NyomtatásE-mail

A Szent Jakab-katedrális

( 21 értékelés )

A Santiago de Compostela-i Szent Jakab-katedrális

A spanyolországi Galícia tartományban található Szent Jakab-katedrálist Santiago de

Compostelában építették idősebb Szent Jakab apostol feltételezett sírja fölé. A

compostelai székesegyház Spanyolország legnagyobb román kori temploma, méretében és

díszítésében is a legjelentősebb zarándoktemplomok közé tartozik.

Legenda aurea szerint az i. sz. 44-ben lefejezett idősebb Jakab apostol holttestét a

tanítványai egy hajóra tették, Galiciába vitték és ott temették el. Ezután a sír helye

feledésbe merült, majd a 9. század elején csodás körülmények között újból előkerült egy

már használaton kívüli római kori temető területén. Az ókori emlékmű, amit Szent Jakab

apostol sírjaként azonosítottak, hamarosan zarándokhellyé vált, és rövid idő alatt a

kereszténység három fő zarándokhelyének egyike lett.

Harmadszorra épült fel a ma is látható templom. A II. Alfonz uralkodása alatt épült első

templomról csak nagyon kevés adat maradt fenn, egy kisméretű, egyszerű szerkezetű

épület lehetett. A 9. század végén III. Alfonz elrendelte, hogy a nagyapja idejében épült

kisméretű építmény helyén egy bonyolultabb alaprajzú, nagyobb templomot emeljenek, a

feltételezések szerint mozarab stílusban. A 11. század utolsó harmadában a zarándokok

számának növekedésével egy időben VI. Alfonz egy új templom építését határozta el. Ez

a jelenlegi templom, építését 1075-ben kezdték meg és 1130 körül fejezték be.

latin kereszt alaprajzú, háromhajós építmény félköríves apszisát szentélykörüljáró 

övezi, amelyből sugarasan öt kápolna nyílik. Az épület a Portico de la Gloriától a

Megváltó-kápolnáig kilencvenhét méter hosszú, a kereszthajó hatvanöt méter széles.

Elképzelhető, hogy a templom legelső építésze, Bernardo francia területről érkezett; úgy

tűnik neki köszönhető a székesegyház ambiciózus terve is, amelyre erős hatást gyakorolt

a délnyugat-franciaországi iskola. A munkálatok második szakaszát, ami 1095-től 1140-ig

tartott, egy másik nagy formátumú művészegyéniség, bizonyos Esteban mester

irányította. Irányítása alatt elkészült a templom szentélyrésze, majd a letisztult vonalú,

tökéletes arányú, monumentális kereszthajó.

A kereszthajó két végén található bejáratok, az északi „paradicsom kapuja” vagy

ismertebb nevén Azabacheria-kapu, a déli Platerias-kapu, valamint a nyugati

homlokzatnál később elkészült Portico de la Gloria szoros ikonográfiai kapcsolatban álltak

egymással, az emberiség történetét jelenítették meg középkori felfogásban. Az épületet

1117-ben egy, a püspök elleni felkelésben a városi lakosság felgyújtotta, és helyreállítása

csak 1130 körül ért véget. 1117 után a kapuk megmaradt domborműveit a Platerias-kapun

egyesítették.

1168-ban II. Ferdinánd király úgy döntött, hogy befejezi a templomot, és a munkálatok

irányítását egy bizonyos Mateo mesterre bízta. Az ő irányítása alatt emelték a három

utolsó boltszakaszt, a nyugati homlokzat alatti kriptát, a nyugati homlokzatot és a híres

Portico de la Gloriát, ami a spanyol román kori szobrászat csúcspontjának tekinthető.

A 16. században kezdték el a székesegyház felújítását, ami egészen a 18. század

közepéig tartott. A reneszánsz, majd később a barokk stílusú módosítások

megváltoztatták az épületkomplexum egyes részeit, azonban anélkül, hogy elvesztette

volna eredeti középkori jellegét. Az átalakítások közül a legnagyobb volumenű a

kolostor III. Alonso de Fonseca érsekhez köthető újjáépítése volt. A 17. század második

negyedében a kedvező gazdasági helyzet lehetővé tette újabb jelentős átalakítások

elvégzését az épületegyüttesen. Ezek egyformán érintették a székesegyház külsejét és

belső terét is. Míg a belső térben továbbra is a középkori épületelemek dominálnak, addig

az épület külseje a munkálatok során teljesen átalakult. Ekkor épült a székesegyház ma

is látható főhomlokzata, az Obradoiro-homlokzat. A 18. század második felében

átépítették az akkorra már romos állapotba került Azabacheria-kaput, amin keverednek a

barokk és neoklasszicista elemek.

A 19. század nagy részében a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt nem került sor

jelentős átalakításra. 1879-ben a széles látókörű, művelt Antonio Lopez Ferreiro kanonok,

történész és régész a főoltár alatt a szentély félköríves részénél feltárta a Szent

Jakabnak tulajdonított síremléket. A maradványokat egy díszes ládában helyezték el és

kialakították a sír jelenlegi formáját. A 20. század második felében az 1960-as és 70-es

években Quiroga Palacios bíboros idejében tervszerű ásatásokat folytattak, ekkor tárták

fel a római korból származó romokat és a temetőket. Az épület Santiago de Compostela

óvárosának részeként 1985-ben felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára.


A fentieken kívül még rengeteg információt találnak a katedrálisról, ha ide vagy 

emide kattintanak!


Forrás: Wikipédia

joomla template