Friss hírek a Holt-tenger környéki ásatásokról

Megtalálták Szodomát?

Szodoma városának hagyományosan feltételezett „déli” elhelyezkedése több

ponton nem felel meg a bibliai leírásnak: „Lót fölemelte szemét és látta, hogy a

Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és

Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje. Lót a Jordán egész

síkságát választotta. Lót keletnek tartott.”  (Ter 13,10–11).

Ezek szerint a várost olyan helyen kell keresni, ami a jerikói dombokról (Bethel/Ai)

jól belátható, vízben gazdag („mint Egyiptom kertje”), a Jordán folyó szeli ketté, és

Lót útjába esett.

A kép jobb szélén Dr. Collins látható kalapban

E feltételezés alapján az albuquerque-i Trinity University kutatója, Steven Collins

új helyszínen, a Holt-tengertől 14 km-re északra fekvő Tall el-Hammam környékén

kezdett ásatásokat 2010. december 6-án. Collins elmondta: e területnek huszonöt

földrajzi mutatója felel meg a Teremtés könyvében leírtaknak, ami messze a

legtöbb az ószövetségi települések közül; Jeruzsálem esetében például csak

tizenhat mutató egyezik.

A feltárt, középső bronzkori – vagyis Ábrám és Lót idejéből származó – leletanyag

neves régészek véleménye szerint alátámasztja a feltételezést, hogy a százhúsz

fős nemzetközi kutatócsoport valóban az ősi Szodoma városára bukkant.

„Jordániában nagy port vert fel az ásatás híre; egy neves jordániai régész

egyenesen a modern kor legjelentősebb régészeti felfedezésének nevezte. Egyre

több bizonyíték mutat Szodomára, s ez a helyiek és a nemzetközi szakma számára

is egyre világosabb” – nyilatkozta Collins.

A feltárás legnagyobb, bizonyító erejű újdonsága az, hogy a kutatók

tömegkatasztrófa nyomaira bukkantak a területen. A csontvázmaradványok

hirtelen, erőszakos halálra engednek következtetni. A kiásott törmelékek közt nem

találtak vésett köveket, vagyis az áldozatokat feltehetően nem temették el. A

feltárt régészeti réteg egyértelműen középső bronzkori, ami megfelel Szodoma

pusztulása idejének – emelte ki a kutató.

Collins hozzátette: a csontvázakat, amelyek az egész területen elszórva

találhatóak, két neves orvosszakértő vizsgálta meg. A legtöbb test hason feküdt,

arccal lefelé, súlyos sérülésekkel, kicsavarodott ízületekkel, kifeszített lábujjakkal.

Minden jel arra mutat, hogy lezuhanó törmelék közt lelték halálukat. Egy

borzalmasan kifacsarodott gyermekcsontvázat is találtak. Egy másik csontváz

guggoló helyzetben maradt, mint aki félelmében, védekezésképpen kuporog.

„Korai volna végkövetkeztetést levonni, de az eddigi bizonyítékok katasztrófa

okozta, tömeges pusztulásra mutatnak. A csontvázak sérülései egy keletről nyugat

felé tartó esemény hatására keletkeztek; vagyis a katasztrófa egy meghatározott

földrajzi hely felől érkezett. ”Az ásatás további érdekessége, hogy a területen

számos, hatalmas kövekből álló struktúrát (dolmeneket, menhireket stb.) találtak,

amelyeket egykori kialakítóik a Nap és a Hold járásához igazítottak – vagyis az itt

élők komoly asztronómiai ismeretekkel rendelkezhettek. Collins szerint

elképzelhető, hogy Szodoma és a síkság városainak pusztulása után az egész

területet a gyásznak, az ősök iránti kegyeletnek szentelték. Erre utalhat a vidék

egykori bibliai neve: Abel Mizraim és Abel Shittim. Abel jelentése: „a gyász helye”.

Ez azt is megmagyarázná, miért itt gyászolta Jákob halálát fia, József és egyiptomi

kísérete hét napon át (Ter 50) – idézi a kutatót az assistnews.net.

Forrás: Magyar Kurír