Scheffler János vértanú szatmári püspök boldoggáavatása

Scheffler János földi maradványait ez év június 17-én hozták fel a szatmárnémeti

székesegyház kriptájából a templomtérbe, 24-én pedig Schönberger Jenő püspök

megszentelte a jobb mellékoltár mellett helyet kapó új síremléket. Galambos 

Ferenc kanonok, nagyprépost 1965 őszén még káplán volt, amikor egy bőröndben  

hozta haza Scheffler János földi maradványait a jilavai börtönhöz tartozó temetőből.

Galambos Ferenc a szatmári egyházmegye sajtófelelőse, Józsa János kérdésére

elmondta: volt, hogy Scheffler János vizsgáztatott a tanár helyett a

szemináriumban, mivel az egész éjjel a doktori vizsgájára készült. Amikor kijött

valaki, mindig érdeklődtek, hogy mit kérdezett. Akik nem dohányoztak, azoktól

megkérdezte: fiam, dohányzol? Nem, püspök úr! – jött a válasz. Erre ő mindig azt

mondta: jó, fiam, ne is szokjál rá! 

1944 szeptemberében bombatámadás érte a szatmári püspökséget, de Scheffler

megmenekült, mert kint volt a szatmárhegyi szőlőben. Galambos Ferenc elmesélte:

a püspök gondolkodott rajta, mit csináljon velük, kispapokkal, akik utolsó évesek

voltak és már csak egy vizsgájuk volt. Végül felhívta Barna József hatodéves

évfolyamtársukat, odahívta a szatmárhegyi szőlőjébe, átadott neki öt levelet –

amelyek a dunántúli püspököknek voltak címezve – és azt mondta, induljanak el, ne

legyenek egy helyen, mert nem tudni, mit hoz a jövő, ki marad életben. Azt üzente:

„Elmentek, és én bízom benne, hogy már az első helyen, Budapesten, Marcell atya

befogad benneteket. Felhatalmazást is adok, hogy szenteljenek fel benneteket.”

Be is fogadták és karácsony vigíliáján felszentelték őket az egyetemi templomban.

De az óvóhelyen is készítettek egy oltárt, hogy ha bombázás lesz, vagy valami más

közbejön, ott folytatódhasson a szentelés.

„Aztán amikor az oroszok bejöttek, akkor is jártunk házakhoz pincékbe misézni, kis

pohár volt a kelyhünk. Temettem is, egy alkalommal a birétumot majdnem elvitte a

légnyomás, ahogy egy akna elrepült fölöttem. Aztán azzal voltunk elfoglalva, hogy

minél hamarabb üzenjünk a püspöknek. A portásunk szatmári volt, ő jött át a

határon és jelentette a püspök úrnak, hogy fel vagyunk szentelve.”

Galambos Ferenc atya a 2009-ben megtartott vasmiséjén

Abban az időben a kispapok mehettek volna Gyulafehérvárra tanulni, de a püspök

úgy döntött, hogy nem küldi őket az államilag befolyásolt teológiára, hanem

beindítják az úgynevezett mezei teológiát. „Hozzám is elküldtek három kispapot.

Egész nap tanultak, nekünk pedig annyi feladatunk volt, hogy ki kellett esténként

kérdeznünk őket, és ha nem értettek valamit, meg kellett nekik magyarázni. Ez

olyan titokban ment, hogy azt mondtuk az egyikre, ő a kántor, a másik a temetőőr,

a harmadik pedig a sekrestyés, hogy ne sejtsék, mi folyik itt.

Amikor jött vizsgáztatni Czumbel kormányzó úr, ahogy betette a lábát, máris

megjött a Securitate és mennie kellett. Akkor aztán elmentünk a hegyekbe. Azt

mondta Czumbel, hogy a mennyországban találkozunk. Az a mennyország egy szép

hely volt a felsőbányai hegyekben. Mi reggel korán elmentünk hozzá és együtt

fölmentünk a hegyekbe, egy mohás, kellemes helyre. Egész nap kérdezgették a

kispapok. Amikor leérkeztünk a hegyről, kérdeztem tőle, hogy átmentek-e a

kispapok, mert nem kérdezett semmit tőlük. De kérdeztek ők! – mondta. – Aki nem

tud, az kérdezni sem tud. Aki viszont kérdez, az tud is! Ezzel a vizsga be volt

fejezve.”Galambos Ferenc azt is elmesélte, miként vitte el a Securitate a püspököt.

„Felsőbányai káplán voltam ’50-ben. Bejöttem Szatmárra és éppen páran

beszélgettünk a püspökség folyosóján amikor a püspök úr bejött, és behívott a

szobájába. Akkor találkoztam vele utoljára. Elmesélte, hogy a Securitatétól jön. Azt

kérték tőle, hogy írjon egy cikket a békéről. <Mondtam nekik, hogy nagyon

szívesen, de nem abban a lapban, amelyben szidják a pápát, szidják az

egyházunkat. Ha engednek egy külön lapot nekünk, abban nagyon szívesen. Volt,

hogy szépen beszéltek, majd durvábban, kimentek, visszajöttek, dübörögtették az

autót. Míg odavoltak én imádkoztam a rózsafüzért, és eljutottam ahhoz a titokhoz,

hogy ’Aki érettünk a keresztet hordozta’. Akkor azt mondtam magamban, Uram, ha

akarod, én is vállalom!” Majd hozzátette: <Most te haza mégy, mondd el a Bánya-

környéki papoknak, hogy a szatmári püspök egy darab kenyérért (az életéért) nem

adja oda a hitét.> Ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Meglepett, hogy nem volt

benne izgalom, szépen, nyugodtan mondta el az egész történetet. Én akkor

elmentem Felsőbányára és többet nem láttam őt, nem hallottam felőle.”Amikor már

a püspök halála után Galambos Ferenc megérkezett a jilavai temetőbe a földi

maradványaiért, odament az ottani ortodox paphoz, aki megmutatta a sírt, majd

kerítettek egy embert, hogy kiássa, aki estig dolgozott. „Az ortodox pap felesége

gyolcsból készített egy párnatokszerű dolgot, a csontokat beletettük, a pap pedig

még aznap eljött velem Bukarestbe, ahol vettünk egy bőröndöt. Ebbe helyeztük a

püspök földi maradványait. Az ortodox pap ellátott jótanácsokkal is: a bőröndöt a

vonaton tegyem fel a csomagtartóra, ne szóljak semmit, otthon mossam meg

vízzel, áztassam bele borba, majd selyemben tegyük bele a koporsóba. Otthon ne

doboljuk ki a dolgot, csendben helyezzük örök nyugalomra. Én hazajöttem,

elvégeztem amit kellett, egy Kuritán nevű ezermester csinált neki egy

bádogkoporsót, levittük a kriptába és elvégeztük a temetést. Másnap az állami

inspektor már faggatózott. „A kormányzó behívott engem, én pedig az ortodox pap

tanácsai alapján elmondtam, hogy nem volt prédikáció, csak mi voltunk lent a zárt

kriptában. Ennyi elég volt, el is simult minden! A városban mindenki tudta, hogy a

püspök itthon van, de senki nem beszélt róla.”

"Úgy érzem, hogy az egyházmegye mindent megtett, ami emberileg lehetséges volt

ahhoz, hogy kellőképpen felkészüljünk Scheffler János boldoggá avatására. Én

hiszem azt, hogy Scheffler püspök úr nem csak életében mondta el és gondolta

komolyan azokat a szavakat, hogy ő mindig a Szatmári Egyházmegyéért fog

dolgozni és imádkozni, hanem most meg fogja tenni a maga részét" – mondta el

Schönberger Jenő szatmári püspök Józsa Jánosnak.

Schönberger Jenő püspök atya megnyitja a Scheffler János emlékkiállítást

– Van bennem tehát izgalom, van bennem aggódás, de csak egy nagyon kicsi,

hiszen a Jóistenre bízom az egészet, és már rég rábíztam, ugyanúgy a Scheffler

püspök atyára. Aztán ami nem rajtam múlik, ami nem tőlünk függ, ott majd az

Isten megteszi a maga részét. Hozzátette: „Nagyon szubjektív lennék, ha azt

mondanám, hogy minden sikerült, minden nagyszerű. Megmondom őszintén, azt

majd a jövő fogja eldönteni, hogy mennyire volt sikeres. A mi részünkről csak annyit

tudunk mondani, hogy igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni.” Schönberger

Jenő kifejtette: „egy boldogot avatunk, ami azt jelenti, hogy míg eddig az

imádságainkat érte mondtuk, ezután már az ő közbenjárását is kérhetjük. Remélni

tudom, hogy az a kegyelem, ami Istentől árad, hatványozottabban fog áradni

Scheffler János közbenjárására.” „Úgy gondolom, hogy ez a kegyelmi ajándék inkább

az ő példáján keresztül fog hatni. Eddig még csak imádkoztunk a boldoggá

avatásáért, a kultuszát majd csak a július 3-i esemény után kezdhetjük meg,

amikor már tiszteljük őt, úgy, mint az egyház által jóváhagyott és hitelesített

személyt, aki ott van a boldog örökkévalóságban Isten társaságában” – mondta a

szatmári püspök.Rámutatott arra is: ennek a kultusznak a kiépítése a következő

évek feladata. „Minden bizonnyal lesznek majd olyan intézményeink, templomaink,

amelyeket az ő tiszteletére fogunk szentelni, az ő pártfogása alá fogunk ajánlani,

az ő évente visszatérő ünnepét igen nagy fénnyel fogjuk majd ünnepelni, mert

mindaz ami látható, az hordoz magában kegyelmet és elindít az emberekben

valamit. Nagyon remélem, hogy ez sikerülni fog.”

Július 3-ára közel húszezer embert várnak a (helyi idő szerint) 10 órakor

(magyarországi idő szerint 9 órakor) kezdődő ünnepségre Szatmárnémetibe, melyre

a székesegyház előtti téren kerül majd sor. A boldoggáavatási szertartásra az

ünnepség elején kerül sor, majd szentmisével folytatódik a program. A

boldoggáavatáson Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának

prefektusa felolvassa XVI. Benedek pápa levelét, ezt követően leplezik le Scheffler

János arcképét. A vértanú püspök életét Szőke János budapesti szalézi atya, a

boldoggáavatási kérelem posztulátora ismerteti, majd Erdő Péter bíboros celebrál

szentmisét.A boldoggáavatáson részt vesz Francisco Javier Lozano apostoli nuncius,

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba

egri érsek, Lucian Mureşan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek és

metropolita, valamint Románia római és görög katolikus egyházmegyéinek

püspökei; számos magyarországi és külföldi püspök (Munkácsról, Szabadkáról

Nagyszombatról). Összesen körülbelül 35 püspök vesz részt a szertartáson, továbbá

több mint százötven katolikus pap; de tiszteletüket teszik más felekezetek

képviselői is, így Csűri István királyhágómelléki református püspök, Bálint Benczédi

Ferenc unitárius püspök és Alexandru Tincu nyugalmazott ortodox esperes is.A Duna

Televízió, valamint a Mária Rádió élőben közvetíti az ünnepséget.

Forrás: Szatmárnémeti Egyházmegye/Magyar Kurír

A boldoggáavatás előkészületeiről a következő cikkből tájékozódhatnak: 

http://www.magyarkurir.hu/hirek/sajtotajekoztato-scheffler-janos-

boldoggaavatasarol