A máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika
Mielőtt gyaraki gróf Grassalkovich Antal a máriabesnyői szent helyet megalapította,
csak romok hirdették, hogy itt valaha virágzó község állott. A templom a község régi
temploma helyén épült, és éppen a romok eltakarítása közben csodálatos körülmények
között akadtak rá arra a Mária-szobrocskára, mely Besnyőt kegyhellyé avatta.
1758-ban Grassalkovich Antal gróf elhatározta, hogy birtokán a loretói Boldogságos
Szűz tiszteletére kápolnát építtet, de a helyről még nem döntött. Akkoriban a gödöllői
út mentén egy domb tövében, valószínűleg még a 13. században itt lakó premontreiek
által épített templom 300 esztendős romjai álltak sűrű erdőséggel eltakarva. E romok
láttára a gróf úgy gondolta, legalkalmasabb lesz, ha e hajdani templomot építteti újra
a Szent Szűz tiszteletére.
A sűrű bozót eltakarítása közben történt, hogy egy Fidler János nevű, gödöllői
születésű negyvenéves kőműves álmot látott. El is beszélte álmát a környékbelieknek,
és hozzátette, hogy ugyanakkor titokzatos szózatot is hallott:
„Ha a templom romjai közt, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, szép tárgyat
találsz.” Serényen fogott neki a munkának, és alig vette kezébe a csákányt, azonnal
észrevette, hogy a vas valami kemény tárgyba ütődött. Egy jókora kő volt. Mikor a
követ kiemelte és szétporlasztotta az alatta lévő homokos földet, egy sárga földdel
belepett csonttárgyat talált. A törmeléktől megtisztítva azonnal fölfedezte, hogy az a
Boldogságos Szűz Mária szobra. Úgy érezte, hogy álmát és az abban hallott titokzatos
jóslatot beteljesedve látja. A szobrocskát azonnal üvegszekrénybe foglaltatta, s a
kegyes gróf engedelmével az újonnan építendő templom oltárán felállította.
A kápolna felépülte után régebbi szándékának megvalósítására a gróf stájer kapucinus
atyákkal 1759-ben az olaszországi Loretóból egy Szűz Mária-szobrot hozatott. A
libanoni cédrusfából készült egy méter magas kegyszobor ma is látható a főoltár
mögött. A megtalált Mária-szobor igen nagy számú zarándokot vonzott, ezért
Grassalkovich Antal szükségesnek látta a kápolna kibővítését, így a kápolnához 1768
és 1771 között egy alsó és egy felső templomot is építettek Mayerhoffer János tervei
alapján. Felszentelésükre 1771. március 17-én került sor.
A felsőtemplom jelenlegi főoltára 1917-ben készült, itt látható a csontból faragott
kegyszobrocska. A mellékoltárok képeit Baumgartner Norbert, bécsi kapucinus
szerzetes festette 1770 körül, a templombelsőt Márton Lajos 1941 és 1942 között
készített falfestményei és üvegablakai díszítik. Az aranyozott, rokokó gyóntatószékek
a XVIII. századból valók. A templom mellett látható a kapucinusok keresztje, Jézus
keresztrefeszítésének jelképeivel. A templom melletti udvaron Szent Konrád szobra
áll, melyet 1934-ben Ludvig Krausz készített.
A templomot 1912-ben felújították, ekkor nyitották egybe a loretói kápolnát a
felsőtemplommal. Önálló plébániaként 1936-tól működik. A templom közelében épült
fel a Salvator Nõvérek zárdája 1933-ban. Ám 1950-ben a kapucinusoknak és a Salvator
Nővéreknek is el kellett hagyniuk Máriabesnyőt a szerzetesrendek feloszlatása miatt.
Ezután a rendházak állami tulajdonba kerültek, a kapucinus kolostorban
plébániahivatal működött. Az épület többi részét az Agrártudományi Egyetem, 1955-
től 1988-ig a Török Ignác Gimnázium használta, illetve 1975-től óvónőket is képeztek.
Az épületek 1989 augusztusában visszakerültek egyházi tulajdonba, ekkor ismét
felújították őket.
A kegytemplom 2008-ban kis bazilika (basilica minor) rangot kapott. A Basilica Minor
cím alapján teljes búcsú nyerhető a Bazilikában: a bazilika felszentelésének
évfordulóján (aug. 15), a titulus liturgikus megünneplésének napján (aug. 13-14-15),
Szent Péter és Pál apostolok főünnepén (jún. 29), a bazilika cím megadásának
évfordulóján (május 2.), évente egy olyan napon, amelyet a hely ordináriusa határoz
meg (április 19. a Kegyszobor megtalálásának napja), illetve évente egy olyan napon,
amelyet minden hívő szabadon választhat meg.
A bazilika honlapját ide kattintva érhetik el!
Forrás: Wikipédia