Máriát dicsérni hívek, jöjjetek!
( 10 értékelés )Lám Zoltánné "Máriát dicsérni
hívek, jöjjetek!" című írása
Velünk az Úr! 2005. őszi kiadás
Az agárdi és gárdonyi egyházközségek híveinek 22 fős csoportja augusztus 8-12-ig
medjugorjei zarándoklaton vett részt Bódai József esperes atyánk lelki vezetésével.
Autóbuszunk korán indult és már itt, hazánkban igen szép és történelmileg
nevezetes helyeken utaztunk keresztül: Tolnai dombvidék, Duna-Dráva Nemzeti
Park, Gemenc, Csele patak, Mohács. Mindezekről kedves idegenvezetőnk De Jorge
Jánosné, Ági tartott nagy felkészültségről tanúskodó ismertetést. Útközben
imaórákat tartottunk József atya vezetésével.
A határon átjutva első állomásunk Dakovár volt, püspöki székhely. Hatalmas
katedrálisában volt a szentmisénk.
A bosnyák határon elég lassan sikerült átjutnunk. A Bosna folyón áthaladva
Bosznia-Hercegovina fővárosa, Szarajevó felé vezetett utunk. A völgyben a folyó,
előttünk a Dinári hegység. Csodálatos tájakban gyönyörködhettünk. Az úton
rózsafüzért imádkoztunk és énekeltünk. Ágitól történelmi ismertetőt kaptunk a 600
éven át tartó iszlám befolyásról, török hódoltságról. Mutatják ezt a településeken
látható dzsámik és minaretek magasba nyúló tornyai.
Későn este érkeztünk utunk legfőbb céljához, Medjugorjéba. Jól esett a pihenés
az egyszerű, de kényelmes szálláson.
Másnap a korai reggeli után azonnal indultunk a jelenések hegyére. Eléggé nehéz,
köves úton fölmentünk a Szűzanya szobrához. Ott csendben imádkoztunk, hogy ne
zavarjuk az ott levő sok-sok zarándok áhítatát.
Visszaérkezve, szentmisére gyűltünk össze a jelenések kápolnájában. Esperes
atyánk nagyon szép homíliát tartott a Szűzanya igenlő életéről. Kora délután az
ottani idegenvezető, Olga beszélt Medjugorje történelméről. Megtudtuk, hogy a
nagy, kéttornyú templom 1966-69-ig épült egy szőlőtermő terület közepén.
Beszélt a látnokokról. A jelenések 1981. június 24-én kezdődtek, s máig is naponta
vannak, pontosan 18 óra 40 perckor. A Szent Szűz a Béke Királynőjének jelentette
ki magát. Megtérésre, imádságra, böjtölésre szólít fel üzeneteiben. Délután 5
órakor a Jelenések Kápolnájában vettünk részt a közös rózsfüzér ájtatosságon,
este pedig a nemzetközi szentmisén voltunk.
Felemelő élmény volt számunkra, hogy magyarul is hallhattuk az evangéliumot
József atya felolvasásában. Így zártuk ezt a szép, tartalmas napot.
A harmadik napon a 8 órai szentmise után irándulást tettünk a dalmát
tengerpartra. Csodaszép tájakon futó szerpentinen ereszkedtünk az 500 méter
feletti magasságból dél felé, a Neretva mentén. A félszigetek, a kisebb-nagyobb
szigetek között néha megpillantottuk a nyílt tengert is, ire a Világörökség részét
képező Dubrovnikba érkeztünk.
Ott helyi idegenvezető várt bennünket, aki az ősi Raguzába vezetett minket.
Először láttuk az erős falövezetet, amelyet a Pile kapu tör át. A kapu fölött Szent
Balázsnak, a város patrónusának szobra látható. A Ferenc rendiek XIV. században
épült templomának főkapuját felül gyönyörű Piéta szobor díszíti.
A kolostor ugyanekor épült kerengőjén növényi és állati mintájú faragványokkal
díszített oszloppárok sorakoznak. Belátogattunk a patika-múzeumba, amely a 600
évvel ezelőtti gyógyszertár hangulatát varázsolta elénk. A fajansz gyógyszertartók,
mérleg, desztillálókészülék, gyógyszerkönyvek mellett egyéb kincsek is láthatók.
Így Szent László karcsontját magába záró kar alakú aranyozott ereklyetartó és
Szent Balázs lábcsontját őrző láb alakú ereklyetartó.
Ellátogattunk még a dominikánusok templomához és kolostorához. Itt is csodálatos
a kerengő. A kolostorudvarban a sárguló narancsokkal megrakott fák
gyönyörködtetnek. Betértünk a kolostor múzeumába, ahol a tárolókban kézzel írott
könyvek, díszes serlegek, ereklyék sorakoztak. Egyike, Szent István királyunk
koponyadarabkáját zárja magába. Megtudtuk, hogy a kolostorban évszázadokig
őrizték a Szent Jobbot. A falakon konok láthatók, amelyeket gazdag családok
ajándékoztak a templomnak. Jó idő lévén lehetőség nyílt egy kis fürdőzésre is a
tengerparton. Vacsorára tértünk vissza a szállásra.
A negyedik napon különösen nagy élményben volt részünk. Korán reggel indultunk a
Krizsovác hegyre. A csaknem kétórás, sziklás, nehéz úton felfelé haladva végeztük
a keresztutat esperes atyánk vezetésével, aki Balázs atya nagyon tartalmas,
tanulságos elmélkedéseit olvasta fel. Az állomások között rózsafüzért
imádkoztunk. A hegytetőn felállított hatalmas kőkereszt körül egy pécsi
zarándokcsoport szép énekléséhez csatklakoztunk.
Visszaérkezvén a szállásra, József atya tartott számunkra szentmisét. Utána az
"Oázis" kis kápolnájában szentségimádáson vettünk részt, majd belátogattunk az
intézetbe, ahol a drogfüggőségtől megszabadulni akaró fiatalok életébe
pillanthattunk be.
Délután 5 órakor indultunk hazafelé. Mostarban rövid sétát tettünk. A háború
okozta sebek még sok helyen láthatók. A bazárutcán végighaladva (ahol
papucsosok, rézművesek árulják portékáikat) az újjáépített Öreg hídhoz értünk,
amely egyetlen merész ívvel halad át az alatta mélyen futó Neretván. Átmentünk
rajta, a kőbordákkal ellátott, fényesre taposott, csúszós úton. Sajnos, nem volt
időnk, hogy a város nevezetességeit megtekintsük, indulnunk kellett.
Az úton megtartottuk imaóránkat. Búcsúzóul imádkoztunk azokért, akik
elősegítették, lehetővé tették zarándoklatunk sikerét. Köszönetel tartozunk lelki
vezetőnknek, József atyának, idegenvezetőnknek, Áginak. Valamint
gépkocsivezetőinknek, Palcsó Gábornak és Andó Róbertnek, akik nagy
szakértelemmel, figyelemmel, szolgálatkészséggel végezték mnukájukat.
A reggeli órákban maradandó, szép élményekkel, lélekben megújulva értünk haza.