NyomtatásE-mail

Alberto Bottari de Castello Nagymaroson

( 3 értékelés )

A szegénység érték, közelebb visz Krisztushoz

A plébániakertben felállított szabadtéri oltár körüli füves rét megtelt a nagymarosi

ifjúsági találkozó résztvevőivel. A találkozó csúcspontját jelentő szentmise főcelebránsa

Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa volt. A szertartás elején a

nuncius kifejezte örömteli csodálkozását: szóltak neki, hogy sok ember lesz, de amit

most lát, az felülmúlja minden elképzelését. Kérte a híveket, hogy egyesüljenek

imádságukban a Szentatyával, aki a jordániai keresztényeknek celebrál szentmisét

Ammanban.

Alberto Bottari de Castello szentbeszéde kezdetén hálát adott az Úrnak a napsütésért.

Hangsúlyozta, hogy pünkösdhöz közeledve a szentmise olvasmányai telve vannak a

Szentlélek várásával. A bérmálás szentségének ideje is ez, és ez a szentség alkalmat

ad mindannyiunknak arra, hogy felfedezzük a Szentlélek ajándékát, az Úr jelenlétét

életünkben. A Szentlélek, amelyet a bérmálás szentségében megkapunk, segít, hogy

mélyebben megéljük Krisztust, egyre hasonlóbbá váljunk hozzá. Büszkék és boldogok

lehetünk, amiért keresztényként Krisztushoz tartozunk, ugyanakkor feladatot is

kapunk ezzel: éljünk Krisztus akaratának megfelelően.

A nuncius felhívta a figyelmet a találkozó témájára, az evangéliumi tanácsokra.

Szegénység, tisztaság, engedelmesség: mindannyian erre kaptunk meghívást, hiszen

Krisztus maga is szegény volt, tiszta és engedelmes.

A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták, amikor felidézte: 1983-ban Kamerunba ment

misszionáriusként, és akkor megértette a szegénység értelmét. Ott az őserdő közepén

nem voltak utak, nem volt telefon, nem volt szinte semmi, ami a modern

társadalmakban megszokott. Az ember ott felfedezi: nem kell sok mindent birtokolni

ahhoz, hogy boldog legyen. Az ott élők sárból, pálmaágakból építkeznek, mégis

boldogok. Mi pedig megtöltjük az életünket felesleges, szükségtelen dolgokkal.

Elmesélte, hogy a szemináriumtól nem messze volt egy árvaház fogyatékkal élő

gyermekek számára. Nehézségekkel éltek, mégis derűsen, mosolygósan.

Megtanították rá, hogy a szegénység végső soron szabaddá tesz. Megtanít arra, hogy

egyszerűek legyünk és a maradandó dolgokat keressük.

Hangsúlyozta: a szegénység érték, amely közelebb visz Krisztushoz és testvéreinkhez,

különösen azokhoz, akik szükséget szenvednek. Megköszönte Ferenc pápának, hogy

hangsúlyozza számunkra ezt az értéket. Bevallotta: csodálkozással és örömmel

fogadta a felkérést, hogy a szegénységről beszéljen. Gyakran kerüljük ezt a témát,

pedig nagyon fontos, hozzátartozik keresztény identitásunkhoz.

Végül kifejezte örömét, hiszen csodálatos dolog összegyűlni az Úr nevében, majd

Isten áldását kérte mindannyiunk életére.

A szentmisét Sillye Jenő és zenakara dalai kísérték. A záró áldás előtt megérkeztek a

Gyerekmaros résztvevői. A hívek örömmel és szeretetteljes figyelemmel kísérték

tekintetükkel a mise végén bevonuló sok kisgyereket, akiket Gáspár István, az

Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója, nagymarosi plébános köszöntött. Felhívta a

figyelmüket arra, hogy Isten töltse be az életüket, és hogy egymást boldogítva

lehetünk csak boldogok. Teréz anya szavaival búcsúzott tőlük: mindenki találja meg

saját Kalkuttáját ott, ahol él.

Fotó: Tibély Gergő

Forrás: Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

joomla template