NyomtatásE-mail

Szent András apostol ünnepe

( 4 értékelés )

SZENT ANDRÁS APOSTOL - NOVEMBER 30.

Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először

követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor

meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért

vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35-42).

A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival,

Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16-20; vö. Mt 4,18-22). András

jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az

Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó

napokban (Jn 13,22).

Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet

közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az

apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre

fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak

látszik a hagyománynak az az adata hogy 60-ban az achaiai Petra városában

keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan

ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.

Ereklyéit a IV.századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át

Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a

keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a

konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.

Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a VI.század óta ünneplik.

András életéről - aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: "Jöjjetek utánam,

én emberhalásszá teszlek titeket!" - az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál

többet mond el az András Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen

viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét Örményország napégette

pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete-tenger partjáig. Feltűnik a

szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok

sátraiban. Végigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas

prokonzul elé állítják.


A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok

templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására

a római császárok parancsot adtak?" András így válaszolt: "A római császárok még

nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el", és meggyőző

tanúságot tett Jézus mellett.

Aegeas kifakadt: "Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz

olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették." Erre András

elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát

arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas

így felelt erre: "Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg

engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt

misztériumát!"

Murillo: Szent András keresztrefeszítése

András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó

egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön:

teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a

legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg,

parancsot adott, hogy feszítsék keresztre. Amikor András megpillantotta a számára

készített keresztet, hangosan fölkiáltott: "Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget

és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld

rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!"

Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga

tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek

kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges

vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.

 

Forrás: A szentek élete

joomla template