Vasárnapi események a Vatikánban
( 15 értékelés )EGY BÍBOROS NEM EGY INTRIKÁKKAL TELI UDVARTARTÁSBA LÉP BE,
HANEM SZÉTSUGÁROZZA KRISZTUS SZERETETÉT A VILÁGBAN
Ferenc pápa február 23-án, vasárnap délelőtt az új bíborosokkal és a Bíborosi
Kollégiummal együtt mutatta be a szentmisét. Homíliáját az évközi hetedik vasárnap
könyörgéséből kiindulva kezdte: „A te segítséged, irgalmas Atyánk, mindig tegyen
figyelmessé minket a Szentlélek hangjára.
Ez az ima, amit a szentmise elején mondtunk, egy alapvető magatartásformára
emlékeztet bennünket: hallgatnunk kell a Szentlélek szavát, aki élteti és áthatja az
egyházat. Teremtő és megújító erejével a Szentlélek mindig támaszt nyújt Isten
népe reményének, amely a történelemben halad. Mint Vigasztaló Szentlélek mindig
támaszt jelent a keresztények tanúságtételének. Ebben a pillanatban mindnyájan,
az új bíborosokkal együtt, hallgatni kívánjuk a Szentlélek hangját, aki a szentírási
olvasmányokon keresztül szól hozzánk.
A keresztény életszentség nem a mi művünk, hanem a Szentléleknek való
engedelmesség gyümölcse – állapította meg a Szentatya.
Az első olvasmányban felhangzott az Úr felhívása népéhez: „Legyetek szentek,
mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (Lev 19,2). És az evangéliumban Jézus
szavai is ezt visszhangozzák: „Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok”
(Mt 5,48). Ezek a szavak mindnyájunkhoz szólnak, akik az Úr tanítványai vagyunk
és különösen hozzám és hozzátok, kedves Bíboros testvéreim, sajátosan hozzátok,
akik tegnap váltatok a Bíborosi Kollégium tagjaivá.
Hasonlóvá válni Isten szent mivoltához és tökéletességéhez elérhetetlen célnak
tűnhet. Ennek ellenére az első olvasmány és az evangélium konkrét példákat
javasol ahhoz, hogy Isten magatartása váljon cselekedeteink szabályává. De
mindnyájan emlékezünk rá, hogy a Szentlélek nélkül hiábavaló lenne erőfeszítésünk.
A keresztény életszentség nem elsősorban a mi művünk, hanem a háromszor Szent
Isten Lelkéhez való szándékos és gyakorolt engedelmesség.
Önzők és gőgösek vagyunk, de Isten jósága és szépsége vonzanak bennünket. A
Levita ezt mondja: „Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt...Ne légy
bosszúálló és ne gyűlölködj néped fiaival...Szeresd embertársadat…”(19,17-18).
Ezek a magatartások Isten szentségéből születnek. Mi azonban általában annyira
másmilyenek vagyunk, olyan önzők és gőgösek. Mégis vonz bennünket Isten
jósága és szépsége és a Szentlélek meg tud tisztítani bennünket, át tud alakítani,
formálni tud nap, mint nap. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megtérítsük
szívünket, különösen nektek, bíborosok és nekem, meg kell ezt tennünk –
hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa.
Az evangéliumban Jézus is az életszentségről beszél és elmagyarázza nekünk az új
törvényt, az Ő törvényét. Az írástudók és farizeusok nem tökéletes
igazságszolgáltatása és Isten országa legmagasabb rendű igazságosságának
szembeállításával magyarázza el az új törvényt. A mai evangéliumi szakasz első
antitézise a bosszúállásra vonatkozik: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért,
fogat fogért! Én pedig azt mondom nektek...ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda
a másikat is (Mt 5,38-39). Nem csak arról van szó, hogy nem szabad visszafizetnünk
a másiknak a rosszat, amit nekünk tett, hanem törekednünk kell arra, hogy
nagylelkűen jót tegyünk.
A másik antitézis – folytatta homíliáját Ferenc pápa – az ellenségre vonatkozik:
„Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig
azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért”
(43-44). Jézus azt kéri követőitől, hogy szeressék azt, aki nem érdemli meg,
anélkül, hogy viszonzást várnának, hogy betöltsék a szeretet-űröket a szívekben,
az emberi kapcsolatokban, a családokban, a közösségekben, a világon.
Bíboros Testvéreim! Jézus nem azért jött el, hogy megtanítsa nekünk a jó modor
szabályait, hogy hogyan kell viselkedni a szalonokban! Ehhez nem lett volna
szükség arra, hogy leszálljon az égből és kereszthalált haljon. Krisztus azért jött el,
hogy üdvözítsen bennünket, hogy megmutassa az utat, az egyetlen utat, amely
kivezet a bűn futóhomokjából. Az életszentségnek ez az útja az irgalmasság,
amelyet Ő gyakorolt, és amelyet minden nap gyakorol értünk. Szentnek lenni nem
luxus, hanem szükséges a világ üdvösségéhez. És ez az, amit az Úr kér tőlünk.
„Kedves Bíboros Testvéreim! Jézus Urunk és az Anyaszentegyház azt kérik tőlünk,
hogy nagyobb buzgalommal és odaadással tegyünk tanúságot az életszentségnek
ezekről a magatartásairól. Éppen az ingyenes önzetlenségnek ebben a többletében
áll egy bíboros életszentsége. Szeressük tehát azokat, akik ellenségesek velünk
szemben; áldjuk azokat, akik rosszat mondanak rólunk; köszöntsük mosollyal azt,
aki talán nem érdemli meg; ne arra vágyakozzunk, hogy mi érvényesüljünk, hanem
a szelídséget állítsuk szembe a hatalmaskodással; felejtsük el az elszenvedett
megaláztatásokat. Hagyjuk, hogy mindig Krisztus Lelke vezessen bennünket, aki
önmagát áldozta fel a kereszten, hogy olyan „csatornák” lehessünk, amelyeken
keresztül áramlik szeretete. Ez egy bíboros magatartása, ilyen legyen egy bíboros
viselkedése.
Ferenc pápa hozzátette: A bíboros Róma egyházába, nem pedig egy udvartartásba
lép be. Mindnyájan kerüljük az udvartartásokra jellemző szokásokat és
magatartásokat, mint az intrikák, a pletykák, az érdekszövetségek, a kivételezések,
a protekcionizmus. Segítsük ennek elkerülésében egymást. Nyelvezetünk legyen
evangéliumi: „igen, igen; nem, nem”. Magatartásunk legyen a Nyolc Boldogság
magatartása, utunk legyen az életszentség útja. Imádkozzunk ismételten az
Irgalmas Atyához, hogy mindig figyelmesek legyünk a Szentlélek hangjára.
A Szentlélek ma Szent Pál szavain keresztül is szól hozzánk: „Isten temploma
vagytok...Isten temploma szent, és ti vagytok az” (1Kor 3,16-17). Ebben a
templomban, amely mi, magunk vagyunk, egy alapvető liturgiát ünneplünk: a
jóság, a megbocsátás, a szolgálat, egyszóval a szeretet liturgiáját. Ezt a mi
templomunkat, mintha megszentségtelenítené, ha elhanyagolnánk testvéreink
iránti kötelességeinket. Amikor szívetekben helyet kap legkisebb testvérünk, maga
Isten talál ott helyet. Mikor azt a testvérünket kívül hagyjuk, akkor magát Istent
nem fogadtuk be. Egy szeretet nélküli szív olyan, mint egy leszentelt templom,
amelyet megfosztottak istentiszteleti szolgálatától és más célra használják.
Végül ezekkel a szavakkal fejezte be homíliáját Ferenc pápa: „Kedves Bíboros
Testvérek! Maradjunk egységben Krisztussal és egymás között. Arra kérlek
benneteket, hogy álljatok mellettem imával, tanácsokkal, együttműködéssel. És ti
mindnyájan, püspökök, papok, diakónusok, Istennek szentelt személyek és világi
hívek, egyesüljetek a Szentlélekhez fohászkodva, hogy a Bíborosi Kollégium mindig
egyre buzgóbb legyen a lelkipásztori szeretetben, nagyobb legyen az
életszentségben, hogy szolgálja az evangéliumot és segítse az egyházat, hogy
szétsugározza a világban Krisztus szeretetét”.
A PÜSPÖK, A BÍBOROS, A PÁPA HIVATÁSA, HOGY JÓ SZOLGÁLÓ ÉS NE JÓ
URASÁG LEGYEN - Ferenc pápa Úrangyala imádság előtti beszéde
A vasárnapi második olvasmányban Szent Pál megállapítja: „Senki se dicsekedjék
tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a
világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a
tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,23)
Miért mondja ezt az apostol? – tette fel a kérdést a pápa, majd így folytatta: mert a
probléma az, hogy az apostolnak a korinthusi közösség megosztottságaival kell
szembenéznie, ahol csoportok formálódnak, amelyek különböző prédikátorokra
hivatkoztak, mint vezetőikre. Azt mondták: „Én Pálé, Apollóé, Kéfásé vagyok”
(1,12).
Szent Pál elmagyarázza, hogy ez hibás gondolkodásmód, mert a közösség nem az
apostolokhoz tartozik, hanem ők, az apostolok tartoznak a közösséghez, de a
közösség teljes egységében Krisztushoz tartozik!
Ebből a hovatartozásból származik, hogy a keresztény közösségekben – az
egyházmegyékben, plébániákon, társulatokban és mozgalmakban – a
különbözőségek nem mondhatnak ellent annak a ténynek, hogy mindannyian a
keresztség révén ugyanazzal a méltósággal rendelkezünk: mindannyian Jézus
Krisztusban Isten gyermekei vagyunk. Ez a mi méltóságunk.
Azok, akik a vezetés, a prédikálás, vagy a szentségek kiszolgáltatásának feladatát
kapták, ne tekintsék magukat különleges hatalom birtokosainak, uraknak, hanem
vessék alá magukat a közösség szolgálatának, segítve azt, hogy örömmel haladjon
az életszentség útján.
Az egyház ma a lelkipásztori életmódnak ezt a tanúságtételét bízza az új
bíborosokra, akikkel a pápa vasárnap délelőtt szentmisét mutatott be. Köszöntsük
az új bíborosokat egy tapssal – fordult a hívekhez a pápa. Mindannyian köszöntsük
őket – kérte, amelyre nagy taps hangzott fel a Szent Péter téren.
A szombati konzisztórium és a vasárnapi szentmise értékes alkalmat adott arra,
hogy megtapasztaljuk az egyház katolicizmusát, egyetemességét, amelyet jól
képvisel a Bíborosi Kollégium tagjainak változatos összetétele, akik szoros
szeretetközösségben gyűlnek össze Péter utóda körül.
Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy az egyház egységéért tudjunk
munkálkodni, és hogy építsük ezt az egységet, mert az egység sokkal fontosabb,
mint a konfliktusok! Az egyház egysége Krisztusban van, a konfliktusok problémák,
amelyek nem mindig Krisztustól valók – hangsúlyozta Ferenc pápa.
A liturgia és az ünnep pillanatai, amelyeket megélhettünk az elmúlt két napban,
erősítse meg mindannyiunkban a hitet, a Krisztus és egyháza iránti hitet! A
Szentatya arra szólította a híveket, hogy támogassák ezeket a pásztorokat és
segítsék őket imáikkal, hogy mindig lelkesen vezessék a rájuk bízott népet,
megmutatva mindenkinek az Úr gyengédségét és szeretetét. Mekkora szüksége van
az imára egy püspöknek, egy bíborosnak, egy pápának, hogy segíteni tudja előre
haladni Isten népét! – tette hozzá Ferenc pápa.
Nyomatékosan megismételte a „segíteni”, vagyis Isten népét szolgálni kifejezést,
mert a püspök, a bíboros, a pápa hivatása pontosan ez: legyen szolgáló Krisztus
nevében szolgálva. Imádkozzatok értünk, hogy jó szolgálók legyünk: jó szolgálók
és ne jó uraságok legyünk! – kérte a pápa.
Mindannyian együtt, püspökök, papok, megszentelt személyek és világi hívek
tanúságot kell tennünk egy Krisztushoz hű egyházról, amelyet a testvérek
szolgálatának vágya hat át és készen áll, hogy prófétai bátorsággal nézzen szembe
a mai emberek várakozásaival és spirituális igényeivel. Szűz Mária kísérjen el és
védelmezzen bennünket ezen az úton – zárta Ferenc pápa az Úrangyala imádság
előtt mondott beszédét.
A déli Mária-imádságot követően köszöntötte a Szent Péter teret és az oda vezető
széles utat megtöltő több mint százezer hívőt. Kiemelten üdvözölte azokat, akik a
konzisztórium alkalmából érkeztek, hogy elkísérjék az új bíborosokat. Köszönetet
mondott annak a számos országnak, amely hivatalos küldöttségekkel jelen kívánt
lenni ezen az alkalmon.
A Szentatya üdvözölte továbbá a Toulouse-ból érkezett egyetemistákat és az
Olaszországban élő venezuelai közösséget, az Itália számos régiójából érkezett
zarándokokat, majd szép vasárnapot és jó ebédet kívánt mindenkinek a napsütéses
tavaszi vasárnapon.
Forrás: Vatikáni Rádió