Ferenc pápa fogadta a római egyházmegye papjait

( 12 értékelés )

A NAGYBÖJT AZ IRGALMASSÁG IDEJE AZ EGÉSZ EGYHÁZBAN

A Szentatya - folytatva az elődei által megkezdett hagyományt - Nagyböjt kezdetén

találkozott a római papokkal, egyházmegyéje lelkipásztoraival. Agostino Vallini

bíboros, aki a pápa római egyházmegyei helynöke, köszöntötte mindannyiuk

nevében. „Köszönjük ezt az évet, amely átalakított bennünket” – mondta

beszédében a bíboros helynök.

Ferenc pápa ugyanis alig egy éves pápasága során – mint ismeretes tavaly március

13-a óta ül Péter székében – megváltoztatta a római egyházmegyét. Erről teljesen

meg van győződve Vallini bíboros, amint azt a Szentatyát köszöntve mondta.

„Köszönetet mondunk az Úr Jézusnak azért a jóért, amit hozott közénk. Biztosítom

Önt Szentatya, hogy az Evangelii gaudium apostoli buzdítása megújulást

eredményezett, és közelről sem azt, hogy mindjárt megfeledkezzünk róla. A buzdítás

közzétételét követően minden lelkipásztori kezdeményezés figyelembe vette az

abban foglalt irányelveket és mi mindannyian elköteleztük magunkat közös

tanulmányozására.” Agostino Vallini bíboros helynök biztosította még a pápát a

római papok hűséges szeretetéről és hálájáról.

„Amikor a bíboros helynökkel elkezdtünk gondolkodni erről a találkozóról, azt

mondtam, hogy veletek, papokkal együtt akarok elmélkedni az irgalmasság

témájáról, mert az irgalom jót tesz mindenkinek - szögezte le mindjárt a pápa

egyházmegyéje papságához intézett beszédében. Az elhangzott szakasz Máté

evangéliumából a nép között járó Jézusra irányítja gondolatainkat. Jézus

szánalommal tekint az elfáradt emberekre, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélkül

maradt bárányok. „Úgy néztek ki, mint az a sok ember, akikkel ma a város útjain

találkoztok – mondta a pápa a római papoknak. Ha pedig kitágítjuk a horizontot,

akkor azt látjuk, hogy nemcsak Róma és Itália városairól és falvairól van szó, hanem

a világról. Az elfáradt emberek megannyi ország népei, amelyek még nehezebb

körülmények között élnek. Akkor megértjük, hogy mi nem azért vagyunk itt, hogy

egy szép lelkigyakorlatot végezzünk Nagyböjt kezdetén. Azért vagyunk itt, hogy

hallgassuk a Szentlélek szavát, amely az egész egyháznak szól most, amely valóban

az irgalmasság ideje.”

Ferenc pápa elmélkedését három gondolat köré építette: Az egész egyház számára

ez az irgalmasság ideje. Mit jelen az irgalmasság a papok számára? Az irgalom

(gyónás esetén) ne legyen sem engedékenység, sem pedig túlzott szigor.

Az irgalmasság intuíciója Boldog II. János Pál nevéhez fűződik. Gondoljunk Faustina

Kowalska nővér boldoggá és szentté avatására és az Isteni Irgalmasság ünnepének

elrendelésére. A Szentté avatáskor elhangzott homíliájában II. János Pál felidézte,

hogy az üzenet, amelyet Jézus adott Kowalska nővérnek időrendben a két

világháború közé esik és szorosan kapcsolódik a huszadik század történelméhez. A

jövő felé tekintve pedig ezt kérdezte: milyenek lesznek az előttünk lévő évek, milyen

lesz az emberiség jövője a földön. Mi ezt nem tudhatjuk. Azt tudjuk azonban, hogy a

fejlődés mellett sajnos fájdalmas tapasztalatokra is kell számítanunk. Ám az Isteni

Irgalmasság világossága, amit az Úr Fausztina nővér kegyelmi adományain keresztül

a világnak adott, megvilágítja a harmadik évezred embereinek útját. Ezt kell

továbbadni. Manapság sajnos gyorsan elfelejtünk mindent, még az egyház

magisztériumát is. Ez részben elkerülhetetlen, de a lényegest, az intuíciókat és az

Isten Népének hagyott tanításokat nem szabad elfelejtenünk. Az Isteni Irgalmasság

ezek között szerepel. Nekünk, az egyház szolgáinak kell ébren tartanunk ezt az

üzenetet, főként az igehirdetésben, a tettekben, a jelekben, a lelkipásztori

döntésekben, amelyek között szerepel az, hogy a kiengesztelődés szentségének

elsőbbséget adunk, és azzal azonos időben az irgalmasság cselekedeteinek.

Mit jelent az irgalmasság a papok számára?

Ferenc pápa itt emlékeztetett arra, hogy olykor érkeznek hozzá levelek és

telefonhívások, vagy amikor ő telefonál, felteszik ezt a kérdést: „De Atya, miért

morgolódik a papok ellen? Azt mondják, hogy én ostorozom a papokat. Most

azonban nem akarom ostorozni a papokat” – tette hozzá a Szentatya.

Tegyük fel ezt a kérdést saját magunknak, hogy mit jelent irgalmasnak lenni a pap

számára. A Jó Pásztor képmására a pap az irgalmasság és a szánalom embere, közel

áll népéhez, főként a kitaszítottakhoz, a bűnösökhöz, a betegekhez és azokhoz,

akiknek senki sem viseli a gondját. Akiket az élet bármilyen módon megsebzett,

figyelemre és meghallgatásra talál a papnál. A papok legyenek irgalommal, amikor

kiszolgáltatják a kiengesztelődés szentségét. A pap magatartása abból ered, hogy ő

milyen kapcsolatban van saját gyónásával. A pap ajándékozza oda a szívét a

szolgálatban és legyen képessége arra, hogy meghatódjon. Az aszeptikus,

laboratóriumi papok nem segítik az egyházat. A Szentatya itt megismételte azt a

már ismert elgondolását, hogy az egyház ma olyan, mint egy front-kórház, ahol

gyógyítani kell a sebeket. Ma annyi ember van, aki sebeket hordoz, anyagi okok

vagy botrányok miatt, amelyek az egyházat sem kímélik meg. Nekünk papoknak ott

kell lennünk ezeknek az embereknek a közelében – mondta Ferenc pápa.

Végül a Szentatya a kiengesztelődés szentségével kapcsolatos magatartásról beszélt.

Mi papok – mondta – azt halljuk a hívektől, hogy a gyóntatás során vagy túl

engedékenyek, vagy pedig túl szigorúak vagyunk. Egyik magatartás sem helyes. Az,

hogy a gyóntatók között stílusbeli különbségek vannak, normális dolog, de ezek a

különbségek nem érinthetik a lényegeset, vagyis a helyes erkölcsi tanítást és az

irgalmasságot. Az igazi irgalmas magatartás az, amely felvállalja a személyt,

figyelmesen meghallgatja, tisztelettel mellé szegődik és az igazsággal összhangban

elkíséri a kiengesztelődés útján. A valóban jó gyóntató pap olyan, mint az Irgalmas

szamaritánus. Miért? Mert szíve olyan, mint Jézusé: képes a szánalomra.

Ferenc pápa végül egyfajta tesztként kérdéseket tett fel.

Szoktál-e sírni? Vagy már nincsenek könnyeid.

Sírsz-e népedért? Amikor megbetegszik, vagy meghal egy gyermek?

Harcolsz-e az Úrral híveidért?

Miként fejezed be a napodat? Az Úr Jézussal, vagy pedig a televízió előtt?

Ferenc pápa beszédében végül párhuzamot vont a levita és az Irgalmas

Szamaritánus magatartása között. Ez utóbbi konkrét és hatékony módon adott

segítséget. Az idők végezetével az szemlélheti Krisztus dicsőséges testi

feltámadását, aki nem szégyellte sebekkel borított és kitaszított testvére testét.

Biztos vagyok abban – mondta még a Szentatya -, hogy Olaszországban számtalan

derék, irgalmas szívű pap van. Ha Olaszország még ma is erős, akkor az nem

annyira a püspökök, hanem a derék plébánosok, papok érdeme. Ezt nem azért

mondom, hogy tömjénezzek, hanem mert valóban így érzem. Gondoljatok arra a sok

papra, akik már az égben vannak és kérjétek az irgalmasság kegyelmét, azt,

amelyet ők éreztek híveik iránt.

Ferenc pápa hosszú leírt beszédét még számtalan rögtönzött gondolattal és érdekes

epizóddal egészítette ki. Többek között megemlékezett Buenos Aires-i papokról,

híres gyóntatókról, akiknek gyóntatószéke előtt mindig hosszú sorokban kígyóztak

az emberek. Az egyik papot úgy hívták, hogy Sacramentino. A város szinte minden

papja hozzá járt gyónni. II. János Pál pápa is gyónt nála argentínai látogatása során

a nunciatúrán. Ferenc pápa végül még egy vallomást is tett. Egy napon meglátogatta

ennek a szent papnak a ravatalát a templomban. Lement a kriptába és látta, hogy

csupán két idős asszony imádkozik a koporsónál, amelyet egyetlen virág sem díszít.

Arra gondolt: "itt van ez az ember, aki az egész Buenos Aires-i papság bűneit

megbocsátotta, köztük az enyémeket is, és sehol egy virág..." Ekkor elment egy

virágárushoz és rózsákat vásárolt. Amikor meglátta a halott pap kezében lévő

szentolvasót, és miközben rendezgette a rózsákat a koporsón, letépte a rózsafüzér

keresztjét, amit azóta is magánál hordoz (egy külön kis szövettasakban, mivel a

pápai ingen nincs zseb). Akkor ezt kérte a szent paptól: „Add nekem a felét a te

irgalmasságodnak”.

 

Forrás: Vatikáni Rádió