NyomtatásE-mail

A Szentatya vasárnap déli Úrangyala imádsága

( 10 értékelés )

"CSAK A JAVAK MEGOSZTÁSA RÉVÉN VALÓSUL MEG AZ IGAZSÁGOSSÁG"

Kedves Testvérek! Jó napot kívánok! A mai liturgia középpontjában az egyik

legvigasztalóbb igazság, az isteni Gondviselés áll, amelyet Izajás próféta a

gyöngédséggel teli anyai szeretet képével ábrázol. „De megfeledkezhet-e

csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha

az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad” (49,15).

Milyen szép ez! Isten nem feledkezik meg rólunk, egyikünkről sem, keresztnevünk és

nevünk szerint ismer bennünket. Szeret minket és nem feledkezik meg rólunk. Milyen

szép ez a gondolat! Ez a felhívás, hogy bízzunk Istenben, visszhangra talál Máté

evangéliumának soraiban: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak,

csűrökbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?

Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a

ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem

fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt

dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül” (Mt 6,26.28-29).

Ha arra a sok emberre gondolunk, akik bizonytalan életkörülmények között, vagy

egyenesen nyomorban élnek, amely sérti méltóságukat, Jézusnak ezek a szavai

elvontnak, sőt illuzórikusnak tűnhetnének. Valójában azonban ma sokkal

időszerűbbek, mint valaha! Arra emlékeztetnek, hogy senki sem szolgálhat két úrnak:

Istennek és a gazdagságnak. Amíg mindenki csak arra törekszik, hogy saját magának

gyűjtsön, addig soha nem lesz igazságosság. Ezt jól meg kell értenünk. Ha azonban

bízva az isteni Gondviselésben, közösen keressük országát, akkor senkinek sem

hiányoznak majd az emberhez méltó élethez szükséges javak. Egy olyan szívben,

amelyet a birtoklási vágy tölt el, nincs jelen Isten. Ezért Jézus több ízben

figyelmeztette a gazdagokat: azt kockáztatják, hogy biztonságukat az evilági javakba

helyezik, míg a végső biztonság Istenben van. A gazdagság rabságában élő szívben

nem sok hely marad a hit számára: mindent elfoglalnak az anyagi javak, nincs helye a

hitnek. Ha azonban meghagyjuk Istennek az őt megillető, vagyis az első helyet, akkor

szeretete elvezet bennünket arra, hogy megosszuk vagyonunkat, azt fejlesztési és

szolidaritási tervek szolgálatába állítsuk, mint ahogy erre a közelmúltban is sok példa

volt az egyház történetében. Az isteni Gondviselés így rajtunk keresztül működik: ha

szolgáljuk testvéreinket és megosztjuk javainkat másokkal.

Ha mindnyájan nem pusztán magunk számára halmozzuk fel az anyagi javakat,

hanem azokat a többiek szolgálatába állítjuk, a szolidaritásnak ebben a gesztusában

láthatóvá válik az isteni Gondviselés. Ha azonban valaki csak saját magának gyűjt, mi

történik, amikor Isten magához szólítja? Nem viheti magával vagyonát, mert –

tudjátok – a halotti lepelnek nincs zsebe! Jobb megosztani javainkat másokkal, mert

csak azt visszük magunkkal az égbe, amit másokkal megosztottunk. A Jézus által

megjelölt út talán nem tűnik túl reálisnak a közfelfogáshoz és a gazdasági válság

problémáihoz viszonyítva; ha azonban jól meggondoljuk, akkor látjuk, hogy elvezet

bennünket az értékek igazi skálájához. „Nem több az élet az ételnél, a test pedig a

ruhánál?” (Mt 6,25) – teszi fel a kérdést Jézus.

Ahhoz, hogy senki ne nélkülözze a kenyeret, vizet, ruhát, otthont, munkát,

egészséget, arra van szükség, hogy mindnyájan elismerjük: a mennyei Atya

gyermekei, tehát egymás testvérei vagyunk. Erre emlékeztettem a január elsejei

Békevilágnapra írt üzenetemben – mondta Ferenc pápa. A békéhez vezető út a

testvériség: együtt kell haladnunk, megosztva egymással javainkat. A mai liturgiában

hallott isteni Szó fényében fohászkodjunk Szűz Máriához, mint az isteni Gondviselés

Anyjához. Bízzuk oltalmába létünket, az egyház és az emberiség útját. Különösen

fohászkodjunk közbenjárásáért, hogy mindnyájan törekedjünk egyszerű és józan

életmódra, figyelmet fordítva leghátrányosabb helyzetű testvéreinkre.


KÉSZÍTSÜK FÖL LELKÜNKET A NAGYBÖJTRE! - BUZDÍT A SZENTATYA

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy a héten

megkezdődik a Nagyböjt, Isten népének Húsvéthoz vezető útja. Ez a megtérés útja,

amikor az ima, a böjt, az irgalmasság fegyvereivel küzdünk a gonosz ellen. Az

emberiségnek szüksége van az igazságosságra, a kiengesztelődésre, a békére. Ez csak

akkor valósul meg, ha teljes szívünkkel visszatérünk Istenhez, aki mindezek forrása.

Mindnyájunknak szükségünk van Isten bocsánatára. Lépjünk be a nagyböjti időszakba

Istent imádó lelkülettel, testvéri szolidaritásban mindazokkal, akiket napjainkban a

leginkább sújt a mélyszegénység, az erőszakos konfliktusok csapása.

 

Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template