Árpád-házi Szent Margit

( 14 értékelés )

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT - JANUÁR 18.

új, boldog ünnepet hozott,

mint a tündöklő liliom,

a királyi lány úgy ragyog

...

Példát így ad hazájának,

ellene mond a világnak,

Isten háza hogy legyen.

...

Örülj, vigadj magyar haza,

hogy Krisztus hozzád ily kegyes,

van már; ki érted szólana,

és üdvös pártfogást szerez.

...

Élete termő példa lett,

melyből erőforrás fakad.

(részlet Árpád-házi Szent Margit verses zsolozsmájából, 1276-1320)

 

1242-ben született a dalmáciai Klissza várában (a mai Horvátország területén), ahová a

tatárjárás elől menekültek szülei. Testvérei: Kinga, Jolán és Konstancia, – akiket

később az Árpád-házi boldogok közé emeltek.

Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyja, amikor a tatárok Batu kán

vezetésével, 1241-ben Wahlstattnál megsemmisítették a németek és lengyelek

egyesült seregét, majd betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte

föltartóztatni őket a Sajónál, de vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett

menekülnie. A szülők a születendő gyermeket Istennek ajánlották. Belső-Ázsiában

meghalt a nagykán, s Batu kán a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket

hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen

az osztozkodásról.

A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve, hálából, Isten szolgálatára nevelték

Margitot. Amikor hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben.

Gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz

évesen a Nyulak szigetére, a domonkos apácákhoz került, ahol fogadalmat tett.

Sokat böjtölt, kereste az önmegtagadást. Napjait munkában, éjszakáit imádságban

töltötte. Több házassági ajánlatot utasított vissza (a lengyel király, ill. Ottokár cseh

király kérte meg kezét). Teljes Istennek adottság jellemezte életét. 1261-ben

örökfogadalmat tett.

Megkapta a jövendölés adományát is. Szerzetesként is IV. Béla odaadó leánya

maradt; szoros kapcsolatban volt az Árpád-házi uralkodó terveivel. A közös

felelősségben látta életének igazi értelmét – ez az elhivatottság vezeklő életre

ösztökélte. Egykor Istennek ajánlották, és Margit megerősítette ezt a fölajánlást.

A kemény munka, a szigorú önmegtagadás, s a családi tragédiák legyengítették,

súlyos beteg lett. Halála óráját derűs arccal előre megmondotta szerzetestestvéreinek.

Szentség hírében halt meg 28 éves korában, 1271. január 18-án a Nyulak szigeti

kolostorban. Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak,

és rózsaillatot árasztott.

Margit bátyja, V. István király már 1271. június 13-án kérte húga szenttéavatását X.

Gergely pápától. V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított; Károly Róbert, Mátyás

király és II. Ferdinánd is sürgette az eljárást. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is

engedélyezték.

1943. november 19-én avatta szentté XII. Piusz pápa. Síremléke a róla elnevezett

Margit-szigeten található, egy hatalmas vörös márványlap, melyet tisztelői helyezték

el halálának 700 éves évfordulóján.

Szenttéavatási aktái, nővér- és kortársainak, élete tanúinak vallomásai szerint Margit

számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény

önsanyargatás, s a legnyomorúságosabb betegek szolgálatában való hősies kitartás.

Nővértársait erélyesen leszoktatta arról, hogy benne a királylányt tiszteljék. Életének

alapszabálya az evangélium teljessége szerint való: Istent szeretni, magamat

megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.

 

Forrás: Magyar Kurír