NyomtatásE-mail

A Szentatya április 2-i katekézise

( 9 értékelés )

A HÁZASSÁG A VELÜNK LÉVŐ ISTEN SZERETETÉNEK IKONJA

Április 2-án, a szerda délelőtti általános kihallgatáson a Szentatya a házasságról szóló

elmélkedésével befejezte a szentségekről szóló katekézisét. A házasság szentsége Isten

tervének szívébe vezet el bennünket, amely a szövetség, a szeretetközösség terve.

A Teremtés könyvének, a Biblia első könyvének elején a teremtés elbeszélésének

koronájaként olvassuk: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten

képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket… Ezért a férfi elhagyja

apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (Ter 1,27; 2,24). A

házaspárok Isten képmásai: a férfi és a nő, mind a ketten. Nem pusztán a férfi, nem

pusztán a nő, nem: ketten. Ők Isten képmásai. A szeretet, Isten velünk való szövetsége

képviseltetik ebben a férfi és nő közötti szövetségben. És ez nagyon szép! – tette hozzá

rögtönzött szavakkal a pápa.

Azért teremtettünk, hogy szeressünk, visszatükrözve Istent és szeretetét. A házastársi

egységben a férfi és a nő megvalósítják ezt a hivatást a kölcsönösség és a teljes,

végleges életközösség jegyében. Amikor egy férfi és egy nő a házasság szentségét

ünnepelik, Isten, hogy így mondjuk, „visszatükröződik” bennük, rájuk vési saját

vonásait és szeretetének kitörölhetetlen jellegét.

A házasság a velünk való Isten szeretetének ikonja. Ez nagyon szép! Ugyanis Isten

maga is szeretetközösség: az Atya, a Fiú és a Szentlélek öröktől fogva és örökre

tökéletes egységben élnek. Éppen ez a házasság misztériuma: Isten a két házasfélből

egyetlen létet, egyetlen testet hoz létre. A Biblia erőteljes képet használ: egyetlen

testté válnak. Ennyire bensőséges a férfi és a nő egysége a házasságban. A házasság

misztériuma éppen ez: Isten szeretete, amely visszatükröződik a házasságban, a

házasfelekben, akik elhatározzák, hogy együtt kívánnak élni. Ezért a férfi elhagyja

otthonát, szülei otthonát és feleségével él, vele szoros egységben, amint a Biblia

mondja: „egy test lesznek”. Nem kettő, hanem egy.

Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében rámutat, hogy a keresztény házaspárokban

nagy misztérium tükröződik vissza: Krisztusnak az egyházzal létrehozott jegyesi

kapcsolata (vö. Ef 5,21–33). Az egyház Krisztus jegyese. Ez azt jelenti, hogy a

házasság sajátos hivatásnak felel meg, és úgy kell tekinteni, mint felszentelést. A

férfi és a nő fel vannak szentelve az egymás iránti szeretetben. A házasfelek ugyanis

a szentség erejében valóságos küldetést kapnak: tegyék láthatóvá az egyszerű,

hétköznapi dolgokból kiindulva azt a szeretetet, amellyel Krisztus szereti egyházát,

továbbra is életét adva érte hűségben és szolgálatban.

Valóban csodálatos az a terv, amelyet a házasság szentsége foglal magába. Az emberi

lét egyszerűségében és törékenységében valósul meg. Tudjuk jól, milyen sok

nehézséget és megpróbáltatást jelent a házaspárok élete… Fontos, hogy életben

tartsák kapcsolatukat Istennel, aki a házastársi kapcsolat alapja. Az igazi kapcsolat

mindig az Úrhoz fűz bennünket. Amikor a család imádkozik, a kapcsolat megmarad.

Amikor a férj imádkozik a feleségéért, és a feleség imádkozik a férjéért, akkor a

kapcsolat erős lesz. Az egyik imádkozik a másikért.

Igaz, hogy milyen sok nehézség van a házaséletben? – tette fel a kérdést a Szentatya.

A munka, a pénz, amely soha nem elég, a gyermekek problémái; olyan sok nehézség.

És gyakran a férj, a feleség ideges lesz, és veszekednek egymással. Vagy nem?

Veszekednek, igaz? Mindig! Ez mindig így van: a házasságban mindig veszekednek.

Egyes esetekben még a tányérok is repülnek. Ti most nevettek, de ez az igazság.

Azonban nem kell ezért szomorkodnunk. Ilyen az emberi lét. Titka azonban az, hogy a

szeretet erősebb annál a pillanatnál, amikor veszekszünk. Ezért tanácsolom mindig a

házaspároknak, hogy amikor veszekednek, soha ne fejezzék be a napot kibékülés

nélkül. Mindig béküljenek ki! Nem szükséges az ENSZ-et hívni, hogy otthon békét

teremtsenek! Elég egy kis gesztus, egy simogatás, egy köszönés, és másnap újra

kezdődik a házasélet. Ilyen az élet: így kell előre haladni, bátorsággal, közösen

megélve. Nagy és szép dolog ez! A házasélet csodálatos, és mindig meg kell őriznünk,

meg kell őriznünk a gyermekeket.

Néhányszor már mondtam, hogy három szó nagyon sokat segít a házaséletben. Nem

tudom, hogy emlékeztek-e erre a három szóra. Három szó, amelyet mindig mondani

kell otthon: „kérem; köszönöm; bocsánat”. Ez a három mágikus szó! „Kérem” – mert

ne legyünk tolakodók a házaséletben. „Köszönöm” – mindig mondjunk köszönetet

házastársunknak: „köszönöm, amit értem tettél”. Olyan szép köszönetet mondani.

És mivel mindnyájan tévedünk, van egy szó, amit egy kicsit nehéz, de ki kell mondani:

„bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg”. Hogy is van tehát? Kérem, köszönöm, és bocsáss

meg. Ismételjük el mindnyájan! Kérem, köszönöm, bocsánat.

Ezzel a három szóval, a házastársak egymásért mondott imájával, a kibéküléssel,

mielőtt még véget érne a nap, a házasság megy előre. Három mágikus szó. Ima és

kibékülés.

Az Úr áldjon meg benneteket, és imádkozzatok értem! Köszönöm – fejezte be szerda

délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

 

Forrás: magyarkurir.hu

joomla template