NyomtatásE-mail

Szent István király ünnepe - Magyarország fővédőszentje

( 15 értékelés )

SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE - MAGYARORSZÁG FŐVÉDŐSZENTJE

AUGUSZTUS 20. - A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi

pozíciót vívott ki magának. Elsősorban politikai megfontolásokból nyugat felé fordult,

és megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. Ebben keresztény feleségének,

az erdélyi Saroltának befolyása is érvényesült. Beengedte az országba Pilgrim passaui

püspök követeit. A bajor papok egyike keresztelte meg őt, Mihály testvérét és 973-

ban, vagy 974-ben fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent

újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta.

Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel kapcsolatban a nyugati orientációt

biztosítsa, s házának hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésből

versenytársát, Koppányt, és termetre ugyan kicsiny, de jellemben, bátorságban és

helytállásban messze kiemelkedő fiát, Istvánt jelölte utódjává. Prágából meghívta

Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse, és István további képzését

előmozdítsa. Adalbert volt az is, aki a fejedelmi ifjút megbérmálta, és vallási

szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella

között létrejött házasságot is. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben

átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd

gyökeret vert benne.

Szent Adalbert

Diplomáciai és politikai érzéke, mellyel nemegyszer a gyakorlatban egymásnak

ellentmondó célokat is el tudott érni, korának, sőt mondhatni, az egész magyar

történelemnek legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi

szempontból tulajdonképpen ő teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és

biztosította a jövőbe vezető utat népének. 

A változást, amelyet István hozott, jól megvilágítja egy világpolitikai jelentőségű

tény: trónra lépése előtt nem egészen fél századdal a magyar lovascsapatok még

halálosan fenyegették Nyugatot és a kereszténységet, egészen az Augsburg

melletti Lech-mezőig hatolva előre. Az István által alkotmányában, kiterjedésében,

kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország ezzel

szemben a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett az előnyomuló mongol és

török veszély ellen, és évszázadokon keresztül védőfal az ázsiai hódítók

barbárságával szemben. 

Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett

munkájával is. Szerzetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból,

Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen a clunyi reform követőit, Dél-

Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait. Szent Márton

hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek

missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek.

A Pannonhalmi Apátság

Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom

építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyörű

székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, és fölépítette Budán a Szent

Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon

megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással

és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent és

büntetéssel sújtotta. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez,

amelyek a pogány ősöket és hősöket dicsőítették; a pogány korból származó

népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, megőrizte vagy megtöltötte őket

keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte:

enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország első hithirdetői.

Messzenéző megértéssel képviselte népe sajátosságát és érdekeit a határokon túl

is. Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet

külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában

zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.

Egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes útján II.

Szilveszter pápához fordult jogai megerősítéséért és a teljhatalom kieszközléséért.

Célja az volt, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, nemkülönben,

hogy már eleve kizárjon mindenféle függőséget a német birodalomtól és a

szomszédos bajor egyháztól, s országa egyházát az állammal szorosabban

egybekapcsolja. Asztrik valóban kieszközölte urának a koronát, az előtte hordozott

keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson és

egyházi főméltóságokat nevezhessen ki.

Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez

egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének

elismerésével. A pápától kapott előjogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi

szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított, köztük két érsekséget:

Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget.

Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát, mindkettő legbensejéig

érintette. Imre fiát, a rendkívül erényes ifjút rendelte és készítette elő

trónörökösévé. Még halála előtt meg akarta vele osztani az uralmat. Imrét azonban

közvetlenül uralkodótársává koronázása előtt, 1031-ben egy vadászat alkalmával

vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban

meghalt. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen

leszármazottja Vazul volt, ő azonban ifjúkori ballépéseiért börtönben ült. A

súlyosan beteg király megkegyelmezett neki, kiengedte a fogságból, sőt azon

gondolkodott, hogy még életében maga mellé veszi és trónra emeli. A rossz

tanácsra hallgató hálátlan rokon azonban egy galád összeesküvésbe keveredett,

aminek az volt a célja, hogy a királyt meggyilkolják és az országban visszaállítsák

a pogányságot. Ilyen gazságot István nem hagyhatott büntetlenül, életművét nem

engedhette elpusztítani. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István

az összeesküvés három fejének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét: ez abban

az időben a súlyos gonosztevők szokásos büntetése volt, és a megérdemelt

halálbüntetés esetén, mint itt, kegyelmi aktusnak számított.

Vazul megvakítása

Amikor halálát közeledni érezte, magához hívatta tanácsosait, s velük

egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette utódjává. Mindenkit arra

intett, hogy maradjanak meg az igaz hitben, szeressék az igazságosságot, és főleg

hűségesen ápolják a kereszténység zsenge vetését. Közel hetven éves korában - a

11. században ritka magas korban -, 42 évi uralkodás után halt meg Mária

mennybevitelének napján, akit oly bensőségesen tisztelt s akinek tiszteletére több

templomot épített. Halála előtt neki ajánlotta az országot.

Istvánt az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az

emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyörű bazilikában - mely

éppen akkor készült el, és ebből az alkalomból gyorsan fölszentelték - helyezték

ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait.

A Szent István-bazilika Székesfehérváron

Az általános gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király

személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt

el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott

harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó

hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába

vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre

szoktatta. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt

történelmi szerepe miatt, másrészt azért, mert menekülteknek és más

sorsüldözötteknek menedéket nyújtott, a Szentföldre, Konstantinápolyba,

Ravennába vagy Rómába zarándokló idegeneknek pedig vendéglátást és kedvező

átvonulást biztosított.

Mint uralkodó, tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt

ennek, hogy Szent István templomában hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy

csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek

áldozza. Lelki arculata abban a ,,fejedelemtükörben'' is visszatükrözödik, amelyet

fiának hagyott hátra latin nyelven. Talán nem ő maga írta, de mindenesetre az ő

közelében, politikai s erkölcsi elvei értelmében szerkesztették. Az akkori

Magyarországon mindenképpen a legjelentősebb irodalmi alkotás. Ezekben az

Intelmekben (Admonitiones) többek között a következő uralkodói szabályok

találhatók: ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A

király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király

igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel

ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a

szabadságot, hogy aszerint éljen!''

István a nép szívében mindinkább legendás hőssé, népe apostolává, védelmezőjévé

és Magyarország eszményévé magasztosodott föl. Benne és vele a korona, királyság

és nemzet szinte misztikus egységgé olvadt össze. Sírja sokat látogatott nemzeti

búcsújáró hellyé vált; számos imameghallgatás és csoda történt ott. Ünnepe

nemzeti ünnep lett.

László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok

és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért

csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté

avatással.

István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Különösen

Scheyernben és Bambergben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata

következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek;

Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi

Namurben.

XI. Ince pápa 1686. novemberében - Buda visszafoglalása alkalmából - az egész  

Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház

augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország

fővédőszentjét) ünnepli. Május 30-án a mai napig sértetlenül fennmaradt Szent Jobb

ereklyét tiszteljük.

 

Forrás: A szentek élete

joomla template