NyomtatásE-mail

Szent Márk, István és Menyhért

( 19 értékelés )

SZENT MÁRK, ISTVÁN ÉS MENYHÉRT ÁLDOZÓPAPOK, KASSAI

VÉRTANÚK - SZEPTEMBER 7. - Körösi Márk: Krizevac (Horvátország) 1588;

Grodziecki Menyhért: Czeszyn (Szilézia) 1584; Pongrácz István: Alvinc (Erdély) 1582.

Meghaltak: Kassa, 1619. szeptember 7.

Buzna Sándor: A három kassai vértanú

 

Neveik sorrendje, a régebben föltételezett születési sorrendet tükrözi. Az újabb

kutatások szerint azonban valószínű, hogy éppen Márk az (születési helyéről

nevezték Körösinek), aki hármuk közül a legfiatalabb volt.

1611-ben, huszonhárom éves korában iratkozott be a római Collegium Germanico-

Hungaricumba, s eszerint születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi

Krizevac (= Körös). Családi neve valószínűleg Stjepinac. Középiskolai tanulmányait

Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye

papnövendékeként került Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza.

Rövid körösi tevékenysége után Pázmány érsekprímás fölfigyelt rá, és meghívta

elöljárónak az Oláh Miklós prímás által létesített nagyszombati papnevelő

intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a

káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Itt is kapcsolatban maradt

nevelőinek és tanárainak szerzetesrendjével, a jezsuitákkal. Széplaki

jószágigazatósága idején részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos

lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán tartottak, s amelynek végén későbbi

vértanútársa, Grodecz Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.

Ismeretlen festő: Körösi Márk vértanúsága

Menyhért - családi neve Grodziecki - a sziléziai Czeszynben született lengyel

családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte,

majd 1603-ban Brünnben (ma Brno) belépett a jezsuita rendbe. Teológiai

tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-

kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség

német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.

István az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család sarja, amely család már a 13.

században szerepet játszott az akkori Észak- Magyarország történetében. 1582-

ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a

jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brnói jezsuita novíciátusba, ahol

együtt volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz következett

ezután. 1615-ben került Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és

hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú

katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának.

Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi

Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta, hogy ,,amíg ez az egy

jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot''. Bethlen Gábor erdélyi

fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki

késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi

Györgynek hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.

Midőn Rákóczi hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek, Dóczi András

császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, tekintettel a

város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött a város átadásáról szóló

szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se

a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba,

és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták

Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben.

Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen

kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után

Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli

szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házikápolnájának sekrestyése,

István atya nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga

sem merte elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya

tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok

kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt...

Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú

holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével Bethlen és a királyi

Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol

a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem

táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy

Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha

kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a hitéről meg nem

feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb

a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben

szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak

ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József föloszlatta a

klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent

Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.

A kassai Szentháromság plébániatemplom, melynek helyén a XVII. században

az a főkapitányi ház állott, ahol a kassai vértanúk mártírhalált szenvedtek

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az

csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes

magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál

pápa szlovákiai látogatása alkalmával 1995. júliusban szentté avatta őket.

Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:

Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló küldöttséget

menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja

meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri

vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A csábítást végig kellett

hallgatnia Pongrácznak is, aki... így szólt a vesztegetőhöz: ,,Úgy látszik, az ördög

ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az

Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!'' De

megfelelt neki Körösi is: ,,Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a

széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az

uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál

vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: ťInkább kívánok

ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra

vessem.Ť Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják

Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek

szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.'' Így állta ki az első próbát;

utána mindhárman térdre borultak, és Te Deum-ot énekeltek.

 

Forrás: A szentek élete

joomla template