Szombati történések a Vatikánban

XVI. BENEDEK EMERITUS PÁPA IS JELEN VOLT A KONZISZTÓRIUMON

Február 22-én, szombaton délelőtt a Szent Péter bazilikában Ferenc pápa nyilvános

rendes konzisztóriumot tartott, amely során 19 új bíborost kreált. A szertartáson

részt vett XVI. Benedek emeritus pápa is. Ferenc pápa mielőtt az oltárhoz ment

volna, XVI. Benedek megindult felé, levette fejéről fehér pileólusát és szeretettel

megölelték egymást. A 98 éves Loris Francesco Capovilla új bíboros nem volt jelen,

életkorára való tekintettel lakhelyén, Bergamóban maradt.

Pietro Parolin új bíboros, vatikáni államtitkár fordult köszöntő beszéddel Ferenc

pápához: „Szentatya, meghatva köszöntöm a püspökök nevében, akik ma

csatlakoznak a Bíborosi Kollégiumhoz. Hasonló szeretettel és tisztelettel üdvözöljük

XVI. Benedek emeritus pápát. Örömünket fejezzük ki, hogy jelen van közöttünk.”

Nagy taps fogadta a vatikáni államtitkár szavait.

Parolin bíboros így folytatta: „Számos gondolatot és érzelmet szeretnék kifejezni

most két szóval: „köszönet” az irányunkban tanúsított nagy bizalomért és az „itt

vagyok”. Hűséggel, nagylelkűen és kitartással válaszolunk a hivatásra, amelyet a

bíbor szín jelképez, és amely a buzdításban jut kifejezésre, amikor a bíborosi

kalapot a fejünkre helyezi, hogy készen álljunk vérünket ontani a keresztény hit

növeléséért, a békéért, Isten népe nyugalmáért, és a Római Anyaszentegyház

szabadságáért és terjesztéséért.”

Hivatásuk útjának kezdete óta - és hála a jó példáknak, amelyek elkísérték a most

bíborossá váló személyeket - megkapták a kegyelmet, hogy megértsék: Jézus

tanítványainak lenni azt jelenti, hogy elindulunk az életszentség és a szeretet útján,

amelynek mértéke, hogy valójában nincs határa, és amely az élet odaadását is

megkívánhatja, ahogy sok kereszténnyel történik világszerte. Ma bizonyos

értelemben hivatalos és ünnepi keretek között szentesítjük ezt a választást –

hangsúlyozta Pietro Parolin bíboros.

Bíborosnak lenni még nagyobb felelősséggel járó küldetést és egyházi szolgálatot

jelent, még nagyobb akaratot kíván, hogy felvállaljuk Isten Fia stílusát, aki eljött

közénk, hogy szolgáljon. Továbbá követnünk kell Őt abban, hogy alázatosan és

teljesen átadja magát egyházának, jegyesének a kereszten. Ezen a keresztfán az

Atya által a világ földjére hullatott búzamag meghal, hogy érett gyümölccsé váljon

– idézte Benedek pápát a vatikáni államtitkár. Hasonlóképpen fejezte ki magát

Ferenc pápa is abban a szép és szeretetteljes levélben, amelyet az új bíborosoknak

küldött kinevezésük bejelentése után, amelyért háláját fejezte ki a vatikáni

államtitkár. Parolin bíboros ezt követően utalt a másik szóra, amely

megfogalmazódott benne: „itt vagyok”. E kifejezéssel tele vannak a Biblia oldalai.

Mindazok szájából elhangzott, akik elfogadták Isten hívását és rendelkezésre álltak,

hogy megvalósítsák üdvösség és béke tervét. Mi is kimondjuk ezt ma. Őszintén és

mély meggyőződéssel tesszük ezt, Ábrahám, „hitbeli atyánk” (Róm. 14,11) és

Mária, az „Úr alázatos szolgálólánya” (vö. Lk 1,48) hitével. Annak tudatában

tesszük ezt, aki jobban bízik Isten kegyelmében és az egyház imáiban, mint saját

gyenge akaratában és törékeny erejében.

Itt vagyunk, Szentatya, hogy felvállaljuk a feladatot, amelyet a Bíborosi Kollégium

tagjává válni jelent, vagyis, hogy a pápa különleges munkatársai legyünk,

szorosabb egységben a római egyházzal és azzal, aki a szeretetben uralkodik.

Tanúságtevők vagyunk az egyház egységéről és egyetemességéről, megújult

lelkesedéssel folytatva a ránk bízott különleges küldetéseket a Római Kúriában

vagy a püspöki székhelyeken.

Itt vagyunk, hogy együtt haladjunk, építsünk és valljuk meg a hitet, ahogy a

Szentatya buzdított bennünket pápai szolgálatának első napján. Itt vagyunk, hogy

vezetésével elinduljunk a lelkipásztori és missziós megtérés útján és folytassuk azt,

amely nem hagyhatja úgy a dolgokat, ahogy vannak, a világ minden régiójában

állandó missziót folytatva a II. Vatikáni Zsinat iránymutatásai szerint – mondta

Ferenc pápához intézett beszédében Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár.

"AZ EGYHÁZNAK SZÜKSÉGE VAN BÁTORSÁGOTOKRA, HOGY

TANÚSÁGOT TEGYETEK AZ IGAZSÁGRÓL" - Ferenc pápa homíliája a

konzisztóriumon

„Jézus előttük ment” (Mk 10,32 – Ferenc pápa ezekhez az evangéliumi szavakhoz

fűzte gondolatait a 19 új bíborost kreáló nyilvános konzisztóriumon. Ebben a

pillanatban is Jézus előttünk jár. Ő mindig előttünk van. Megelőz bennünket és

megnyitja számunkra az utat. Ebben bízunk, ez a mi örömünk: tanítványai

vagyunk, vele vagyunk, mögötte haladunk, követjük őt.

Amikor a bíborosokkal együtt mutattuk be az első szentmisét a Sixtus-kápolnában,

a „haladni” szó volt az első, amit az Úr javasolt számunkra: haladni, építeni,

megvallani. Ma visszatér ez a szó, de mint egy tett, mint Jézus cselekedete, amely

folytatódik: „Jézus előttük ment”. Ez nagy hatással van ránk az evangéliumokban:

Jézus sok utat jár be, mindenütt tanítja a népet.

Ez nagyon fontos. Jézus nem azért jött, hogy filozófiát vagy egy ideológiát tanítson,

hanem hogy megmutassa az utat, amelyen Vele kell végighaladnunk. Az utat pedig

úgy tanuljuk meg, ha végighaladunk rajta. Igen, kedves testvérek, ez a mi

örömünk: Jézussal haladni – mondta homíliájában Ferenc pápa. Ez nem könnyű,

nem kényelmes, mert Jézus a keresztutat választja.

Miközben útban vannak Jeruzsálem felé, Jézus arról beszél tanítványainak, hogy mi

történik majd vele a szent városban: megjövendöli kínszenvedését, halálát és

feltámadását. A tanítványok pedig megütköznek szavain, és aggodalommal telnek

el. Meglepődnek, hiszen számukra felmenni Jeruzsálembe azt jelentette, hogy részt

vesznek a Messiás győzelmében – ez derül ki Jakab és János kéréséből is. Eltelnek

aggodalommal, mert félnek attól, amit Jézusnak majd el kell szenvednie, és ami

őket is veszélyezteti.

A pápa hozzátette: az akkori tanítványokkal szemben, mi tudjuk, hogy Jézus

győzött, és nem kellene félnünk a kereszttől. Sőt, a keresztben van reménységünk.

Azonban mi is emberek, bűnösök vagyunk, és ki vagyunk téve annak a kísértésnek,

hogy az emberekhez, ne pedig Istenhez hasonlóan gondolkozzunk.

Amikor a világhoz hasonulva gondolkozunk, mi történik? „Ennek hallatára a többi

tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra” (41). Megnehezteltek rájuk. Ha a világi

mentalitásé az elsőbbség, akkor fellép a vetélkedés, az irigység, a széttöredezés.

Ez a Szó, amit ma az Úr nekünk mond, olyan jótékony hatású! Megtisztítja

bensőnket, megvilágítja lelkiismereteinket és segít, hogy teljesen Jézusra hangoljuk

magunkat, és mindezt együtt, abban a pillanatban, amelyben a Bíborosi Kollégium

új tagokkal bővül.

„Jézus ezért magához hívta őket…” (Mk 10, 42) – folytatta homíliájában Ferenc

pápa. Ez az Úr másik gesztusa. Az úton haladva észreveszi, hogy beszélnie kell a

Tizenkettőhöz. Megáll, és magához hívja őket. Hagyjuk, hogy az Úr Jézus magához

hívjon bennünket! – mondta a pápa. Hallgassuk őt, örömmel fogadjuk be Szavát,

hagyjuk, hogy Szava és a Szentlélek tanítsanak bennünket, hogy egyre inkább egy

szív és egy lélek legyünk Jézus körül.

Miközben összehívott maga körül egyetlen Mesterünk, elmondom, hogy mire van

szüksége az egyháznak: szüksége van rátok, együttműködésetekre, és

mindenekelőtt szeretetközösségetekre velem és egymás között. Az egyháznak

szüksége van bátorságotokra, hogy hirdessétek az evangéliumot, akár alkalmas,

akár nem, és tanúságot tegyetek az igazságról.

Az egyháznak szüksége van imáitokra, ahhoz, hogy Krisztus nyája jól haladhasson

előre. Az ima – ne feledjük – az isteni Szó hirdetésével együtt a püspök elsődleges

feladata. Az egyháznak szüksége van együttérzésetekre különösen ebben a

pillanatban, amely a világ számos országa számára fájdalmat és szenvedést jelent.

Fejezzük ki lelki közelségünket azokhoz az egyházi közösségekhez és minden

keresztényhez, akik diszkrimináció és üldözés miatt szenvednek.

Küzdenünk kell a diszkrimináció minden fajtája ellen. Az egyháznak szüksége van

értük mondott imáinkra, hogy erősek legyenek a hitben, és jóval tudjanak

válaszolni a rosszra. Ez az imánk kiterjed minden férfire és nőre, aki

igazságtalanságot szenved el vallási meggyőződései miatt.

Az egyháznak szüksége van ránk azért, hogy a béke emberei legyünk és a békét

építsük tetteinkkel, vágyainkkal, imáinkkal: legyünk a béke munkásai. Ezért

fohászkodjunk a békéért és a népek közötti kiengesztelődésért, amelyeket az

erőszak, a kirekesztés, a háború sújt ebben az időszakban.

Végül a következő szavakkal fejezte be homíliáját Ferenc pápa: „Köszönöm szépen

kedves testvérek! Köszönöm! Haladjunk együtt az Úr mögött és hagyjuk, hogy

egyre jobban magához hívjon bennünket, a hűséges nép, Isten szent és hűséges

népe körében, az Anyaszentegyházban”.

Forrás: Vatikáni Rádió