A legújabb vizsgálati eredmények a torinói lepelről

Újabb ötéves vizsgálat eredménye: nem lehet hamisítvány a torinói lepel

A tudósok kiindulásként egyértelműen elutasítják azt a feltevést, hogy a lepel

középkori hamisító munkája lenne. Az elmélet alapja egy C14 méréseken alapuló

kormeghatározás volt, melynek objektivitása több szempontból kétséges (a

mintavétel esetlegessége, bizonyított számítási hibák, a laboratóriumi „nyers”

adatok eltitkolása). A most lezárult vizsgálat fényében azonban mindez

másodlagossá vált. Az igazi bökkenő ugyanis az, hogy a szakemberek nemhogy

középkori módszerekkel, de a legmodernebb laboratóriumi technikákkal sem

képesek előállítani olyan képet, mint ami a leplen látható.

A jelentés megállapítja: a torinói leplen halványan kivehető képnek, amelyen egy

megkorbácsolt és keresztre feszített férfi holtteste látható, számos különleges

fizikai és kémiai jellemzője van. A kutatók hiába próbáltak hasonló képet

előállítani, senkinek sem sikerült olyan utánzatot létrehozni, ami mikro- és

makroszkopikus jellemzőiben is megegyezett volna az eredetivel. Lézersugárral

például makroszkopikusan hasonló képet hoztak létre, ami viszont

mikroszkopikusan jelentős eltéréseket mutatott. A mindenütt egyenletes

elszíneződést tehát mai laboratóriumban nem lehetséges előállítani, amit

számos, hivatkozásként felsorolt cikk igazol.

A lepel legutóbbi, 1978-as átfogó vizsgálata során harmincegy tudós próbált

magyarázatot találni a kép létrejöttére. Az akkori legmodernebb technikával, két

és fél millió dollár értékű képalkotó és analizáló berendezésekkel vizsgálták a

szövetet. Megállapították, hogy a kép nem festés, vagy nyomdai eljárás útján és

nem is hő hatására keletkezett. Az elszíneződés kizárólag a szálakat alkotó

rostok felszínén látható, mégpedig rendkívül vékonyan. Az elszíneződött réteg

vastagsága mindössze 200 nm, vagyis a milliméter ezredrészének ötöde, ami a

lenrost elsődleges sejtfalának felel meg. A vizsgálati projekt további

megállapításai voltak, hogy a leplen emberi vér található, és a vérfoltok alatt

nincsen kép; az elszíneződés háromdimenziós információt hordoz a testről; a

képet alkotó, elszíneződött rostok sérülékenyebbek, mint az el nem

színeződöttek; a rostok felszíni elszíneződése ismeretlen folyamat eredménye,

amely oxidációt, dehidrációt és konjugációt okozott a len cellulózszerkezetében.

Más szóval: az elszíneződés a szövet felgyorsult öregedési folyamatából

származik.  

A mostani kutatásról készült jelentés leszögezi: „a festékanyag hiánya és az

elszíneződött réteg rendkívüli vékonysága szinte teljesen kizárja, hogy a leplen

látható képet kémiai kontaktussal hozták volna létre, akár modern

laboratóriumban, akár egy középkori hamisító műhelyében”. Megállapítja továbbá:

„A testnyílásoknál semmilyen jele nem látszik a bomlásnak, ami 40 órával a halál

beállta után általában megkezdődik. Ebből következik, hogy a képet nem

bomlásból származó gázok hozták létre, illetve hogy a test nem lehetett két

napnál tovább a lepelben.”

Az ENEA kutatói arra az eredményre jutottak, hogy „a lenvásznat rövid, intenzív

vákuum UV sugárzás tudná úgy elszínezni, hogy az a torinói lepel jellemzőit:

színárnyalatait, rostfelszíni elszíneződését és a fluoreszcencia hiányát is

megőrizné. Hozzáteszik azonban: egy átlagos magasságú ember testfelületének

megfelelő terület (17 ezer cm²) azonnali elszínezéséhez összesen 34 ezer milliárd

wattos VUV sugárzásra volna szükség. Ez a technika mai fejlettsége mellett nem

lehetséges, mert ilyen teljesítményű VUV fényforrás jelenleg nem létezik; a ma

rendelkezésre álló legerősebb berendezés néhány milliárd Watt teljesítményű” –

olvasható a Vatican Insider összefoglalójában.

Forrás: Magyar Kurír