Erdő Péter bíboros MTI-nek adott interjúja

- Bíboros úr, mi a katolikus egyház üzenete 2011 karácsonyán a társadalom

számára?

- A karácsonyi ünneplés mindig is a családi meghittség legnagyobb napja, a

legszebb alkalom a családi együttlétre. Amit karácsonykor ünneplünk, az Isten

állásfoglalása a család mellett. Jézus szegénynek született, egy elnyomott, kis

nemzet fiaként, lemondott arról, hogy kényelmes körülmények között nevelkedjen,

arról azonban nem mondott le, hogy családban nőjön fel. Isten értékítélete szerint

tehát a család hozzátartozik az emberiséghez. Ma már egyre jobban kimutatják

azt, hogy a közösségi viselkedés értékeit leginkább a családban tudjuk

elsajátítani, a szolidaritást, az egymásra való odafigyelést, egymás szeretetét,

segítését, megértését. Egy családon kívül nevelkedett ember számára szinte

egyéni hősiesség kell ahhoz, hogy jó közösségi ember váljon belőle. Nem véletlen

az sem, hogy manapság, főként a fejlett országokban tendencia, hogy a családon

kívüli, árva, nehéz sorsú gyermekeket egy másik családban, vagy egy családhoz

hasonló, meghitt környezetben nevelik, mert egy személytelen intézményben sok

értéket sohasem tudnak elsajátítani.

- Milyen programjai voltak a tavaly december 26-án kezdődött és idén december

30-án befejeződő család éve elnevezésű tematikus esztendőnek? Hogy ítéli meg,

mennyire hatékonyan tudta az egyház megszólítani a családokat?

- A család évét egyrészt azért hirdettük meg, mert II. János Pál pápa 30 évvel

ezelőtt adta ki a Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdítást, amelyet az év

során újratanulmányoztunk, másrészt pedig azért, mert a családok ma nagy bajban

vannak, az ország lakossága csökken, a gyermekvállalástól nagyon sokan

visszariadnak. A vizsgálatok azonban azt mutatják ki, hogy a magyarországi

fiatalok több gyermeket szeretnének, mint amennyit ténylegesen vállalnak. Az

emberekben tehát van családszeretet, csak az egzisztencia bizonytalansága

visszatartja őket. Az egyház ehhez kapcsolódóan újra és újra hangsúlyozza, hogy

az emberi élet nem csak az anyagi javakkal mérhető.

A tematikus év keretében tartott az egyház katekéziseket (hitoktatásokat),

rendezett két országos konferenciát és egyházmegyei programokat is. Az

érdeklődés országos szinten jelentős, egyes plébániákon pedig egészen

kiemelkedő volt. A család éve egyik eredménye lehet, hogy nagycsaládosok

közösségei alakulnak a plébániákon, amelyek nem csak egymást segítik, hanem a

körülöttük élő rászoruló embereket is. A család ugyanis elsősorban nem probléma,

hanem erőforrás, ezt a pozitív jellegét pedig fel kell fedeznünk, és örömmel kell

fogadnunk, hogy ebből energia sugárzik.

- Lesz-e a katolikus egyháznak jövőre is tematikus éve?

- XVI. Benedek pápa a Hit évét hirdette meg, ami jövő ősszel kezdődik. Ehhez

kapcsolódóan októberben Rómában tartanak egy püspöki szinódust, amelynek

témája az új evangelizáció lesz. Az Apostoli Szentszék keretein belül működő Új

Evangelizáció Pápai Tanácsa tapasztalatai alapján ösztönzi azt, hogy Európa

különböző nagyvárosaiban már a legközelebbi nagyböjt során legyenek missziós

programok. Az új evangelizáció lényege: a plébániai közösségek nem csak a

hitéletüket élik, hanem rájönnek arra, hogy küldetésük van a körülöttük lévő világ

felé; az új evangelizáció ugyanis a hit személyes továbbadásának készsége és

elszántsága. Úgy gondolom, nagyon is alkalomszerű és időszerű a Hit éve, mert át

kell gondolnunk saját hitünk lényegét.

A mai elvallástalanodás abból fakad, hogy az élet nagy kérdéseit sokan nem teszik

fel maguknak, a realitással való kapcsolatunk is sokszor meggyengül, ami sok

esetben a tömegkommunikációs eszközök hatásainak tudható be. Sokszor olyan

viselkedésekkel találkozunk, amelyek nem felelőtlenségből, vagy gonoszságból

születnek, hanem azért, mert az illető nem veszi észre, hogy saját tetteinek mik a

következményei. A realitás talaján azonban fel kell tennünk a kérdést

önmagunknak, hogy mi a fontos a számunkra, mit akarunk megőrizni, vagy mit

akarunk másként csinálni a továbbiakban. Néha egy-egy nehezebb év is

rákényszerítheti erre az embert.

- A gazdasági nehézségekkel küzdő embereknek milyen eszközökkel tud segíteni

az egyház?

- Egyebek mellett az otthontalanul maradt, az északkelet-magyarországi árvíz

sújtotta családoknak több, mint 500 házat, lakást épített a Katolikus Karitász, az

MKPK legutóbbi ülésén pedig egy kiegészítő összeget is megszavazott további

felújításokra, mert számos olyan ház akadt, amelyről évközben derült ki, hogy

életveszélyes. Ezenkívül a Központi Katolikus Alapítvány, amelynek tőkéjét

megdupláztuk, ösztöndíjjal támogat mintegy kétezer rászoruló tanulót.

Az ingyenes és önkéntes munkán alapuló plébániai karitászcsoportok is sokat

segítenek a bajba jutottakon, ezeknek a közösségeknek a tagjai ugyanis pontosan

tudják, kinek mire van szüksége, mert az emberekkel napi kapcsolatban állnak.

Idén a nemzetközi önkéntesség évéhez kapcsolódóan mi is nagy hangsúlyt

helyeztünk a karitász tevékenységére. Délnyugat-Magyarország egyes településein

létrejöttek szociális foglalkoztatók, ahol csökkent munkaképességű embereknek

különböző cégek adnak munkát egyházi szervezésben és egyházi épületekben. A

munkahelyteremtésben tehát az arra nyitottnak mutatkozó vállalkozókkal szívesen

együttműködünk.

- A társadalom perifériáján él számos roma, az ő pasztorációjuk hogyan haladt

előre az elmúlt időszakban?

- Évtizedek óta tevékenykednek egyházmegyei cigánypasztorációs referensek és

központok, valamint léteznek helyi kezdeményezések is. Az egyik budapesti

templomban biztosítjuk a sajátos pasztorációt, ahol a szentmisék után vannak

közösségi foglalkozások is. A zarándoklatok és a hitélet különböző eseményei

során, ahol roma és nem roma emberek együtt lehetnek, érzik a hívek, hogy

összetartoznak. Az MKPK testületében működik egy romaügyi referatúra, amelyet

Székely János püspök vezet, ő nagy szertetettel foglalkozik a témával, a jezsuita

rend, illetve Kelet-Magyarországon a Görög Katolikus Egyházmegye pedig

szakkollégiumot tart fenn az egyetemre járó roma fiatalok részére.

Közoktatási intézményeinkben a roma és a nem roma gyerekek együtt tanulnak, az

évek során pedig voltak olyan nem roma szülők, akik emiatt kivették a gyereküket

iskolánkból. Helyenként azonban arra is van példa, hogy a szülők visszahozták

gyermeküket, mert az iskolánk stabil, jó színvonalat tudott biztosítani oktatásban

és nevelésben egyaránt. Idén több helyen is nyitottunk napközi otthonokat, ahol a

hátrányos helyzetű gyermekek szinte családias környezetben tölthetik idejüket, és

sok olyan készséget megtanulnak, amit esetleg otthonról nem hoztak magukkal.

- A közelmúltban több magyar egyházi személyiséget is boldoggá avattak. Az

eddig elindított boldoggá avatási eljárások közül melyek azok, amelyek a

legelőrehaladottabb állapotban vannak?

- Vértanúink közül kiemelkedik Brenner János káplán ügye, amely már a római

szakaszban van, és a vértanúság ténye nagyon komolyan dokumentált. Bízom

abban, hogy előbb-utóbb megszületik az ide vonatkozó boldoggá avatási

határozat. A ferences vértanúk, Kiss Szaléz és társai esetében több szerzetest

közös eljárás keretében vizsgálnak. Ők mindannyian vértanúhalált haltak a

második világháború után közvetlenül. Vértanúság esetében fontos az, hogy a

katolikus hitükért vagy katolikus szerzetesi voltuk miatt szenvedték el a

mártírhalált. Úgy látom, az ehhez kapcsolódó történész munka komolyan

előrehaladt, tehát nagyon jó esélyei vannak a bizonyításnak. A pasaréti ferences

templomban nemrég ünnepi zsolozsma keretében nyitottuk meg a szerzetesek

kanonizációs eljárásának főegyházmegyei szakaszát.

- Bíboros úr nagy hangsúlyt helyez az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében az

egyes plébániák látogatására. Milyen tapasztalatokat szerzett a vizitációk során?

- A vizitációk története sok évszázaddal ezelőttre nyúlik vissza, s ezek többek

között az egyes közösségek létszámát, hitét, nyelvét, kultúráját és körülményeit

vizsgálják. Jelenleg a 2000-es években megjelent római direktórium ad arra

útmutatást a püspököknek, hogy miként kell ezeket a látogatásokat végezni. A

legelső látogatás mindig az Oltáriszentséget illeti a templomban. A vizitáció során

tartunk egy közös liturgikus ünneplést is, szentmise keretében. Előfordult az is,

hogy felnőtt emberek keresztelkedtek meg és bérmálkoztak ilyenkor. Egyebek

mellett megvizsgáljuk a telekkönyvi kivonatokat, az ingatlantulajdonok helyzetét,

az egyházi épületek állapotát, és megnézzük, milyen bevételei és kiadásai vannak

a plébániának. Az egyházközségi képviselőtestülettel, állandó munkatársaival és

karitászcsoportjával is találkozunk.

Lehetőleg minden, az adott plébánia területén lévő katolikus templomot és

kápolnát felkeresünk, és megtekintjük, hogy a köztéri keresztek és vallási tárgyú

szobrok milyen állapotban vannak. Ahol önkormányzati, vagy állami intézménnyel

van az egyháznak kapcsolata, például papjai bejárnak az iskolába hittanórát, vagy

a szociális otthonokba szentmisét tartani, találkozunk a képviselőikkel, csakúgy,

mint azon helyi cégek vezetőivel, akik ezt igénylik. Az ágyhoz kötött betegeket is

meglátogatjuk, akikhez a pap szokott járni. Általában mintegy három napot vesz

igénybe egy-egy vizitáció.

Forrás: MTI-PRESS