NyomtatásE-mail

Nagyszombat

( 11 értékelés )

NAGYSZOMBAT

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír

előtt időzve. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény

liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi

liturgikus rend igen ősi gyökerű, a IV. századra vezethető vissza.

A fény liturgiája fényköszöntő rítussal kezdődik, amely az ókori lámpagyújtás ősi

szertartásából ered. A tűzszentelés a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására alakult ki

a Frank Birodalomban, Róma a XII. században vette át a szokást. A bevonulási

körmenet is ebben az időben vált általánossá. A vigíliában ezután a húsvéti gyertya

kerül a szertartás középpontjába: a gyertya meggyújtása Krisztust, a „világ

Világosságát” idézi fel. Nagycsütörtökön a kínszenvedésre és a halálra emlékezve

elhallgatnak a harangok, az orgona és a csengők; most a feltámadás örömének hangot

adó dicsőségre ismét megszólalnak.

Az olvasmányok és az evangélium után a keresztkútnál vizet szentel a pap, közben a

mindenszentek litániáját imádkozza a hívekkel. Ha vannak felnőtt keresztelendők,

ekkor kapják meg a beavató szentségeket (a keresztelés mellett a bérmálást és az

elsőáldozást), ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. Ha nincsenek, a

közösség akkor is megújítja keresztségi fogadalmait: hitet tesz Isten mellett és ellene

mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása

koronázza meg.

A húsvéti vigília szertartását szombat este, többnyire sötétedés után mutatják be. A

legtöbb helyen hozzá kapcsolódóan, másutt húsvétvasárnap, a reggeli szentmise

keretében tartják a feltámadási körmenetet, amelyen a hívők a külvilág felé is

bizonyságát adják hitüknek és örömüknek.

 

Forrás: Magyar Kurír

 
joomla template