NyomtatásE-mail

Túrmezei Erzsébet: Légy Krisztushordozó!

( 1 értékelés )

Túrmezei Erzsébet: Légy Krisztushordozó!

„Azt szolgálom, aki a legerősebb!” 

„Én vagyok az!” – hazudta rá az ördög. 

Alkut kötöttek, s elszegődött.

Aztán Jézus nevét ismerte meg. 

Látta, hogy ahányszor kiejtik, 

az ördög rémülten remeg. 

„Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!” 

– kiáltott, és otthagyta egyik este. 

Jézust kereste, 

hogy néki ajánlja fel erejét.

Tiziano: Szent Kristóf

Ment, mendegélt. 

Zúgó folyamhoz ért. 

Egy hófehérszakállú, halk öreg 

útközben 

olyan különös dolgokat beszélt: 

hogy Jézust az szolgálja itt, 

aki máson segít, 

és gyámolítja 

kicsinyeit, szegényeit, 

a gyengéket, a védteleneket. 

Megállt a zúgó folyam partján: 

„Igaz lehet.”


És akkor rimánkodva, 

odatipegett egy öreg anyóka: 

„A hidat elvitte az ár! 

Sose jutok a túlsó partra már!” 

Karjára vette. Átlábolt vele. 

S szíve egyszerre 

szokatlan melegséggel lett tele. 

„Ez lenne hát Jézus szolgálata?”

Amint hajnalra vált az éjszaka, 

a parton kunyhót épített, 

s vitte, vitte át a hullámokon 

a gyengét, a kicsinyt… 

szolgált és segített. 

Tudta: ez mind 

Jézus szolgálata. 

Néha mégis feltört a kérdés: 

„De hol van Ő maga?”

+++

Új reggel virradt, és a tiszta fényben 

csendesen és szerényen 

elébeállt egy gyermek. 

„Vigyél át engem!” – kérte. 

Vigyázva vette 

széles vállára, mint a könnyű pelyhet; 

s a hullámokba lépett.


Mire középig ért, roggyant a térde, 

terhe olyan nehéz lett. 

A gyermek fenn a vállán egyre nőtt. 

És mintha már az vitte volna őt! 

A másik parton remegve borul le a lába előtt. 

„Ki vagy te?” – kérdezte riadtan. 

„Jézus!” – csengett a felelet. „Ne félj, 

szolgálatodat elfogadtam.” 

Átszegezett, bilincset oldozó 

kéz pihent lehajtott fején. 

Szemét vakította a fény. 

Aztán… nem látta már… 

de szolgálta tovább. 

És lett a neve Krisztushordozó.

+++

Legenda volt. Régóta ismerem, 

de most kezdett zenélni bennem, 

s ki kellett énekelnem, 

hogy szívtől-szívig szárnyaljon a szó: 

Van-e közöttünk Krisztushordozó? 

Mert Ő ma is megáll 

előttünk csendesen. 

Várja, hogy megnyissuk a szívünk, 

s bent a szívünkben 

hordozzuk Őt végig az életen.

Hogy lábunkkal elveszettet keressen, 

és kezünkkel gyengét védjen, vezessen, 

szemünkkel szenvedőkre rátekintsen. 

Van-e Krisztushordozó? Jaj, ha nincsen!


Szegényen és gyengén, ó Legerősebb, 

leborulok én is előtted. 

Rég rámvetetted bilincsoldozó, 

átszegezett, 

áldó kezed. 

A szent keresztvíz hullt, permetezett, 

s homlokomra írta az új nevet: 

„Légy Krisztushordozó?”

Segíts, hogy mindhalálig az legyek! 


Forrás: Adventtől adventig

joomla template