Beszámoló a vasárnapi szentté avatási szertartásról
( 9 értékelés )FERENC PÁPA A SZENTEK SORÁBA IKTATTA XXIII. JÁNOS ÉS II. JÁNOS PÁL
PÁPÁKAT - 2014. április 27-ére, az Isteni Irgalmasság vasárnapjára a „négy pápa”
napjaként fog az utókor emlékezni. A kereszténység kétezer éves történetében
egyedülálló esemény volt a mai: Ferenc pápa két elődjét iktatta a szentek sorába, XVI.
Benedek emeritus pápa jelenlétében. A szertartás délelőtt 10 órakor körmenettel
kezdődött a Szent Péter-bazilika bejárata előtti emelvényen. A szentmise megkezdése
előtt Ferenc pápa öleléssel köszöntötte XVI. Benedeket: a hívek nagy meghatottsággal
fogadták gesztusát. A hivatalos delegációk a Szent Péter téren foglaltak helyet, a
zarándokcsoportok pedig színültig megtöltötték a környező utcákat, ahol óriáskivetítőkön
keresztül követték a szertartást, tapssal fejezve ki érzelmeiket a hosszú szertartás
fontos mozzanatainál.
Ferenc pápával együtt misézett 150 bíboros, 1000 püspök és pap, közöttük Erdő Péter
bíboros, továbbá számos magyar főpásztor, pap és szerzetespap. A hívek áldoztatását
870 pap és diakónus végezte a Szent Péter téren és a környező utcákban. Federico
Lombardi, szentszéki szóvivő tájékoztatása szerint Rómában 800 ezer zarándok van
jelen, közülük félmillió hívő követte a szertartást a Szent Péter téren és környékén.
Hatalmas ováció követte azt a pillanatot, amikor Ferenc pápa latinul elmondta a szentté
avatási formulát és a szentek sorába iktatta XXIII. János és II. János Pál pápákat. Ezzel
tiszteletüket kiterjesztette az egyetemes egyházra. A szentté avatási rítusra a szertartás
elején került sor. A Mindenszentek litániájának eléneklése után Angelo Amato bíboros, a
Szentté avatási Kongregáció prefektusa a posztulátorok kíséretében a pápa elé járult és
egymás után háromszor kérte Boldog XXIII. János és II. János Pál szentté avatását.
A második kérés után a pápa felszólította a hívőket: hívjuk a Szentlelket, hogy
világosítsa meg értelmünket. Krisztus Urunk ne engedje meg egyházának, hogy tévedjen
egy ilyen fontos dologban. Ekkor felhangzott a kórus Veni, Creator Spiritus éneke, majd a
Szentatya a harmadszori kérelem után mondta el a szentté avatás ünnepélyes
formuláját. Ezt követően a két új szent ereklyéivel járultak Ferenc pápa elé, amelyeket
két teljesen egyforma ereklyetartó foglalt magába.
Az egyik XXIII. János egy bőrdarabkáját, amelyet 2000-ben, a boldoggá avatás
alkalmából vettek le holttestéről, a másik pedig II. János Pál vérampulláját tartalmazta.
Mindkettőt az oltárra helyezték. II. János Pál ereklyéjét a szent közbenjárásának
tulajdonított csodás gyógyulás kegyelmében részesült Floribeth Mora Diaz, Costa Rica-i
családanya, XXIII. János ereklyéjét pedig a szent rokonai vitték az oltárhoz.
A szentté avatási szertartáson részt vett egy 20 fős zsidó küldöttség, amelynek tagjai az
Egyesült Államokból, Izraelből, Argentínából, Lengyelországból érkeztek, illetve a római
zsidó közösséget képviselték. Közöttük volt Ferenc pápa két személyes barátja: Abraham
Skorka, Buenos Airesből, valamint Claudio Epelman, a Latin-Amerikai Zsidó Kongresszus
főigazgatója. A szentszéki sajtóterem tájékoztatása szerint nagyszámú ortodox,
anglikán, továbbá muzulmán vendég is jelen volt a szertartáson.
A Via della Conciliazione már éjszaka tele volt zarándokokkal, akik hálózsákban aludva
várták a hajnalt, amikor megnyitották a térhez vezető utakat. Az éjszakát a hívek nagy
része a nyitott templomokban töltötte imával, az Oltáriszentség imádásával, gyónással,
rózsafüzér-imával. Természetesen a sok-sok nemzetiség közül számban a legtöbben
Lengyelországból és Bergamo környékéről, a két új szent, II. János Pál és XXIII. János
földjéről érkeztek, de a világ minden részének zászlója lengedezik az Örök Város
szívében, a Szent Péter-bazilika környékén.
26 ezer önkéntes és 10 ezer rendfenntartó vigyázott a zarándokok biztonságára, 77
mentőautó állt készen, hogy segítséget nyújtson az arra rászorulóknak. A világ minden
táját 2000 újságíró tájékoztatta a történelmi eseményről.
__________________________________________________________________________
Szent XXIII. János és Szent II. János Pál - Ferenc pápa homíliája a szentté avatási
szertartáson - Ennek a vasárnapnak a középpontjában, amely lezárja Húsvét nyolcadát, s
amelyet II. János Pál az Isteni Irgalmasságnak kívánt szentelni, a feltámadt Jézus
dicsőséges sebhelyei állnak. Ő már megmutatta azokat az első alkalommal, amikor
megjelent az apostoloknak, annak a szombat utáni napnak az estéjén, a Feltámadás
napján. De aznap este nem volt ott Tamás; és amikor a többiek mondták neki, hogy
látták az Urat, ő azt válaszolta: hacsak nem látja és nem érinti azokat a sebeket, akkor
nem hisz. Nyolc nappal később Jézus ismét megjelent az utolsó vacsora termében a
tanítványok között, és ott volt Tamás is; Jézus hozzá fordult és meghívta, hogy érintse
meg sebeit. És akkor az az őszinte ember, az az ember, aki hozzászokott ahhoz, hogy
személyesen ellenőrizze a dolgokat, letérdelt Jézus előtt és ezt mondta: „Én Uram, én
Istenem!” (Jn 20,28).
Jézus sebei botrányt jelentenek a hit számára, de egyben a hit igazolásai is. Ezért a
feltámadt Krisztus testéről nem tűnnek el a sebhelyek, ott maradnak, mert azok a
sebhelyek Isten irántunk való szeretetének el nem múló jelei, és nélkülözhetetlenek
ahhoz, hogy higgyünk Istenben. Nem azért, hogy higgyük: Isten van, hanem hogy
higgyük: Isten szeretet, irgalmasság, hűség. Szent Péter, Izajás szavait idézve ezt írja a
keresztényeknek: „Sebei szereztek számotokra gyógyulást” (1 Pét 2,24; vö. Iz 53,5).
XXIII. Jánosban és II. János Pálban megvolt a bátorság ahhoz, hogy Krisztus sebeire
nézzenek, megérintsék átszegett kezeit és átszúrt oldalát. Nem szégyenkeztek Krisztus
teste miatt, nem botránkoztak meg Őbenne, a keresztjében; nem éreztek szégyent a
testvér teste miatt (vö. Iz 58,7), mivel minden szenvedő emberben Jézust látták.
Mindketten bátor emberek voltak, telve a Szentlélek parrésziá-jával, nyílt, világos
beszédével, s tanúságot tettek az Egyház és a világ előtt Isten jóságáról,
irgalmasságáról.
XX. századi papok, püspökök és pápák voltak. Ismerték e kor tragédiáit, de ezek nem
gyűrték maguk alá őket. Erősebb volt bennük Isten, erősebb volt a Jézus Krisztusba, az
ember Megváltójába és a történelem Urába vetett hitük; erősebb volt bennük Isten
irgalmassága, amely ebben az öt sebhelyben megmutatkozik; erősebb volt Mária anyai
közelsége.
Ebben a két, Krisztus sebhelyeit szemlélő emberben és az Ő irgalmasságának e két
tanújában „élő remény” lakozott, együtt a „kimondhatatlan dicsőséges örömmel” (1Pt
1,3.8). Olyan remény és öröm volt ez, amelyet a feltámadott Krisztus ad a
tanítványainak, és amelytől senki sem foszthatja meg őket. A húsvéti remény és öröm
áthaladt a lecsupaszítás, a kiüresedés, a bűnösökhöz való, végsőkig elmenő közelség
olvasztótégelyén, egészen ennek a kehelynek a csömöréig. Ez az a remény és öröm,
amelyet a két szent pápa ajándékba kapott a feltámadott Úrtól, s a maguk részéről
bőséggel ajándékoztak Isten népének, örök elismerést nyerve ezáltal.
Ezt a reményt és örömet lélegezték be a hívők első közösségében, Jeruzsálemben,
amelyről az Apostolok cselekedeteinek könyve szól (vö. 2,42–47). Olyan közösség volt
ez, amelyben megélték az Evangélium lényegét, vagyis a szeretetet, az irgalmasságot,
egyszerűségben és testvériességben.
Ez az Egyháznak az a képe, amelyet a II. Vatikáni Zsinat maga előtt tartott. XXIII. János
és II. János Pál együttműködtek a Szentlélekkel, hogy helyreállítsák és naprakésszé
tegyék az Egyházat eredeti alkatának megfelelően, azon alkat szerint, amelyet a szentek
kölcsönöztek az Egyháznak az évszázadok során. Ne feledjük el, hogy pontosan a
szentek azok, akik előreviszik és növelik az Egyházat. A Zsinat összehívásában XXIII.
János kifinomult, Szentlélektől való tanulékonyságról tanúskodott, engedte vezetni
magát, és pásztor volt az Egyház számára, egy vezetett vezető, a Szentlélek által
vezetett vezető. Ez volt az ő nagy szolgálata az Egyház számára; ő volt a Szentlélektől
való tanulékonyság pápája.
Az Isten népéért végzett ezen szolgálatban II. János Pál volt a család pápája. Ő maga
mondta egy alkalommal: azt szeretné, hogy a család pápájaként emlékezzenek rá.
Szívesen hangsúlyozom ezt, miközben szinódusi utat járunk be a családokról és a
családokkal. Ezt az utat ő bizonnyal nyomon kíséri és támogatja a mennyből.
Isten népének ez a két új szent pásztora járjon közben az Egyházért, hogy a szinódusi
úton levés e két éve alatt mutasson a Szentlélektől való tanulékonyságot a család
lelkipásztori szolgálatában. Mindketten tanítsanak minket arra, hogy ne botránkozzunk
meg Krisztus sebhelyein, hatoljunk be az isteni irgalmasság misztériumába, amely
mindig remél, mindig megbocsát, mert mindig szeret.
Török Csaba fordítása
Forrás: Magyar Kurír