Hiba
  • [sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló nemzetközikaritász.jpg mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

NyomtatásE-mail

A pápa beszéde a Nemzetközi Karitász üléséhez

( 15 értékelés )

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló nemzetközikaritász.jpg mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Az egyház nem létezhet szeretetszolgálat nélkül! 

Ferenc pápa csütörtökön délelőtt kihallgatáson fogadta a Nemzetközi Karitász

Végrehajtó Bizottságát, amely ezekben a napokban tartja évi ülését Rómában. A

megbeszélések Oscar Rodriguez Maradiaga, hondurasi bíboros, a Nemzetközi Karitász

igazgatójának elnökletével zajlanak. 

{gallery}nemzetközikaritász.jpg{/gallery}

A Szentatya beszédében megerősítette a Nemzetközi Karitász szervezetet

elkötelezettségében. Hangsúlyozta, hogy a karitász az egyház lényeges részét alkotja,

az egyházi szeretet intézményes formája, mert az egyház a karitász nélkül nem létezne.

Ezért tehát a pápa mély háláját fejezte ki az általa végzett tevékenységért, mely kettős

dimenzióval rendelkezik, azaz társadalmi aktivitás a szó legtágabb értelmében és

misztikus dimenzió, mert az egyház szívében kap helyet. A karitatív szereteten

keresztül az egyház megsimogatja népét, ahogy az anya megsimogatja gyermekeit.

A karitász a közellévő, simogató, szerető anyaszentegyház szeretetének jele. 

A pápa megmagyarázta azt, hogy hogyan kell értelmezni a kenyér- és halszaporítás

példabeszédét, amelyet általában az ingyenes keresztény szeretet jelképének tartunk.

„Nem szaporítás ez, nem ez az igazság – mondta Ferenc pápa. Egyszerűen arról van

szó, hogy a kenyér nem fogyott el, amint nem fogyott el a szegény özvegy lisztje és

olaja sem. Ha a szaporítás szót használjuk, ez megtévesztő lehet, egyesek azt

gondolhatják, hogy egyfajta varázslatról van szó. Nem, itt egyszerűen Isten nagysága

nyilvánul meg és az a szeretet, amelyet szívünkbe ültetett. Ha pedig mi úgy akarjuk,

akkor amivel rendelkezünk, nem fogy el.” 

{gallery}kenyhalszap.jpg{/gallery}

A Szentatya e bevezető gondolatok után válaszolt a kihallgatás során elhangzott

kérdésekre, amelyek négy témát érintettek: a nagy gazdasági válság, milyen legyen az

egyházi szeretetszolgálat magatartása, az evangélium továbbadása és végül a karitász

lelkisége.

A világot immár évek óta szorongató válsággal kapcsolatban a pápa ezt mondta:

nemcsak gazdasági, nemcsak kulturális és nemcsak a hit válsága ez. Olyan válság ez,

amelyben az ember szenved az instabilitás következményei miatt. „Ma veszélyben van

az emberi személy, veszélyben van Krisztus fizikai (hús-vér) emberi mivolta. Vigyázzunk

arra – hangzott a pápa figyelmeztető szava -, hogy számunkra a teljes személy a hús-

vér Krisztus, és még inkább, ha kitaszított és beteg. A Karitász tevékenysége

elsősorban abban áll, hogy ezt tudatosítja. 

Egy középkori zsidó midrash-ra, bibliaolvasatra hivatkozva a pápa a bábeli torony

építésének példájára utalt, miszerint a téglák végül fontosabbak voltak az azokat nagy

fáradozással termelő munkásoknál. Ez a midrash jól kifejezi azt, ami ma történik –

mondta a pápa. Vagyis azt, hogy az emberek éhen halnak, miközben „nagy nemzetközi

értekezletek” folynak a fennálló szélsőséges pénzügyi befektetésekről. A mi küldetésünk

az, hogy segítsük a teremtés növekedését, hogy ezáltal az ember boldogabb legyen és

Isten legjobb képmásaként jelenjen meg. „Ehelyett kemény, de gondolom jogos

kifejezéssel élve a „használd és dobd el” kultúrája uralkodik – mondta a pápa. Ami

tehát már nem kell, azt kidobjuk a szemétbe, legyenek azok gyerekek, peremre

szorultak és öregek, amint az álcázva gyakorolt eutanáziával történik.” 

A pápa második válasza arra vonatkozott, hogy miként mozogjon az egyház

szükséghelyzetekben. A szegénységgel és a háborúkkal kapcsolatban hangsúlyozta,

hogy semlegesíteni kell a rosszat. Azaz, ahol éhség van, ott enni kell adni, ahol

sebesültek vannak, ott gyógyítani kell. Mindehhez sok pénzre van szükség. Aranyszájú

Szent János azt mondta, hogy az egyház adja el javait és abból adjon enni a

szegényeknek. A Szent világosan fogalmaz: „Azzal törődsz, hogy templomodat

feldíszítsd, nem pedig az éhező Krisztus testét”. A pápa beszédét így folytatta:

„Számomra a simogató egyházi kéz legszebb kifejezése az Irgalmas Szamaritánus

példázata, aki nem azt mondja, hogy felemeltem a kifosztott, félholtra vert embert,

bevittem a szállásra, kifizettem a költséget és továbbmentem. Nem, ő kimosta és

bekötözte sebeit, szállásra vitte, gondját viselte, pénzt adott a gazdának és ezt

mondta: amivel többet költesz rá, kifizetem, amikor visszatérek.”

{gallery}irgszam.jpg{/gallery}

A harmadik kérdés az evangélium hirdetése. Ferenc pápa itt a szeretetszolgálat nagy

szentjeire emlékezett, elsősorban Bosco Szent Jánosra, aki nagy válság, szegénység

időszakában magához vette az utcán élő és bűnözésre ítélt gyermekeket és

mesterségre tanította őket. A promóciónak ez a látomása eszköz volt ahhoz, hogy

megkeressék azt, ami az életfenntartáshoz kell.

Ferenc pápa negyedik szempontként a Karitász lelkiségéről beszélt, amelyet azonosított

a gyöngédség lelkiségével. „Mi kizártuk az egyházból a gyöngédség fogalmát - mondta.

Olykor „komolyságunk” oda vezet, hogy szem elől tévesztjük ezt a fogalmat, vagyis az

egyház anyai szerepét. Az egyház alapvetően anya, fontos tehát, hogy visszaforduljon a

gyöngédség magatartásához.”

Végül a pápa a menekültek drámai jelenségéről szólt, köztük arról a több, mint

egymillió emberről, akik jelenleg Szíriából Libanon felé menekülnek. Fontos, hogy az

egyház elkísérje őket. Ferenc pápa nem feledkezett meg azokról a szerencsétlenekről

sem, akiktől elveszik útlevelüket és rabszolgaként dolgoztatják őket. Ne hiányozzon az

egyház gyöngédségének nagy jelenléte ezek között az emberek között sem – mondta

végül a Szentatya a Nemzetközi Karitász értekezletéhez intézett beszédében. 


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template