- Hiba
A Katolikus Karitász jubileuma
( 4 értékelés )[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló erdőad.JPG mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.
Kettős jubileumot ünnepelt a Katolikus Karitász
„Segítő kezünk és igehirdető szavunk együtt érje el a rászorulókat” - mondta Erdő
Péter bíboros a Katolikus Karitász 80 éves fennállása tiszteletére rendezett
konferencián, rámutatva arra, hogy a jótékonyság, irgalmas szeretet
cselekedeteiben azt is meg kell mutatnunk, milyen célok érdekében cselekszünk. A
konferencia előadásai bemutatták: a katolikus segélyszervezet működése során
sokszorosan bizonyított mind itthon, mind a világban.
{gallery}karkonf.jpg{/gallery}
újjászervezése 20. évfordulója alkalmából konferenciát szervezett a Magyarországi
Egyházak Ökumenikus Tanácsának épületében. A konferencián részt vett Erdő Péter
bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Spányi Antal megyéspüspök, az MKPK
Karitász- és Egészségügyi Lelkipásztorkodás Bizottságának elnöke, Beer Miklós váci
megyéspüspök, Mádl Dalma asszony, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete,
Soltész Miklós Szociális, Család- és Ifjúságügyért felelős államtitkár, számos
közéleti személyiség és külföldi vendég.
{gallery}erdkar.jpg{/gallery}
Megnyitó beszédében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek
felidézte a kort, amikor létrejött a Katolikus Karitász intézményrendszere. A segítő
szeretet területe volt az, ahol a katolikus egyház elsőként tevékenyen részt vett a
társadalom életében. A gazdasági válság okozta ínség olyan méreteket öltött, hogy
meg kellett teremteni a segítségnyújtás országos szervezeti kereteit. Az egyház
azt tapasztalta, hogy az emberek megszólíthatóak, ha segítségnyújtásról van szó,
a segítő szeretet az a nyelv, amin mindenki ért.
{gallery}spánykar.jpg{/gallery}
Létrejött egy olyan rendszer, mely mindmáig hatékony segítséget tud nyújtani és
bár jelentékeny változásokat élt meg – mondta Spányi Antal püspök – de
szerkezete a mai napig megőrizte egykori formáját. Ennek lényege, hogy az
egyházmegyénkénti intézményi hálózat, a szervezett, intézményes tevékenység
mellett ott van az önkéntesek mozgalma, akik majdnem minden plébánián jelen
vannak. Ők a segítő szeretet végrehajtói, akik kapcsolatot tartanak a rászorulókkal.
Ők látják, tudják, kinek mire van szüksége, az igazi segítség sokszor éppen rajtuk
múlik. A változások elsősorban a segítségnyújtás formáiban figyelhetők meg. Míg
az indulás éveiben az ínség, a nyomor volt a leginkább orvosolandó terület, addig
ma rendkívül sok formában jelentkezik a rászorultság. Sajnos még mindig fennáll az
élelmiszer- és ruhasegélyezés szükségessége, de mellette sokakat érint az
elmagányosodás, elszigetelődés. Kiemelt segítséget kell nyújtani ma a
szenvedélybetegeknek, a fogyatékkal élőknek, a megváltozott
munkaképességűeknek és a katasztrófák áldozatainak – mondta Spányi püspök a
konferencia sajtótájékoztatóján.
{gallery}soltkar.png{/gallery}
Soltész Miklós Szociális, Család- és Ifjúságügyért felelős államtitkár
felszólalásában a kormány és a karitász együttműködési lehetőségeivel
fogalakozott. Kinyilvánította, a kormány szociális területen hangsúlyozottan számít
az egyház együttműködésére, akiben garanciát lát arra, hogy a segítség emberi
formában és oda jut el, ahova kell. Örömmel szólt arról, hogy a Katolikus Karitász
ismét a Karitatív Tanács tagja lett, ahol sikerült megteremteni a jó és rendezett
együttműködés alapjait, néhány területen, így például a gázár-támogatások
szabályozása, már meg is mutatkozott az együttgondolkodás eredményessége. A
jövőbeli tervekről szólva Soltész Miklós elmondta, a kormány önkéntes pontok
létrehozását tervezi, országosan 40-60 ilyen felállítására kerülhet majd sor 600-700
millió forint ráfordítással. Az államtitkár arról is beszámolt, hogy az Új Széchenyi
Terv családot érintő kiírására beérkezett pályázatok összesített igénye eléri a 11
milliárd forintot. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség látva a jó pályázatokat
megduplázta az eredetileg 2 milliárdosra kiírt keretet. Soltész Miklós végül
reményét fejezte ki, hogy a segítés, a másokért való tenni akarás, közösséget
teremt, ami a társadalom erősödését szolgálja.
{gallery}zagyvakar.jpg{/gallery}
Zagyva Richárd, a Veszprémi Főegyházmegye Karitász Központjának igazgatója a
szervezet megalakulásának folyamatát mutatta be. A Caritas Hungarica valóban
büszke lehet saját történelmére, múltjából sokat meríthet, tanulhat az utókor. A
szervezet létrehozásáról Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros-hercegprímása
határozott 1931-ben. A döntést rendkívül gyors szervezetépítés követte, elsőként
Budapest plébániáin 800 munkatárssal, majd a 13 egyházmegyében alakultak meg
a karitász sejtjei. Az önkéntesek kiváló munkát végeztek, a megalakulást követően
elkészítették Budapest nyomortérképét, egy olyan környezettanulmányt, mely
példátlan ösztönző erővel lendítette fel a segélymunkát. Kiválóan kommunikálták
szándékaikat, olyan segélyformákat teremtettek, melyek széles körben népszerűvé
váltak. Ezt a kiválóan működő rendszert zúzta szét a kommunista időszak. 1991-
ben jött el annak lehetősége, hogy a karitász újjászervezze magát.
{gallery}mádl.jpg{/gallery}
A konferencia pódiumbeszélgetése elsősorban a mai tevékenység bemutatását
célozta. Árvai Ferenc, az Egri Főegyházmegye Karitász Központjának igazgatója az
2010 tavaszán pusztító borsodi árvíz során végzett munkájukról számolt be, ahol a
segítségnyújtás „karitászos” módja mindig a személyes kapcsolattartás talaján
bontakozik ki. Ismertette a Karitász Partiszerviz Szolgálat működését, melynek
önkéntesei a fiatalok által látogatott szórakozóhelyeken próbálnak segíteni. Szólt a
Rév szenvedélybeteg szolgálatról, mely német mintára nyolc központtal működik
Magyarországon.
A fórum külföldi résztvevői, Elisabeth Schosser, a Magyar Bajor Fórum elnöke a
németországi viszonyokról beszélt. Hermann Hochreiter Ausztriából az osztrák
karitász egy csoportjának tevékenységét ismertette.
Spányi Antal megyéspüspök Karitász a Bibliában címmel arról beszélt, a katolikus
segítségnyújtás sokkal több, mint élelem, ruha, hallgató fül, együttérző szív, vagy
befogadó lelkület. A keresztény ember annak tudatában fordul embertársa felé,
hogy adósa az őt személyes szeretettel szerető Istennek. A keresztény ember
Krisztust viszi, Krisztust látja a másikban és Krisztus szeretetét adja tovább. A
szeretet cselekedetei által a kimondott szó így válik tanúságtétellé.
{gallery}erdőad.JPG{/gallery}
Forrás: Trautwein Éva/Magyar Kurír