NE SZÉGYELLJÜNK GYÓNNI, ISTEN MINDEN ALKALOMMAL ÁTÖLEL
MINKET! - Ferenc pápa szerdán délelőtt a kiengesztelődés szentségéről elmélkedett
a Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívőnek. Beszédét sűrűn teletűzdelte
rögtönzött szavakkal, amelyet a zarándokok lelkes tapsa követett. A katekézis
megkezdése előtt hosszan körbejárt pápamobilján a Szent Péter téren, üdvözölte az
őt éljenző híveket, megcsókolta a neki átnyújtott kisgyermekeket, áldást osztott.
A keresztény beavatás szentségein keresztül, mint a keresztség, a bérmálás és az
Eucharisztia, az ember új életet nyer Krisztusban – kezdte katekézisét Ferenc pápa.
Ahogy mindannyian tudjuk, evilági életünket „cserépedényben” hordozzuk, ki
vagyunk még téve a kísértésnek, a szenvedésnek, a halálnak, és bűneink miatt akár
el is veszíthetjük az új életet. Ezért az Úr Jézus azt akarta, hogy egyháza tovább
folytassa üdvözítő művét tagjain keresztül is, különösen a kiengesztelődés és a
betegek szentsége által, amelyeket a gyógyulás szentségei néven csoportosíthatunk.
Amikor ugyanis gyónni megyek, akkor gyógyulást keresek: a lelkem, a szívem
gyógyulását, mivel olyasmit tettem, ami nem jó – fűzte hozzá a pápa. Jól kifejezi ezt
az az evangéliumi rész, amelyben Jézus megbocsátja a béna ember bűneit és
meggyógyítja őt.
A bűnbocsánat és a kiengesztelődés szentsége – amit mi gyónásnak nevezünk -
közvetlenül a húsvéti misztériumból ered. Amikor ugyanis Húsvét este az
Úr megjelent tanítványainak, így szólt: Békesség nektek! Rájuk lehelt és így
folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer”
(Jn 20,21-23). Ez a szakasz fölfedi e szentség mélyebb működését. Először is
bűneink bocsánata nem valami olyan, amit mi adhatunk saját magunknak. Nem
mondhatom azt: megbocsátok magamnak. A bocsánatot kérni kell, valaki mástól kell
kérni és mi a gyónásban Jézustól kérünk bocsánatot. A bűnbocsánat nem
erőfeszítéseink gyümölcse, hanem a Szentlélek ajándéka, elhalmoz minket az
irgalmasság és a kegyelem megtisztító erejével, amely a megfeszített és feltámadt
Krisztus kitárt szívéből árad szüntelenül. Másodsorban pedig csak akkor lehetünk
valóban békességben, ha kiengesztelődünk Jézusban az Atyával és a testvéreinkkel.
A korábban nyilvános formában gyakorolt szentség ma személyesen, a gyónásban
történik. Egyesek mondhatják: „Én csak Istennek gyónok”. Igen, mondhatjuk
Istennek: bocsáss meg, és elsorolhatjuk bűneinket. De ezeket a bűnöket a
testvéreinkkel szemben, az egyházzal szemben is elkövettük, ezért szükség van rá,
hogy az egyháztól, a testvérektől kérjünk bocsánatot a pap személyében.
„De atyám, én szégyellem magam!” – folytatta a pápa. A szégyen is lehet jó,
egészséges, mert alázatosabbá tesz minket. És a pap szeretettel és gyöngéden
fogadja gyónásunkat, és Isten nevében megbocsát. Ne féljetek a gyónástól! –
buzdított Ferenc pápa, majd megkérdezte: Gondoljátok csak végig, mikor gyóntatok
utoljára? Két napja, két hete, két éve, húsz éve, talán negyven éve? És ha sok idő
telt el, ne veszítsetek egy nappal se többet, ne késlekedjetek, a pap jó lesz. Jézus
van ám ott! És Jézus jobb, mint a papok, Jézus vár titeket sok szeretettel. Legyetek
bátrak és menjetek gyónni!
A szerdai általános audiencia végén a Szentatya felhívást intézett Ukrajnáért.
„Aggódva figyelem a kijevi történéseket. Közel állok az ukrán néphez és imádkozom
az áldozatokért és a sebesültekért” – mondta a pápa, majd felszólította a szemben
álló feleket, hogy szüntessenek be minden erőszakot, keressék a megegyezést és a
békét.
Forrás: Vatikáni Rádió