Szent István-nap Székesfehérváron
A székesfehérvári Szent István-napi ünnepségeket felajánló imádság, a kenyér
megáldása és szentmise zárta, melyet Spányi Antal megyéspüspök Takács Nándor
nyugalmazott püspökkel és a megjelent papokkal együtt mutatott be.
A székesfehérvári székesegyház zsúfolásig megtelt hívekkel, voltak, akik azon kívül
kapcsolódtak be az ünnepségbe. A püspöki szentmisén részt vettek a város és a
megye vezetői.
Spányi Antal szentbeszédében megemlékezett Szent István királyról: „sírjának
helyénél elnémulunk, szarkofágjánál elcsöndesedve fohászkodunk, és gondolatban
bejárjuk a múlt útjait, és fürkésszük a jövőt”. Van, aki a szentet tiszteli benne,
van, aki az államalapítót – de bárhol is éljen magyar a világban, ezen a napon az ő
alakja áll előttünk. A történészek az ideológiák mentén különbözőképpen ítélik
meg helyét, de ezer év milliói hittel tekintettek rá: csodálatos szobrok, versek,
festmények, kiváló művészeti alkotások születtek róla. „Nem volt kétség, mit tett,
ki volt ő, az ember, a király, a szent.”
Családfő volt, férj, édesapa, ugyanakkor a jövőbe néző uralkodó, aki vállalta a
felelős vezető áldozatát, és nem pusztán a pillanattal törődött, hanem
előretekintett, hogy biztosan vezesse a rábízottakat az élet felé. Uralkodása idején
népből nemzetté váltunk. Megszületetett „az Intelmek máig érvényes
gondolatsora, mely örök emberi értékekre tanítja az olvasót, ezért hozott tanítókat
a magyarnak messze földről is, hogy több legyen önmagánál, messzebb lásson, és
többet értsen, megismerje a világot”. Ereje fogytán is képes volt nagyot tenni:
fölajánlotta a koronát Máriának, így a hit gesztusával biztosította a jövőt
országnak és népnek. Valóban az életet, egy nemzet életét szolgálta.Mindig látjuk
benne a hívő embert is. Tudjuk, mennyit adakozott, éjszakákon virrasztva
imádkozott; könyörgött mint családfő a családért, szeretteiért és mint király az
országért és népért. Isten nagyságát, az egyház erejét és fontosságát akarta
mindenkivel megértetni. Csodálatos ember, nagyszerű férfi, kiváló király, mélyen
hívő ember volt. Igazán akkor ünnepeljük őt, ha megértjük élete titkát, Istent a
szívében és követjük példáját. Az általa ezer éve mutatott út ma is az életre vezet
– mondta a főpásztor.Spányi Antal megyéspüspök örömmel számolt be arról, hogy
néhány hét múlva Székesfehérvárra érkezik István király feleségének, Boldog
Gizellának ereklyéje, hogy a királyi városban ismét együtt legyen ezer év múltán az
első Magyar Szent Család.
A hermát és a koronázási jelvényeket körmenetben kísérték át a romkertbe, ahol
Cser-Palkovics András polgármester kiemelte: ritkán adatik meg az embernek, hogy
olyan helyre juthat el, ahol igazán át tudja érezni egy nemzet történetét, bánatait
és örömeit, kudarcait és dicsőségeit. Mi, fehérváriak különösen szerencsések
vagyunk ebben a tekintetben, hiszen Szent István városában élünk. Ő volt az, aki
otthont, hitet, erőt és jövőt adott nemzetünknek, és ő volt az, aki királyi központtá
emelte városunkat, impozáns bazilikával is ékesítve azt. Tisztelegve eleink
erőfeszítései előtt, és megköszönve nekik mindazt, amit felépítettek, ma már azt
kell mondanunk azonban, hogy mindez kevés, itt valóságos nemzeti emlékhelynek
kellene lennie. Hogy ez valóban megtörténhessen, rengeteg a tennivalónk. 15
millió testvérünknek kell terveznünk, és keményen kell dolgoznunk a
megvalósításért.
A szent király sírjánál a székesfehérvári főpásztor a hagyományoknak megfelelően
elimádkozta az országfelajánló imát, és Szent István közbenjárását kérte
hazánkért és nemzetünkért. A körmenet visszaindult Szent István fejereklyéjével a
város főterére, ahol a megyéspüspök megáldotta az új kenyeret. Az ünnepség a
szózat eléneklésével, és a körmenet székesegyházba való visszavonulásával ért
véget.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír
A fényképeket dr. Berta Gábor készítette