"CSAK SEMMI PLETYKÁLKODÁS, A SZAVAK IS ÖLHETNEK!
ENGESZTELŐDJÜNK KI TESTVÉREINKKEL!" - Kedves Testvérek! Jó napot
kívánok! – kezdte beszédét február 16-án, vasárnap délben Ferenc pápa, aki a
vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter
teret megtöltő zarándokcsoportokat.
A mai vasárnapi evangéliumi szakasz része még az ún. Hegyi beszédnek, Jézus első
nagy prédikációjának. Arról szól, hogy hogyan viszonyult Jézus a zsidó törvényhez.
Beszédében világosan leszögezi: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy
visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy
megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem” (Mt 5,17). Jézus tehát nem akarja
eltörölni a parancsolatokat, amelyeket az Úr Mózesnek adott, hanem be akarja
teljesíteni azokat. És azonnal hozzáteszi: a törvénynek ez a beteljesítése nagyobb
igazságosságot, a törvények hitelesebb megtartását igényli. Ezt mondja
tanítványainak: „ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét,
semmiképp sem mentek be a mennyek országába” (Mt 5,20).
De mit jelent a törvény „beteljesítése”? És ez a nagyobb igazságosság miben áll? –
tette fel a kérdést a pápa. Jézus maga válaszol néhány példával. Jézus gyakorlatias
volt, mindig példákat hozott fel, hogy megértesse magát. A Tízparancsolat ötödik
parancsolatából indul ki: „Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne ölj; aki
pedig öl, méltó az ítéletre'' [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy
mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre” (Mt 5,21-22). Ezzel Jézus arra
emlékeztet, hogy a szavak is ölhetnek! Amikor valakiről azt mondjuk, hogy olyan a
nyelve, mint egy viperáé, azzal mit akarunk kifejezni? Azt, hogy szavai gyilkolnak.
Tehát nem csak arról van szó, hogy nem szabad merényletet elkövetnünk
testvérünk élete ellen, hanem haragunk mérgét sem kell a másikra ontanunk és
nem szabad rágalmainkkal sújtanunk. Rosszat sem kell mondanunk testvérünkről. A
pletykálkodás is gyilkolhat, mert megöli a személy hírnevét. Nagyon csúnya dolog a
pletykálkodás! Kezdetben kellemesnek, sőt szórakoztatónak tűnhet, olyan mintha
cukorkát szopogatnánk. Végül azonban szívünket keserűség tölti el és minket is
megmérgez. Az igazat megvallva meg vagyok győződve arról – mondta Ferenc
pápa, - hogy ha mindnyájan megfogadnánk, hogy kerüljük a pletykát, végül
szentekké válnánk. Egy szép út! Szeretnénk szentek lenni? Igen, vagy nem? A térről
hallatszott a zúgás: Igeeeeen! Ragaszkodni akarunk a pletykákhoz, mint
megszokáshoz? Igen vagy nem? Neeem! – válaszolt a hívők tömege. Akkor
egyetértünk: semmi pletykálkodás!
Jézus a tökéletes szeretetet javasolja követőinek: olyan szeretet ez, amelynek
egyetlen mértéke, hogy mértéktelen, felülmúl minden számítást. A testvérünk iránti
szeretet olyan alapvető magatartás, hogy Jézus megállapítja: Istennel való
kapcsolatunk nem lehet őszinte, ha nem akarunk kibékülni testvérünkkel. Jézus ezt
mondja: „Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy
testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt,
és először menj, békülj ki testvéreddel” (23-24).
Tehát arra kaptunk meghívást, hogy kiengesztelődjünk testvéreinkkel, mielőtt
kinyilvánítanánk az Úr iránti ájtatosságunkat az imában. Mindebből megértjük, hogy
Jézus nem csak a fegyelem megtartásának, a külső magaviseletnek tulajdonít
fontosságot. A törvény gyökeréig nyúl le, főleg az ember szándékára, tehát szívére
figyel, ahonnan kiindulnak jó vagy gonosz tetteink. Ahhoz, hogy jó és becsületes
legyen a magatartásunk, nem elegendőek a jogi szabályok, hanem szükség van
mély motivációra, ami egy rejtett bölcsesség, Isten Bölcsességének a kifejezése,
amelyet a Szentléleknek köszönhetően fogadhatunk be. És mi, a Krisztusba vetett
hit által, megnyílhatunk a Szentlélek működésének, aki képessé tesz arra
bennünket, hogy megéljük az isteni szeretetet. Ennek a tanításnak a fényében
minden parancsolat feltárja teljes jelentőségét, mint a szeretet követelményét és
mindegyik a legnagyobb parancsolatban egyesül: szeresd Istenedet teljes szívedből
és szeresd felebarátodat, mint önmagadat – fejezte be a vasárnap déli Úrangyala
előtt mondott beszédét Ferenc pápa.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren
megjelent római híveket és zarándokokat, a családokat, a plébániákat és a világ
számos országából érkezett fiatalokat. Külön megnevezte a Cseh Köztársaságból
érkezett nemzeti zarándoklatot, amelynek tagjai az ötévenként esedékes „ad limina”
látogatásra kísérték el főpásztoraikat, élükön Dominik Duka bíborossal, Prága
érsekével.
Forrás: Vatikáni Rádió