képes legyen
mindenkit meglepni azzal az örömhírrel, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált és az Isten
mindig kitárt karral és türelemmel vár bennünket, hogy meggyógyítson és megbocsásson
nekünk. Valóban, Jézus erre a küldetésre adta a Szentlelket Egyházának.
De ha az Egyház él, mindig meglepetést kell keltenie, mert ő a meglepetés Egyháza –
fűzte hozzá szabadon Ferenc pápa. – Az az egyház, mely nem képes a meglepetésre, az
egy gyenge, beteg és haldokló egyház, nem való egyébre, mint hogy intenzív osztályra
küldjék, de minél hamarabb!
Ferenc pápa szavait hatalmas tapsvihar kísérte, jeleként annak, hogy a Szent Péter tér
pünkösdi nyája a Lélek erejében jól megértette a tanítást.
A Szentatya tartogatott még egy komoly mondanivalót. Így folytatta: Jeruzsálemben
voltak olyanok, akik azt szerették volna, hogy Jézus tanítványai – a félelemtől
megbénítva – maradjanak zárt ajtók mögött, ne csináljanak felfordulást. A feltámadt Úr
ellenben a világba indítja őket: „Ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is
benneteket” (Jn 20,21). Pünkösd egyháza olyan egyház, mely nem nyugszik bele, hogy
senkit meg nem bántó, ártalmatlan, túlságosan is „desztillált” legyen. Nem, nem nyugszik
bele! Nem akar díszítő elem maradni. Ellenben az Egyház egy olyan egyház, mely nem
habozik kilépni, találkozni az emberekkel, hogy meghirdesse a rábízott üzenetet, még
akkor is, ha ez az üzenet megzavarja és nyugtalanítja az ember lelkét; még akkor is, ha
ez az üzenet néha problémát okoz és néha egészen a vértanúságig visz. Ez az Egyház
egynek és egyetemesnek született, egészen pontos identitással, de mégis nyitottan. Ez az
Egyház átöleli, de nem ejti foglyul a világot, szabadon hagyja, de átöleli, mint itt ez az
oszlopsor ezt a teret. Két kar, mely átölel, de nem tartóztat fel. Mi, keresztények
szabadok vagyunk és az Egyház szabaddá akar tenni bennünket!
Végül a Szűzanyához fordult a pápa, aki mint egy Anya a fiaival, úgy volt jelen az utolsó
vacsora termében az apostolokkal együtt: Benne az Úr valóban nagy dolgokat művelt, Ő
maga mondta ezt. Mária, az Üdvözítő Anyja és az Egyház Anyja, járjon közbe a
Szentlélek megújult kiáradásáért az Egyházra és a világra!
Pünkösdi békeima a Vatikánban
A katolikus egyházfő, valamint az izraeli és a palesztin elnökök békére való felhívásával
zárult a Ferenc pápa által kezdeményezett békeima vasárnap este a vatikáni kertekben,
ahol keresztények, zsidók és muzulmánok imádkoztak a békéért.
A békeima első felében héber, angol és arab nyelvű imádságok követték egymást. Ezeket
Ferenc pápa, Simon Peresz és Mahmúd Abbász a vatikáni kertekben egymás mellett ülve
hallgatták. Az imákat a keresztény, a zsidó és a muzulmán delegációk tagjai mondták el.
A héber imádságot David Rosen rabbi, a Vallásközi Konzultáció Nemzetközi Zsidó
Bizottságának elnöke zárta le. Az angolul szóló keresztény imádságot I. Bartolomaiosz
konstantinápolyi pátriárka kezdte el mondani. Az arab ima elején Szent Ferenc egyik
békehimnuszát idézték. A Szentföld békéjéért való imádság végén a Szentatya, majd az
izraeli és a palesztin elnök is beszédet mondtak.
Az elsőként, olaszul beszélő Ferenc pápa szerint „a békéhez nagyobb bátorság kell, mint
a háborúhoz”. Kijelentette: a Szentföldért mondott imádság előrelépés azon az úton,
amely az egységet a megosztottság elé helyezi.
„A világot elődeinktől örökségbe, gyermekeinktől pedig kölcsön kaptunk. Fiaink
belefáradtak a háborúkba, és arra vágynak, hogy megpillantsák a béke hajnalát. A
békével azoknak a fiataljainknak is tartozunk, akik éppen a békéért haltak meg” –
mondta Ferenc pápa, majd hangsúlyozta: a béke ugyan többször is közelinek tűnt,
mégsem valósult meg. Ezért szükség van az imára, hogy a „félelem bizalommá, a
feszültség megbocsátássá, a fegyverek a béke eszközeivé változzanak. Csakis Isten tudja
lefegyverezni a nyelveket és kezeket, hogy soha többé ne legyen háború, megosztottság
és gyűlölet!”
Simon Peresz izraeli államfő héber és angol nyelvű beszédében kijelentette: a békét nem
könnyű elérni, de az izraeli és a palesztin szülőknek is kötelessége, hogy békét
teremtsenek gyermekeiknek, még ha ez áldozatokat és kompromisszumokat is követel.
Az izraeli elnök hangsúlyozta, hogy Ferenc pápának a békeimára való felszólítása
ösztönző erőként hatott és „megérintette a szíveket”. „Soha többé háborút!” – mondta az
izraeli elnök, arra emlékezve, hogy kilenc éves kora óta tudja, mi az a háború.
Mahmúd Abbász palesztin elnök olyan békét kért, amely igazságot, méltó
életkörülményeket, szabadságot és független palesztin államot biztosít. „Legyen vége a
palesztin nép szenvedéseinek, és a Szentföld legyen biztonságos föld mindenki számára”
– fogalmazta meg kívánságát a palesztin elnök.
Ferenc pápa és a két elnök egyaránt a béke szóval zárták beszédüket, amelyet olaszul,
héberül és arabul is elismételtek.
A beszédeket követően Ferenc pápa, Simon Peresz és Mahmúd Abbász a vatikáni
kertekben elültettek egy olajfát, majd az imádság helyszínével szomszédos épületbe, a
IV. Pius-házba mentek, ahol zárt ajtók mögött tanácskoztak. A találkozón részt vett I.
Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka is.
Forrás: Magyar Kurír