A sümegi Krisztus mennybemenetele templom
A plébániatemplom Sümeg nemzetközi hírű nevezetessége, amelynek falai a hazai barokk
festészet legnagyszerűbb alkotásai közé tartozó együttesét, Franz Anton Maulbertsch
(1724-1796) munkáit őrzik. Miután Bíró Márton püspök sümegi lakóhelyén új kastélyát
felépítette a török időkben megviselt és szerény parochiális "rongyos templom" helyett
már nagyobbra és tekintélyesebbre volt szükség.
E terve végrehajtására széles körű levelezést folytatott, tárgyalásokat kezdeményezett
és elrendelte, hogy a veszprémi székesegyház építkezéseinél megmaradt kőanyagot
Sümegre szállítsák. A templom alapkőletételét 1756. március 21-én Bíró püspök
ünnepélyes külsőségek között végezte el. Maulbertschet Bíró püspök az új templom
freskóinak elkészítésére hozta hazánkba, aki az idelátogató kései osztrák honfitársai nem
egészen alaptalan megjegyzései szerint a "magyarok sixtusi kápolnáját" alkotta meg
Sümegen.
E hónap közepén a festősegédeivel Sümegre érkezett Maulbertsch, szeptember 1-jén már
a szentély festésén dolgozott. A munka nagyobb része az 1758-as évre esik.
A rokokó festészet játékossága uralkodik a művész freskóegyüttesében. A főoltár-freskón
látszatarchitektúrától körülvéve Krisztus mennybemenetele látható, amelyet Mária és az
apostolok elragadtatott figurái szemlélnek. Egyikük, hogy jobban lásson, az építészeti
kereten áthajolva függeszti tekintetét a mennybe menő Jézusra. A hat nagyméretű
mellékoltár-freskó és a boltozat képei derűs, élénk színekkel, meseszerű közvetlenséggel
beszélik el az Újszövetség eseményeit. A szereplők bájos rokokó alakok, népies típusok
tarka kosztümökben, színházi előadás módjára jelenítik meg a történéseket. A freskók és
a díszítőfestés a templombelső teljes falfelületét beborítják, és a templomtér víziószerű
átlényegítésével szinte eltüntetik az épített tér határait.
A híres freskókat ide kattintva ismerhetik meg részletesebben!
A festő 1759. augusztus 6-án, a templom felszentelésén való részvétele után távozott el
Sümegről. Az új templom felszenteléséről kiállított és a sekrestyében őrzött irat szövege
szerint a templomot Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelték. A püspök
ugyanakkor a Ferencesektől megvonta a helyi plébánia vezetését, és azt a világi
papsághoz tartozó új plébánosra bízta.
A templom az építkezés kezdetekor lebontott középkori Szent Katalin-templom helyén
áll, és jóval nagyobb méreteivel feltehetően annak alapjait is fedi. A külsejében egyszerű
és barokk stílusú templom nyugati főhomlokzatát négy pillérpár tagolja. A pillérpárok
között a két, oldalsó falfülkében Szent István és Szent László faragott kőszobra, a
falközépen pedig a nagy kórusablak van.
A háromrészes főpárkányzat középső enyhe íve alatt Bíró Márton címere függ. Ezek felett
emelkedik a kétemeletes torony, amelyet a homlokzattal oromfalak kötnek össze az
oldalaik csigadíszén álló kőszobrokkal. A templomtorony eredeti sisakja az 1799. évi nagy
városi tűzvészben leégett, és az 1800-as évek elején klasszicizáló toronysisakkal
pótolták. A torony harangjainak egy részét az I. világháborúban ágyúöntés céljára
leszedték és összetörték. Középső harangját Leonard Löw öntötte Bécsben, az évszám
szerint 1648-ban.
Kis harangját képek díszítik, és rajta az 1721-es évszám van. A torony a közelmúltban
egy új harangot is kapott.
A templom külső oldalfalai dísztelenek, és apszisa a nyolcszög három oldalával záródik. A
templomhajó két oldalán 3-3 magasan lévő, kör alakú, a szentélyben pedig 2 félköríves
ablakon kapja természetes világítását.
Az egész templombelső arányos, a ténylegesnél nagyobb térhatású és jól áttekinthető.
Dongaboltozatos mennyezetét hevederpárok tagolják, a szentély feletti részen
álkupolával. A hajó oldalfalaiban a 3-3 félköríves kápolnafülke közötti falmezőket
pillérpárok tagolják.
Az épület igazoló adattal ki nem mutatható tervezőjének Tiethert Józsefet,
kivitelezőjének a püspöki palota építésénél is részt vevő Mojzer Pál kőművesmestert
tartják. A freskókon kívül szépek és értékesek a templom bútorzatai, berendezései.
A szentély oldalfalaiból kihajló két, címeres oratórium, a szentély rokokó főpapi
imapáholyai, a sekrestyebelső szekrénysora, a rokokó szószék gazdag fafaragásai, a
templomhajó két első padsorának tulipános, virágos mintás díszítései a 18. századi
fafaragó-művészetünk szép és fontos emlékei.
Forrás: sumeg.slyweb.hu