Karácsonykor kibékülünk, kiengesztelődünk Istennel
A Magyar Hírlapban nyilatkozó bíboros prímás elmondta: „A Teremtő terveit
tisztelettel kell fogadnunk, ugyanakkor a zsidó-keresztény hagyomány ennél többet
mond Istenről. Nem egy elvont, távoli valami, hanem ’valaki’, tehát konkrét
személy, aki kapcsolatba akar kerülni velünk. Ezt hívjuk kinyilatkoztatásnak. Tehát
az Isten párbeszédre lépett az emberiséggel, ennek csúcspontja Jézus Krisztus
születése, halála, majd feltámadása.
Az Úr teljes szolidaritást is vállalt velünk, emberré lett, hogy a lét magasabb
rendjébe emeljen minket. Márpedig ilyen összefüggésben értelmet kaphatnak
a szenvedéseink is. Mindez nem valamiféle filozófiai okfejtés alapján valósulhat
meg, hanem mert láttuk, a Megváltó is szenvedett, magára vállalta az emberi
sorsot, annak valamennyi nehézségével. Az Írás szerint már rögtön a születésekor,
hiszen szegény, hajléktalan volt, egy elnyomott nép gyermekeként jött a világra.
Semmiképpen sem a legkényelmesebb – ma azt mondanánk, ideálisabb –
körülmények közepette fogadta őt az emberiség. Ez a szolidaritás kapcsolja össze
számunkra az isteni szeretetet és a földi életünk teendőit. Tehát nekünk is viszont
kell szeretnünk őt, de a többi embert is szeretnünk kell az ő kedvéért. Ezért a
karácsony különösen is a szeretet, az ajándékozás, mondjuk úgy, a meghittség
ünnepe.”
Erdő Péter rámutat: karácsonykor kibékülünk, kiengesztelődünk Istennel, kritikusan
nézzük saját múltunkat, életünket, megbánjuk bűneinket és elhatározzuk, ezentúl
másként cselekszünk. „És Isten meg is bocsát nekünk.
Tehát a keresztény tökéletességre való törekvés nem pusztán valami önkéntes
tréning, hanem bizalom az Istentől kapott új életben. Ez, ha úgy tetszik, Krisztus
megszületése bennünk.”
Murillo: A Szent Család
A magyar katolikus egyházfő hangsúlyozta: a Megváltó a gazdagságról, valamint aű
kényelemről is lemondott, de arról nem, hogy családban neveljék.
„Vagyis a családban kibontakozó emberi fejlődés valami olyan alapvető érték,
amelyet Jézus saját maga számára is igényelt. Ha pedig ez így van, akkor az
életünk dolgainak rangsorában nagyon magasra kell helyeznünk a családot, mint az
élet forrását, a gyermekek nevelkedésének ideális helyszínét.”
A bíboros prímás arra is figyelmeztet, hogy válság idején készségesebbnek
kell lennünk a személyes, direkt segítségnyújtásban is.
Az ökumenét illetően Erdő Péter ígéretesnek nevezte a mostani állapotot.
„Természetesen teológiai síkon igen komoly párbeszéd, vita folyik, ami azt
jelenti, tudatában vagyunk a különbségeknek is. A hitelvek ugyanis nyilván
nem képezhetik piaci alku tárgyát. Ez a párbeszéd alapja. Viszont van egy
másik sík. Ez pedig az együttműködés a társadalmi, erkölcsi, olykor szociális
kérdésekben, a tanúságtételben. Még az új evangelizáció területén is lehetünk
szolidárisak egymással. Európa különböző régióiban az emberek más-más
módon, de várják az Örömhírt, rászorulnak arra, hogy a közös kultúránk
mélyén meghúzódó, keresztény örökséget ismét felfedezzék, értékelni tudják.
Ezt az üzenetet a mai kor nyelvén, erővel és hatásosan, közösen is hirdetnünk
kell.” A bíboros prímás elsősorban bizalmat kíván Magyarország számára idén
karácsonyra: „Bizalmat a létben, a jövőben, hadd mondjam azt, bizalmat a
gondviselő Istenben.”
Forrás: Magyar Kurír