NyomtatásE-mail

A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása

( 21 értékelés )

 A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA -

DECEMBER 9. A szeplőtelen fogantatás (latinul: conceptio immaculata) - teológiailag -

az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet

Isten megőriz az áteredő bűntől. Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten

anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása.

Murillo: Immaculata

 

Üdvtörténeti jelentősége miatt a hagyomány alapján IX. Pius pápa 1854. december

8-án az "Ineffabilis Deus" bullában ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki,

hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és

a megszentelő kegyelem állapotában volt. Mária különleges módon részesült a

krisztusi megváltásban, s így számára Isten elővételezte a kegyelmi állapotot, hogy

mentes legyen az áteredő bűntől. A szeplőtelen fogantatás kifejezés hallatára még

katolikus hívők is sokszor Jézus szűzi fogantatására gondolnak, de itt Mária

kegyelmi kiváltságáról van szó.

A tétel dogmatikailag fokozatosan bontakozott ki az Egyház hitében. Az efezusi

zsinatig (431) Mária kegyelmi kiváltságai bele vannak foglalva a második Éva

szerepébe, az Isten anyját megillető szentségbe és az Istennek önmagát átadó

szüzességbe. Az egyházi íróknál Mária testben és lélekben egészen szent, s ha

születése természetes volt is, telve volt kegyelemmel. Nazianzi Szent Gergely

szerint Mária „egészen megtisztult, mielőtt fiát foganta”. Ez önmagában nem

állítja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, de tükrözi a meggyőződést Mária

valamilyen kiváltságáról. A nyugati egyházatyáknál is megtalálható az állítás, hogy

Mária nem lehetett az ördög hatalma alatt.

Az efezusi zsinat után a tétel egyre jobban kibontakozott a keleti atyáknál is, s az

irányzat megmaradt a keleti egyházszakadás (1054) után is, és csak a 16.

századtól a protestantizmus befolyására akadnak ellenzői az ortodoxiában. A 7.

századtól keleten már ünnepelték Mária fogantatását, s az ünnep a 9. századtól

nyugatra is átterjedt. Akik ellenezték, azok inkább csak a meggyőző érvek hiányára

vagy arra hivatkoztak, hogy ezzel Krisztus egyetemes megváltói érdeme csorbát

szenvedne. Ez volt a nézete Aquinói Szent Tamásnak és Szent Bernátnak is. Duns

Scotus viszont és a tétel védelmezői arra hivatkoztak, hogy Mária rászorult a

megváltásra, de Isten nála elővételezte a kegyelmet. Amikor a trienti zsinat (1545-

63) az áteredő bűn egyetemességéről beszélt, abba nem akarta beleérteni Máriát, s

így a kérdést továbbra is nyitva tartotta. Ez az állapot fennmaradt egészen a már

említett 1854-es döntésig.

IX. Pius pápa

A szentírási alapot a hagyomány az ősevangéliumban (Ter 3,15) és a Napbaöltözött

Asszonyban (Jel 12,1) találta meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő, ill. a

gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet

Éva, hanem csak Mária. A másik szentírási alap volt az angyali üdvözletben a

kegyelemmel teljes kifejezés: Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely

megfelelt az Isten Anyja méltóságának. A szeplőtelen fogantatás tételét tehát nem

szabad a megváltás tanától és a Krisztusra való vonatkoztatástól elszakítani. A

megváltás kegyelmének legmagasabb fokát találjuk a szeplőtelen fogantatásban,

mely kiváltság alapja az, hogy Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind

anyasága, mind hite szerint, azért Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta.

Benne az Egyház előképe jelent meg „ránc és szeplő nélkül” (Ef 5,27), tehát illett,

hogy egész élete mentes legyen a bűn terhétől. A dogma kimondja, hogy Mária

mentes volt az áteredő bűn „minden szennyétől”, amit úgy kell érteni, hogy annak

következményei sem sújtották. Tehát mentes volt a rendetlen hajlamoktól, s ha

földi életét halállal is fejezte be, az sem hordozta magán a büntetés jegyét.

A korabeli beszámolók szerint ez történt Rómában 1854. december 8-án:

a Szent Péter-bazilikában IX. Piusz pápa intonálta térden állva a Veni Creator

himnuszt, majd az "Ineffabilis Deus" kezdetű bullát maga olvasta föl. Végül

megindult hangon segítségül hívta a Szentháromságot és az apostolfejedelmeket, s

definimus, decretamus et comfirmamus szavakkal kezdve kihirdette a kötelező

erejű megerősítést. A jelenlévőket a dogma szövegének előszöri hallása lenyűgözte,

amint erről a visszaemlékezések egybehangzóan tanúskodnak. Ezt követően,

általános megindultság közepette a pápa intonálta a Te Deum himnuszt, megáldott

egy aranyból készített, díszes mívű koronát, s azzal a IV. Sixtus kápolnájában álló

Szűz Mária-szobrot megkoronázta. Az ünnepnap estéjén egész Róma fényárban

úszott.

Kránitz Mihály a következőképpen fogalmazza meg gondolatait a mai főünneppel

kapcsolatban:

A szeplőtelen fogantatás elsősorban Isten szeretetének a győzelme, mely nem

hátrál meg az emberek ellenállása és bűnei miatt, hanem talál lehetőséget és

alkalmat tervének megvalósítására. 

Mária az "egészen szép", a Nap teljes fénye, az Atya ragyogásának tükröződése, az

Istenhez, és az ő eredeti elgondolásához leginkább hasonló és legközelebb álló

teremtmény. Az ő végérvényes "igenje" Isten tervére és az Istenre hagyatkozó

engedelmessége a kegyelem műve. Ahogy nem véletlen az angyal megszólítása:

"Üdvöz légy kegyelemmel teljes!", nem volt véletlen Mária válasza sem: "Íme, az Úr

szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint." Mária magatartása a szív

fiatalságát és az eljövendő dolgok hűséges várását jelenti. Benne az Istennel való

együttműködés tökéletes mintáját láthatjuk.

A dogma több mint másfél évszázados kihirdetése Krisztus mai követőit is

megszólítja, mert Isten bennünket is olyannak szeretne látni, mint Máriát, a

kegyelemmel teljest. Szent Pál apostol valami hasonlóra buzdítja az efezusi

híveket: "Isten Krisztusban minket is kiválasztott a világ teremtése előtt, hogy

szentek és feddhetetlenek legyünk, hogy magasztaljuk felséges kegyelmét,

amellyel megajándékozott minket." Ugyanaz a kegyelmi adomány vár tehát ránk is,

amelyet Mária elfogadott, és amelyre élete szentségével és tisztaságával válaszolt.

1858-ban, négy évvel az ünnepélyes pápai kijelentés után a lourdes-i jelenések

mintegy megerősítették a dogma tanítását: Szűz Mária az áteredő bűn minden

foltjától mentes volt. A tizennégy éves Bernadettnek többször megjelenő "gyönyörű

asszony" a rózsafűzér imádkozására szólított fel, azért, hogy az emberek

változtassák meg életüket és fogadják be Istent a szívükbe. Ez a "fehér ruhás

asszony" az egyik jelenés alkalmával így mutatkozott be: "Én vagyok a szeplőtelen

fogantatás." Az ünnep azt az örömhírt közvetíti felénk, hogy Máriát követve és az ő

közbenjárását kérve elnyerhetjük az Isten által nekünk is megadott kegyelmet, még

ebben a bűntől megsebzett világban is, Krisztus üdvözítő művébe vetett hittel,

hogy Isten tiszta, szeplőtelen gyermekei legyünk.

 

Forrás: ktp.hu/Török József és szolgalohittan.hu/Kránitz Mihály

 

joomla template