Hírek a holnapi jeles eseményről
( 9 értékelés )HOLNAP 10 ÓRÁTÓL ÉLŐBEN LÁTHATJUK A SZENTTÉ AVATÁSI
SZERTARTÁST! - Április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján Ferenc pápa szentté
avatja elődeit, XXIII. Jánost és II. János Pált. A Szentatya által vezetett szentmisét és
szentté avatási szertartást a Magyar Kurír videoportál oldalán, a katteka.hu-n élő
adásban, magyar nyelvű szakkommentálással tekinthetik meg a Vatikáni Televíziós
Központ (CTV), a Bonum TV és az MTVA segítségével, hozzájárulásával.
Az alábbiakban XXIII. János és II. János Pál pápákról szóló írásokat és a holnapi
szertartással kapcsolatos híreket találnak!
XXIII. János pápa – Egy ember, aki engedte, hogy az Úr vezesse
Török Csaba teológus írásával emlékezünk XXIII. János pápára
2013. július 28-án, hazatérőben a riói ifjúsági világtalálkozóról, Ferenc pápa – újságírói
kérdésre válaszolva – elmondta, miért tekinti példaképnek a nemsokára szentté avatandó
Angelo Roncallit: „XXIII. János kicsit olyan, mint a »falusi pap«, egy pap, aki minden
hívőt szeret, aki képes gondot viselni a hívőkre, ezt tette püspökként és nunciusként is.
(…) Bátor ember, jó falusi pap, hatalmas, hatalmas humorérzékkel, s nagy
életszentséggel. (…) Nagy, nagy ember! És aztán a zsinat: az Isten hangjára figyelmes
ember, mert ez a gondolat a Szentlélektől jött neki, jött neki, s ő figyelmes volt. XII.
Piusz már gondolt arra, hogy megszervezi a zsinatot, de a körülmények nem voltak
megfelelők erre. Úgy hiszem, XXIII. János nem gondolt a körülményekre: megérezte, s
megtette. Egy ember, aki engedte, hogy az Úr vezesse”.
Ez a személyes hangvételű vallomás megmutatja nekünk azt a XXIII. Jánost, aki minden
mosolygós, „nagypapás” kép mögött rejtezik, azt a pápát, akit Isten történelemformáló
emberré tett egyházában – s ennek a nagyságnak a kicsinység, ennek a nagyszerűségnek
az alázat és az egyszerűség volt az útja. A gyengéd, szeretetet közvetítő gesztusok, a
derűs mosolyok pápája Isten mélységéből merítette élete minden fényét, ragyogását,
erejét. „A világ már nem vonz. Teljesen és kizárólagosan Istené akarok lenni, hogy
átjárjon a fénye, s ragyogjon fel bennem az egyház és a lelkek iránti szeretet” – írta
egyszer. A világ, a nem hívők is megértették ezt az üzenetet. A közelség megannyi
megnyilvánulási formája megnyitotta az emberek szívét a pápa felé, aki már előbb nyitott
szívvel lépett melléjük az élet útján. Ennek a belső viszonyulásnak, érzületnek szép
visszatükröződése az a legendássá vált beszéd, amelyet a II. Vatikáni Zsinat
megnyitásának estéjén, 1962. október 11-én mondott el dolgozószobája ablakából.
Naplemente után a rómaiak s a zarándokok fáklyás körmenetet rendeztek, amely a Szent
Péter térre érve a sok apró fényből végül keresztet formált. A pápa így fordult a téren
lévőkhöz: „Azt mondhatjuk, hogy ma este még a hold is sietett… nézzétek csak, ott fent…
hogy megnézze ezt a látványosságot. Amikor hazatértek, otthon találjátok majd a
gyermekeket. Simogassátok meg őket, s mondjátok nekik: »Ez a pápa simogatása«”.
XXIII. János pápa látogatott el először a Bambino Gesú Gyermekkórházba 1958-ban
Honnan eredt ez az olyannyira emberi, mégis isteni életszentség? Többször beszélt arról,
hogy szülei, a jó sotto il montei öregek mennyit adtak neki: hitet, imádságot, emberi
példát. Hogy később az egész világ plébánosa, pápaként is jó falusi pap lehetett (bár
soha nem volt vidéki plébános), ennek az emberi gyökérnek köszönhető. Ugyanakkor ott
van a másik, a sokkal lényegesebb tényező: maga az Isten. Angelo Roncalli sem
külsejével, sem adottságaival nem tűnt ki a társai közül, később maga is viccelődött
alkatán, megjegyezve: a pápaválasztás nem szépségverseny. Aki papnövendékként vagy
a bergamói püspök titkáraként ismerte, nem sejtette azt a jövőt, amely előtte áll.
Lelkiismeretes és elkötelezett munkát végzett, a szent tudományokban sem volt járatlan
– mégis végig megmaradt egyszerűnek, ki nem tűnőnek. Mint később az Egy lélek
naplójában írta, az alázat és az egyszerűség szinte lényéből fakadt, ezek adtak neki
belső békét és nyugalmat.
Ő maga sem gondolta, hogy valami kiemelkedőt vár tőle az Isten. Később leírta, hogyan
méricskélte magát a nagy szentekhez, például Gonzága Szent Alajoshoz, hogyan látta be:
képtelen az ő nagyságukat felérni.
Ám itt érkezett el az áttörés, az igazán lényeges felismerés: az Isten által személyesen
neki kiszabott pálya tudatos elfogadása, a nem mások mintáját követő, hanem
teljességgel egyedi, az egyéniség által meghatározott életszentség útjának járása. Élete
csodálatosan mutatja a szentírási bölcsesség igazát: azt, hogy Isten az emberi
gyöngeségben mutatkozik végül erősnek. Így tudott elképesztő, bátor és megrendítő
tetteket végbevinni a földrengéstől sújtott Bulgáriában, segítve az ortodoxokat,
Isztambulban, hamis keresztlevelekkel mentve a zsidó menekülteket, de még Párizsban
is, ahol a világháború zárásakor s az azt követő években aktívan részt vett a nemzetközi
(és eszmerendszer-közi) párbeszéd bontakozásában (állítólag ez utóbbi állomáshelyén
jegyezte meg: „Olykor jobban érzem magam a nem hívők, mint a fanatikus katolikusok
között”). Önismeretét és szerénységét dicséri a mondás, amelyet állítólag pápává
választása után fogalmazott meg:
„Én nem vagyok nagy szent, nagy politikus vagy nagy tudós, mint az elődeim. De velem
jó dolgotok lesz”.
Mivel ezt egy figyelmesen és nyitottan hallgató ember mondta, szavai túlnőttek saját
egyháza látható határain. Nem egyszerűen katolikus főpap volt ő, hanem naturaliter
sacerdos, természetéből fakadóan, s ezzel együtt a lehető legtermészetesebben
sacerdos, pap, olyasvalaki, aki a hétköznapi valóságba foglaltan s a legnagyobb magától
értetődőséggel tárta fel, nyújtotta a szentet az egész emberiségnek. Ez a naturalitás,
természetesség lett legnagyobb emberi erénye, amikor a világunkat fenyegető fizikai és
lelki veszélyek terén kellett dialógust kezdenie, hidat létesítenie a felek között, vagy
emlékeztetnie arra az igazságra, amelyet jelmondatául is választott: Oboedientia et
pax – engedelmesség (s ezzel együtt: elfogadás, türelem, alázat, cselekvés…) és béke.
Nemcsak egyháztörténeti súlyú lépései, amelyek jól ismertek, de világpolitikai szintű
fáradozásai is, mint Hurscsov lányának fogadása a Vatikánban, a kubai rakétaválság
idején tett erőfeszítések, vagy éppenséggel a II. Vatikáni Zsinat mint az első, a második
és a harmadik világon átívelő esemény mind-mind annak a jele, hogy egy bergamói
parasztfiú, akinek Isten volt a mindene, aki menekült a nagyság és a hatalom elől,
hogyan tudta Jézus evangéliumát életté váltani önmagában, egészen személyes módon, s
szentségével hogyan tudott jellé válni az egész világ számára.
Ezt a titkot így összegezte nem sokkal halála előtt: „Alázatos és immár hosszú életem
úgy bontakozott ki, mint egy gombolyag, az egyszerűség és tisztaság jegyében. Semmibe
sem kerül, hogy beismerjem és elismételjem: semmi vagyok, s egy nagy semmit érek”.
Van ennél hatalmasabb élet? Van ennél gazdagabb evangéliumi szentség? Komoly, mély
és elgondolkodtató üzenet ez korunknak – Szent XXIII. János pápától.
Török Csaba teológus
___________________________________________________________________________
Isten XX. századi atlétája: II. János Pál pápa
Kránitz Mihály teológus írásával emlékezünk II. János Pál pápára.
Egy élet drámai kezdete
Karol Józef Wojtyła a lengyelországi Wadowicében látta meg a napvilágot 1920. május
18-án. Édesapja a hivatásos katona Karol Wojtyła volt, édesanyja a tanítónő Emilia
Kaczorowska. A családi és baráti körben a gyermeket csak „Lolek”-nek hívták. Kora
ifjúságában gyakorlatilag minden közeli hozzátartozóját elveszítette: kilencéves korában
édesanyját, aki szülés közben halt meg, néhány évvel később orvos bátyját, Edmundot,
aki egy betegétől elkapott fertőző betegségben hunyt el huszonhat évesen, majd 1941-
ben édesapját is elvitte a háború. Olga nevű nővére pedig még Karol születése előtt,
1914-ben halt meg. Életében a családi megpróbáltatások súlyos történelmi tragédiák
idejére estek, melyek Európában leginkább Lengyelországot sújtották. 1939-ban
Lengyelország elveszítette nemzeti önállóságát, a háborút követően pedig a kommunista
diktatúra elnyomását szenvedte el egészen 1989-ig.
Helytállás az ifjúkor küszöbén
Édesapja minden erejét gyermeke nevelésére fordította. Az ifjú Karol tanult, sportolt, és
már akkor szoros kapcsolatot épített ki a wadowicei zsidó közösséggel. Még mielőtt a
papi szemináriumba jelentkezett volna, a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be 1938
őszén, ahol filozófiát, lengyel nyelvet és irodalmat tanult, francia nyelvből pedig
magánórákat vett.
Az 1938–1939-es tanév végén egy operai előadásban a színészi tehetségét is gyakorolta,
melyet egy kísérleti színházi társulat keretében folytatott. A nyelvtanulásra való
képességeit jelzi, hogy a lengyel és az egyházi latin mellett a szlovák, az orosz, az olasz,
a francia, a spanyol, a portugál, a német, az ukrán és az angol nyelvet is elsajátította. A
II. világháború kitörése édesapjával együtt Krakkóban találta, ahonnan menekülniük
kellett a Luftwaffe repülői elől, majd az orosz invázió miatt vissza kellett térniük ide. A
Jagelló Egyetemet bezárták, a professzorokat letartóztatták. Karol egy étteremben
kifutófiúként szolgált. Ez a könnyű munka lehetővé tette számára, hogy folytassa
tanulmányait és a színészi hivatást, hogy így a kultúra szintjén mutassa meg az ország
megszállóival való szembenállást.
Együtt az emberekkel
Wojtyła 1940 őszétől majdnem négy éven át először egy kőbányában, majd egy vegyi
üzemben vállalt munkát. Ebben az időben találkozott a munka világával és az égető
társadalmi kérdésekkel. Mint már pápa 1979-ben mexikói apostoli útján munkások előtt
kijelentette: „Nem felejtem el a világháború nehéz éveit, amikor úgy, ahogy ti, magam is
közvetlenül megtapasztaltam a fizikai munkát. S tökéletesen tudom, mennyire fontos,
hogy a munka ne csak egy külső tényező legyen, hanem feleljen meg az ember magasabb
méltóságának.” Gondviselésszerűen a vegyi üzemben végzett munkája óvta meg őt attól,
hogy társaihoz hasonlóan munkaszolgálatra vigyék a keleti frontra.
A szellem és a lélek útján
A munka mellett 1942-ben a Sapieha krakkói érsek által fenntartott földalatti papi
szemináriumba lépett be, s mint papnövendék 1944-ben a Gestapo üldözése elől az
érsekségen talált menedéket. A háborút követően 1946. november 1-én szentelték pappá,
s azonnal Rómába küldték az Angelicum domonkos egyetemre teológiai tanulmányok
folytatására. Szakdolgozatában az Isten és az ember kapcsolatának személyes oldalát
mutatta be a XVI. századi kármelita misztikus teológus, Keresztes Szent János műveiben.
Hazatérve 1953-ban sikerrel védte meg tézisét Max Scheler német filozófusról a Jagelló
Egyetemen. 1948 nyarától a Krakkótól 25 km-re lévő Niegović lett lelkipásztori
tevékenységének állomása. 1949 márciusában a krakkói Szent Flórián-plébániára került,
majd etikát tanított a Jagelló Egyetemen, s ezt követően a Lublini Katolikus Egyetemen.
Kiválasztás az apostoli szolgálatra
Karol Wojtyłát 1958-ban nevezték ki krakkói segédpüspökké, és ebben a minősítésében
vett részt a II. Vatikáni Zsinat kezdetén, ahol a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori
rendelkezés kidolgozásában jelentős részt vállalt. 1963. december 30-án VI. Pál pápa
Krakkó érsekévé nevezte ki, és 1967. június 26-án bíborossá kreálták. 1978
augusztusában VI. Pál halála miatt, majd ezt követően I. János Pál váratlan elhunyta
következtében részt vett mindkét pápaválasztó konklávén, melyek közül a második
esetében 1978. október 16-án, kora este nem sokkal negyed hét után – a nyolcadik titkos
szavazásnál – fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből, és nem sokra rá 18:45-
kor Pericle Felici protodiakónus-bíboros a Szent Péter-bazilika erkélyéről kihirdette:
„Annuntio vobis gaudium magnum; habemus Papam: Eminentissimum ac
Reverendissimum Dominum, Dominum Carolum, Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem
Wojtyła qui sibi nomen imposuit Ioannis Pauli.”
Az új pápa hangja örömhírt közvetít
Első szavaiban II. János Pál a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez a bátorítás hangján
szólalt meg: „Ne féljetek!” Önmagát mint egy távoli országból meghívott pápát határozta
meg, és azonnal a szívükbe zárták az olaszok is, amikor arra kérte őket, ha tévedne,
javítsák ki. Nekünk, magyaroknak különösen is örömteli esemény volt, hogy a magyar
néphez oly közel álló országból származik Szent Péter 264. utóda. Apostoli szolgálatának
ünnepélyes megkezdésére 1978. október 22-én került sor, majd november 5-én Szent
Ferenc városába, Assisibe utazott, és ezután Rómában felkereste Siénai Szent Katalin
sírját a Santa Maria Sopra Minerva templomában, hogy így Olaszország két védőszentjét
megtisztelje. Mint Róma püspöke 1978. december 5-én vette birtokába a Lateráni Szent
János-székesegyházat.
A világegyház kapui megnyílnak
Nem sok pápa mondhatja el magáról, hogy az Isten bajnoka elnevezést, amit általában a
vértanúkra használtak, a gyakorlatban, vagyis a mindvégig kitartó lelkipásztorkodásban és
a szó eredeti jelentése szerint a sportban is megvalósította. II. János Pál pápa 104
apostoli útján lankadatlanul járta a világot. Az egyház tagjaihoz, de minden jóakaratú
emberhez írta körleveleit, több ezer beszédet tartott, számtalan emberrel találkozott,
akik képviselték népüket, vallásukat, meggyőződésüket. Emellett szeretett kirándulni,
futni, úszni, síelni, kajakozni és futballozni is.
Pápaságára jellemző volt a II. Vatikáni Zsinat tanításának kibontása írásaiban és
lelkipásztori látogatásain elhangzott beszédeiben. II. János Pál idején a pápa közel került
az emberekhez s lett valóságosan a „világ plébánosa”. Sorra kezdte járni nemcsak a római
plébániákat, hanem Európa és más földrészek országait is, hogy az evangéliumot Jézus
kérésének megfelelően mindenkinek hirdesse, és elvigye azt az egész világra. Minden
korosztályt meg tudott szólítani kezdve a gyerekektől a fiatalokon és a felnőtteken át az
idősekig és a betegekig.
Fatima jóslata teljesül
A sajátos európai és világtörténelmi helyzet következtében – mintegy beteljesítve a
fatimai jövendöléseket – Mehmet Ali Agca török bérgyilkos 1981. május 13-án 17 óra 22
perckor a Szent Péter téren az általános kihallgatás kezdetén rálőtt a pápára, nem sokkal
azután, hogy nyitott autóján megérkezett a hívek körébe, és életveszélyesen
megsebesítette. A gyors beavatkozás megmentette életét. Két évvel később, 1983
karácsonyán személyesen ment el merénylője börtönébe, hogy bocsánatáról biztosítsa. A
merényletet valószínűleg a szovjet KGB és a kelet-német Stasi szervezte meg bolgár
terroristák közreműködésével, és a Szürke Farkasok nevű szélsőséges török csoportot
vette igénybe a terv kivitelezésére.
Az egyház útja az ember
Az 1989-től kezdődő közép-kelet-európai társadalmi változások az emberi jogokért kiálló
lengyel Wojtyła pápának is köszönhetők. II. János Pál pápa idejére esik a nem katolikus
egyházakkal való párbeszéd és kapcsolatok élénkülése, valamint a nem keresztény
vallásokkal, különösen a zsidósággal való dialógus kiépítése. A pápa tanításának
központjában mindig is az ember állt, számolva összetett helyzetével, mely az
istenképiségéből fakad, s ez az ember igazi méltósága már a születésétől kezdve. Az
élet, a személy, a család, az ifjúság, a kultúra és a munka védelme a pápa elsődleges
céljai között szerepelt. Az 1983–1984-es, a megváltás 1950. jubileumán tartott rendkívüli
Szent Év keretében a pápa 1984 virágvasárnapján létrehozta az ifjúsági világtalálkozók
intézményét, mely napjainkig hatóan fiatalok millióit mozgatja meg.
Apostoli szolgálat a végsőkig
II. János Pál pápa egész életét, minden energiáját és erejét az egyház szolgálatába
állította. A halálos merényletből felépült, de a későbbiek folyamán is több műtéten
átesett.
A Parkinson-kór már 1991 végén megjelent nála, de mindez nem akadályozta meg őt
abban, hogy folytassa nagy apostoli utazásait és a helyi közösségek meglátogatását.
Végül is 2005. február 1-jén a Gemelli kórházba került, de március 27-én már egy kis időre
megjelent a Szent Péter-térre nyíló apostoli palota ablakában. A pápa a kezével áldást
adott, de beszélni már nem tudott.
Utoljára március 30-án, a szerdai általános kihallgatás során láthatták őt a hívek, de
megszólalni már nem volt képes. Állapotának súlyosbodása után két nappal, 2005. április
2-án, az általa liturgikus nappá tett Isteni Irgalmasság vasárnapja vigíliáján 21 óra 37
perckor hunyt el a Szent Pétert és IX. Piuszt követően a harmadik leghosszabb ideig
hivatalban lévő pápa. Temetésére 2005. április 8-án került sor mintegy hárommillió hívő
jelenlétében. A résztvevő hatalmas tömeg santo subito – azonnal szentté avassák –
felkiáltással meggyőződését fejezte ki. Utóda, XVI. Benedek pápa felmentést adott a
boldoggá avatás megkezdésének kötelező ötéves korlátja alól, így II. János Pál pápát
2011. május 1-jén XVI. Benedek pápa a boldogok sorába iktatta.
Az életszentség ma is lehetséges
II. János Pál életének minden mozzanatából az a hűség olvasható ki, amellyel – totus
tuus – azaz önmagát teljesen Szűz Mária anyai oltalmára bízva Isten és az emberek
szolgálatára szentelte. Egy olyan szentet köszönthetünk az ő személyében, aki szinte
„karnyújtásnyira” volt tőlünk, hiszen hosszú pápasága hívők nemzedékeinek a hitét és
lelkiségét határozta meg. Immár hivatalos módon kérhetjük közbenjárását minden
ügyünkben annak a pápának, aki már földi életében arra törekedett, hogy Krisztusra mint
az ember egyetlen üdvözítőjére mutasson, s ezáltal reményt adjon az általa oly gondosan
előkészített XXI. századi társadalomban élő emberek számára.
A 2014. április 27-i szenté avatást követően – elismerve életszentségét és az erények
hősies fokban való gyakorlását – már teljes szívünkből mondhatjuk:
SZENT II. JÁNOS PÁL PÁPA!
KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
Kránitz Mihály teológus
___________________________________________________________________________
A szentté avatási szertartás menete
Federico Lombardi csütörtöki sajtótájékoztatóján a szentté avatás részleteiről beszélt a
világ minden tájáról érkezett újságíróknak. Szó esett a szombat esti imavirrasztásról, a
vasárnapi szertartás menetéről és a résztvevő delegációkról.
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka Róma városa ünnepi imádsággal készül a szentté
avatásra. A templomok éjszakája lesz – legalább 11 templomban imádkoznak különböző
nyelveken a zarándokcsoportok. „Azt szerettük volna, hogy Róma városa, főleg a belvárosi
templomok megnyitásával, spirituális fogadtatásban részesítse a zarándokokat, akik így
betérhetnek imádkozni, fölkészülni lelkileg Isten szavának olvasásával. A
www.duepapisanti.org honlapról letölthető a három előirányozott szöveg. Aki szentmisén
szeretne részt venni, többféle rítusból választhat” – magyarázta a szentszéki szóvivő.
A sort a szombaton este 7 órakor kezdődő szentmise nyitja meg a belvárosi Santa Maria
in Montesanto-bazilikában, ahol 1904-ben pappá szentelték XXIII. Jánost.
Este kilenc órakor a többi templomban folytatódik az imavirrasztás olasz, angol, lengyel,
portugál nyelven, de lehetőség van francia arab nyelvű liturgia választására is.
A vasárnapi szentté avatási szertartás menetéről P. Federico Lombardi elmondta: reggel
kilenc órakor kezdődik a Szent Péter téren az irgalmasság rózsafüzér elimádkozásával,
amelyet a római egyházmegye kórusa kísér énekével. Ezután kerül sor a szentek
litániájának elimádkozására. A Sixtus-kápolna kórusa mellett a krakkói filharmonikusok és
a bergamói egyházmegyei énekkar is közreműködik a szentté avatási szertartáson.
Eddig 93 hivatalos küldöttség jelezte részvételi szándékát, köztük 24 állami vezető vagy
koronás fő. A szentmisén legalább 150 bíboros és 1000 püspök koncelebrál majd.
A legközelebb a pápához római helynöke, Agostino Vallini bíboros és Stanisław Dziwisz
krakkói bíboros áll majd, illetve a bergamói püspök, Francesco Beschi. A hívek
áldoztatását a Szent Péter-téren és végig a Via della Conciliazionén 870 pap és diakónus
végzi.
A szentté avatási rítusra közvetlenül a szertartás elején kerül sor: Angelo Amato bíboros,
a Szentté avatási Kongregáció prefektusa átnyújtja a kérelmeket a pápának, majd a
Szentatya az ünnepélyes formulával kiterjeszti az új szentek tiszteletét az egész
világegyházra. Ezután az új szentek ereklyéinek bemutatása következik, hálaadás, majd a
dicsőséggel (Glória) folytatódik a szentmise. Amint a nagy ünnepekkor szokásos, az
evangéliumi szakasz görögül és latinul hangzik el.
Ami a jelenlévő személyiségeket illeti, P. Lombardi leszögezte: a Szentszék senkinek nem
küldött külön meghívót, hanem közleményben tájékoztatott az eseményről, amelyre
mindenkit szeretettel várnak. Ez igaz a kormánydelegációkra is, amelyekből 93 érkezik az
egyes országokból és nemzetközi szervezetek részéről, Rómába érkezik továbbá 24
államfő, elnök, mintegy 35 különböző vallási, felekezeti csoport. Köztük vannak nagy
számban ortodoxok, anglikánok, zsidók és muzulmánok. „Meglehetősen szabad a
részvétel, mindenkit szeretettel várunk, aki szeretne jönni” – tette hozzá a szentszéki
szóvivő.
Amint arról P. Federico Lombardi szombaton délelőtt tájékoztatta a sajtó képviselőit, XVI.
Benedek elfogadta a meghívást, és jelezte Ferenc pápának, hogy jelen lesz XXIII. János
és II. János Pál szentté avatási szertartásán. Az emeritus pápa is koncelebrál a szentté
avatási szentmisén. Nem oltárnál lesz, hanem a bazilika előtti emelvény bal oldalán a
bíborosokkal és a püspökökkel együtt foglal helyet.
Forrás: Magyar Kurír