Ferenc pápa beszéde március 23-án
( 6 értékelés )MINDEN TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL MEGVÁLTOZTATJA AZ ÉLETÜNKET
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a Jézussal való találkozásról és a
megbocsátás ünnepéről beszélt a Szent Péter teret a szakadó eső ellenére megtöltő
mintegy 40 ezer hívőnek. Az Úr nagyobb az előítéleteknél – állapította meg a Szentatya.
Elmélkedését a napi evangéliumi szakasznak szentelte (Jn 4,5-42), amely Jézus és a
szamariai asszony találkozásáról szól. A pápa hangsúlyozta, hogy mindnyájan az
irgalmasság élő vizét keressük és hozzátette: a nagyböjt alkalmas időszak arra, hogy
önmagunkba tekintsünk.
Jézus gesztusa leküzdötte az ellenségeskedés határait, az asszonnyal folytatott
párbeszéde megdöntötte a nőkkel szembeni előítéleteket – ezekkel a szavakkal foglalta
össze Ferenc pápa Jézus és a szamariai asszony találkozását Jákob kútjánál.
Az asszony mindennap elment Szamaria Szikar városában a kúthoz, hogy onnan vizet
merítsen. Egy nap ott találta Jézust, aki elfáradva az úttól (Jn 4,6) így szólt hozzá: „Adj
innom!” (7). Ezáltal túljutott az ellenségeskedés határain, amelyek Júdea és Szamaria
lakói között fent álltak, és megdöntötte a nőkkel szembeni előítéleteket. Jézus egyszerű
kívánságát őszinte párbeszéd követi, amely révén Jézus nagy tapintattal belép egy olyan
személynek a legbensőbb világába, akivel a társadalmi szokások szerint még szóba sem
állhatott volna. Jézus azonban megteszi ezt! Jézus nem fél. Jézus, amikor találkozik
valakivel, közelít hozzá, mert szeret. Mindnyájunkat szeret. Soha nem torpan meg senki
előtt előítéletek miatt. Jézus a személyt előbbre valónak tekinti, mint helyzetét, nem ítéli
meg, hanem érezteti vele, hogy figyelmet, elismerést érdemel. Ezáltal a személyben
felébreszti azt a vágyat, hogy túlhaladjon a mindennapok megszokott rutinján. Jézus nem
annyira vízre volt szomjas, mint arra, hogy találkozzon egy kiszáradt lélekkel. Jézusnak
szüksége volt arra, hogy találkozzon a szamariai asszonnyal, hogy megnyithassa számára
szívét: inni kér tőle, hogy rámutasson magának az asszonynak a benső szomjúságára. Az
asszonyt mélyen megérinti ez a találkozás: Jézushoz intézi azokat a mélyenszántó
kérdéseket, amelyek mindnyájunkban jelen vannak, de gyakran nem veszünk tudomást
róluk. Nekünk is annyi kérdésünk lenne, de nincs hozzá bátorságunk, hogy Jézushoz
forduljunk velük!
A nagyböjt, kedves testvérek – folytatta beszédében Ferenc pápa – alkalmas időszak arra,
hogy magunkba tekintsünk, hogy felszínre hozzuk leghitelesebb spirituális
szükségleteinket és segítséget kérjünk az Úrtól az imában. A szamariai asszony példája
arra szólít fel bennünket, hogy így fejezzük ki kérésünket: „Jézus, adjál nekem abból a
vízből, amely örökre oltja szomjamat!” Az evangélium elbeszéli, hogy a tanítványok
csodálkoztak, hogy mesterük beszélt azzal a nővel. Az Úr azonban nagyobb az
előítéleteknél, ezért nem félt attól, hogy megálljon és beszéljen a szamariai asszonnyal:
az irgalmasság nagyobb, mint az előítélet. Ezt jól meg kell tanulnunk! Az irgalom nagyobb
az előítéletnél és Jézus olyannyira irgalmas! A kút melletti találkozásnak az lett az
eredménye, hogy az asszony teljesen megváltozott: „otthagyta edényét” (28), amellyel a
vízért jött, a városba sietett és elmesélte rendkívüli tapasztalatát. „Találkoztam egy
emberrel, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Messiás?”
Lelkes volt. Elment vízért a kúthoz és egy másfajta vizet talált, az irgalmasság élő vizét,
amely az örök életre szökellő vízforrás.
Megtalálta a vizet, amelyet mindig keresett! Elsiet a faluba, abba a faluba, amely
megrótta, amely elítélte és visszautasította és bejelentette, hogy találkozott a
Messiással: valakivel, aki megváltoztatta életét. Mert minden találkozás Jézussal örökre
megváltoztatja életünket.
Egy lépés előbbre, közelebb az Úrhoz. És így minden találkozás Jézussal megváltoztatja
életünket. Ez mindig így van – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ebben az evangéliumi
szakaszban mi is megtaláljuk az ösztönzést arra, hogy „ott hagyjuk edényünket” – ami
mindazt jelképezi, ami látszólag fontos, de ami értékét veszíti Isten szeretetével
szemben. Mindnyájunknak van több ilyen edényünk. Felteszem nektek – és magamnak is
– a kérdést: „Melyik a te benső edényed, amelyik rád nehezedik és eltávolít Istentől?”
Tegyük félre egy kicsit ezt az edényt és szívünkkel meghalljuk Jézus szavát, aki felkínál
nekünk egy másik vizet, amely az Úrhoz közelít bennünket. Arra kaptunk meghívást, hogy
ismét felfedezzük keresztény életünk jelentőségét és értelmét, amely a keresztséggel
kezdődött, és mint a szamariai asszony, tanúságot tegyünk testvéreinknek. Miről? Az
örömről!
Tegyünk tanúságot a Jézussal való találkozás öröméről, mert minden találkozás Jézussal
megváltoztatja életünket. Minden találkozás Jézussal, örömmel tölt el bennünket, azzal
az örömmel, amely belülről jön. Ilyen az Úr. Mondjuk el másoknak, hogy az Úr milyen sok
csodálatos dolgot művel szívünkben, amikor van bátorságunk ahhoz, hogy félretegyük
edényünket - fejezte be a vasárnap déli Úrangyala előtt mondott beszédét Ferenc pápa.
A Szentatya emlékeztetett rá, hogy március 24-e a tuberkulózis világnapja. Imádkozzunk
mindenkiért, akiket ez a betegség sújt és azokért, akik különféle módon segítik őket.
A pápa továbbá meghirdette: március 28-án és 29-én, jövő pénteken és szombaton
különleges bűnbánati napot tartunk, amelynek neve: 24 óra az Úrért. A bűnbánati nap
pénteken délután kezdődik a Szent Péter-bazilikában, majd este és (Róma központjában,
egyes templomokban) éjjel is lehet a bűnbánat szentségéhez járulni. Ez a bűnbocsánat
ünnepe lesz, amelyet a világ számos egyházmegyéjében és plébániáján megtartanak. A
bűnbocsánatot, amelyet az Úrtól kapunk, meg kell ünnepelnünk, mint ahogy a tékozló fiú
példabeszédében az apa tette. Amikor fia hazatért, elfeledte minden bűnét és nagy
ünnepséget rendezett számára. Ez a megbocsátás ünnepe lesz.
A pápa köszöntötte a téren megjelent hívek csoportjait, közöttük a Pápai Német-Magyar
Kollégium közösségét, a horvát, német, japán, amerikai spanyol zarándokokat. Külön
üdvözölte a római szép sportesemény, a maratonfutás résztvevőit és szervezőit, majd
szép vasárnapot és jó ebédet kívánva búcsúzott a hívektől.
Forrás: Magyar Kurír