Ferenc pápa szerdai katekézise

( 14 értékelés )

"NAGYON FONTOS, HOGY VASÁRNAP SZENTMISÉN VEGYÜNK RÉSZT. AZ

EUCHARISZTIA JELENTI ÜDVÖSSÉGÜNKET." - A napok óta véget nem érő esős

időjárás ellenére több mint 25 ezer hívő töltötte meg a Szent Péter teret, hogy

meghallgassa Ferenc pápa katekézisét az Oltáriszentségről. „Jó napot, de nem szép

napot, hiszen ma egy kicsit csúnya az idő!” – kezdte beszédét a Szentatya, majd

megkezdte az Oltáriszentségről szóló katekézisét.

 

Az Eucharisztia a „keresztény beavatás” középpontjában, szívében helyezkedik el. A

keresztséggel és a bérmálással együtt az egyház életének forrását jelenti. A szeretetnek

ebből a szentségéből fakad ugyanis a hit, a szeretetközösség és a tanúságtétel minden

hiteles útja.

Amikor összegyűlünk, hogy ünnepeljük az Eucarisztitát, a szentmisét, amit látunk, már

megsejteti velünk, hogy mi az, amit hamarosan átélünk. A szertartásnak szánt hely

középpontjában van az oltár, amely egy leterített asztal. Ez már eleve egy lakomát juttat

az eszünkbe. Az oltárasztalon áll egy kereszt, amely azt jelöli, hogy ott Krisztus

áldozatát ajánljuk fel: Ő az a spirituális táplálék, amelyet kapunk a kenyér és a bor

színében. Az oltár mellett áll az ambó (a felolvasó állvány), vagyis az a hely, ahonnan

Isten Szavát hirdetjük: és ez jelzi, hogy ott azért gyűlnek össze az emberek, hogy

meghallgassák az Urat, aki a Szentírás által szól hozzánk, tehát a táplálék, amit kapunk,

egyben az Úr Szava is.

Isten Szava és a Kenyér a szentmisében eggyé válnak, mint az Utolsó Vacsorán, amikor

Jézus minden szava, minden jel, amit tett, összesűrűsödik a kenyértörés és a kehely

felajánlása gesztusában, amely a keresztáldozat elővétele, továbbá ezekben a

szavakban: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem... Vegyétek és igyatok belőle, ez az

én vérem”.

Jézus gesztusa, amit az Utolsó Vacsorán hajt végre, végső hálaadás az Atyának

szeretetéért, irgalmasságáért. „Hálaadás” görögül „eucharisztia”. Ezért hívják a

szentséget „Eucharisztiának”: a legmagasabb fokú hálaadás az Atyának, aki annyira

szeretett bennünket, hogy nekünk adta Fiát, szeretetből. Ezért az Eucharisztia szó

magába foglalja az egész gesztust, ami Isten és az ember gesztusa együttesen, Jézus

Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember gesztusa.

Az Eucharisztia ünneplése tehát sokkal több egy egyszerű lakománál: Jézus Húsvétjának,

az üdvösség központi misztériumának emlékezete. Az „emlékezet” nem jelent pusztán

egy emléket, egy egyszerű emléket, hanem azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor

ünnepeljük ezt a szentséget, részt veszünk Krisztus kínszenvedésének, halálának és

feltámadásának misztériumában. Az Eucharisztia jelenti Isten üdvözítő művének

csúcspontját: Jézus Urunk megtört kenyérré vált értünk, ránk árasztja egész

irgalmasságát és szeretetét, megújítva ezáltal szívünket, létünket, kapcsolatunkat Ővele

és testvéreinkkel. Az áldozás a kommúnió, a szeretetközösség szentsége. Ez azt jelenti,

hogy a Szentlélek erejében, az eucharisztikus lakomában való részvétel egyedülálló és

mélyre ható módon Krisztushoz tesz hasonlóbbá minket, megízlelteti már most velünk az

Atyával való teljes szeretetközösséget, amely a mennyei lakomát jellemzi majd, ahol az

összes szenttel együtt részesülünk abban a dicsőségben, hogy szemtől szembe

szemlélhetjük Istent.

Kedves barátaim, soha nem tudunk eléggé hálát adni az Úrnak azért az ajándékért,

amelyet az Eucharisztiában adott nekünk! Nagyon nagy ajándék és ezért nagyon fontos,

hogy vasárnap misére járjunk, nem csak azért, hogy imádkozzunk, hanem azért, hogy

részesüljünk az áldozás, a kommúnió szentségében. Ez a kenyér, amely Jézus Krisztus

teste, üdvözít bennünket, megbocsát és az Atyával egyesít. Szép ezt csinálnunk. Minden

vasárnap menjünk el a szentmisére, mert ez a nap az Úr feltámadásának a napja. Ezért

olyan fontos számunkra a vasárnap. Az Oltáriszentséggel érezzük, hogy az egyházhoz,

Isten népéhez, Isten testéhez, Jézus Krisztushoz tartozunk. Soha nem tudjuk megérteni

ennek egész értékét és gazdagságát. Kérjük akkor Őt, hogy ez a szentség továbbra is

életben tartsa jelenlétét az egyházban és közösségeinket szeretetben,

szeretetközösségben alakítsa, az Atya szíve szerint. Ezt tesszük egész életünkben, de

igazából az elsőáldozás napján kezdjük el. Fontos, hogy a gyermekek jól felkészüljenek

az elsőáldozásra, és egyetlen gyermek se nélkülözze az elsőáldozásban való részvételt,

mert ez az első lépés a keresztség és a bérmálás után, hogy erőteljesen Jézus

Krisztushoz tartozzunk. Köszönöm szépen! – fejezte be szerda délelőtti katekézisét az

Oltáriszentségről Ferenc pápa.

 

Forrrás: Vatikáni Rádió