NyomtatásE-mail

Arkadiusz Nocoń atya Szent Joakimról és Szent Annáról

( 7 értékelés )

SZENT JOAKIM ÉS SZENT ANNA ÜNNEPE - JÚLIUS 26.

Július 26-a Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szüleinek kötelező

emléknapja. Joakim Názáretben született, Anna pedig Betlehemben, a hagyomány

szerint mindketten Jeruzsálemben haltak meg. Szent Anna ereklyéi Konstantinápolyban

és Apt-ban (Franciaország) találhatók. A „mesteri statiszták” a nagyszülők 

védőszentjei. Anna ezen kívül az édesanyák és az özvegyasszonyok védőszentje is.

 

A Szentírás nem tesz róluk említést annak ellenére, hogy Mária és Jézus életében

fontos szerepet töltöttek be, hiszen befolyással voltak életük alakulására, és sokat

tanultak tőlük. Számunkra mégis az ismeretlenség homályába burkolóztak. Ha a

filmipar nyelvén akarnánk róluk beszélni, akkor „statisztáknak” neveznénk őket, hiszen

a főszereplők árnyékában húzódnak meg, de mégis nélkülözhetetlenek. Egyedül az

apokrif irodalomból értesülünk róluk. Az apokrif iratok olyan első századi írások,

amelyek nem tartalmaznak ugyan eretnekséget, de az Egyház nem tekinti őket

sugalmazottnak, ezért nem kerültek be a Szentírás könyvei közé. A legősibb apokrif

írások sok igazságot tartalmaznak, amelyek szájhagyomány útján terjedtek, ezért a

hívő ember számára elfogadhatók. Ezekből tudjuk, hogy Szent Anna Betlehemből

származott és Lévi nemzetségéhez tartozott. 

Huszonnégy évesen ment férjhez Joakimhoz, aki Názáretben lakott és Dávid

nemzetségéből származott. Ily módon Jézus anyja, Mária egyidejűleg származott papi

és a királyi nemzetségből. Hosszú ideig, majd húsz évig éltek gyermektelenül, ami

miatt sok megaláztatásban volt részük. Az utód hiányát abban a korban szégyennek

tartották. Joakim és Anna kitartó imája végül meghallgatásra talált. Anna

negyvennégy évesen kislányt szült, akit Máriának nevezett el.

Joakim nem sokáig lelhette örömét gyermekében, ugyanis Mária születése után

röviddel meghalt. Anna viszont magas kort ért meg ragyogó jámborságban és számos

erénnyel.

Joakim és Anna tizenkét éven keresztül imádkoztak gyermekért. A remény és kitartás

példái számunkra, amikor úgy gondoljuk, hogy Isten „nem hallgatja meg” kérésünket.

Minden bizonnyal meghallgatja, de csak akkor teljesíti, ha az üdvösségünket

szolgálja: „Az imák jönnek és mennek, de egy sem marad meghallgatatlan” (Cyprian

Kamil Norwid).

Ne zavarja meg gondolkodásunkat, ha azt látjuk, hogy a bűnösök gazdagok, Isten

szolgái pedig viszontagságoknak vannak kitéve. […] Egyetlen egy hite szerint élő

ember sem kapja meg azonnal jutalmát, hanem várakoznia kell arra. Ha ugyanis Isten

azonnal fizetne minden jóságért, akkor nem valódi vallásosság, hanem azonnali

adásvétel lenne az élet; ez esetben csak látszat lenne a hit szerinti életünk, hiszen

nem a bensőséges vallásosságot, hanem csak a hasznot keresnénk. (II. századi

ismeretlen szerző, Imaórák liturgiája, évközi 32. hét, szombat)

Párizs egyik idősek otthona. Vasárnap délután. Kis udvar tele kidíszített autókkal.

Elegánsan felöltözött, tengerparton lebarnult hölgyek kísérik ki szüleiket a parkba.

Néhány kör séta, néhány óra beszélgetés, néhány puszi és kedveskedés, majd sok

puszi az elköszönéskor: au revoir maman, au revoir papa! Integetés a távozó autók

ablakából. Amikor este bemegyek az öregekhez, a szobában megy a televízió, ők

viszont a fal felé fordulnak és az arcukat a könnyek áztatják…

Eszembe jut Edmund Morris „Fatányér” című színdarabja. Egy nagypapa története, aki

együtt lakott a családjával. Néha kicsit morgott, de amúgy jó erőben volt. Néha

kiöntötte a levest vagy összetört egy tányért. Adtak hát neki egy fából készültet, ami

törhetetlen. S bár az együttélés nem okozott különösebb nehézséget, mégis egy idő

után úgy döntött a család, hogy idősek otthonába helyezik. Magával akarta vinni

fatányérját, de a kis unokája, akivel nagyon szerették egymást, kérte őt, hogy hagyja

neki ott „emlékbe, hogy tudjam, mit kell majd tennem a szüleimmel, ha

megöregszenek”.

Vakáció van. A hegyekbe vagy a tengerhez menekülünk a hőség elől. A család öregjei

általában otthon maradnak. Akik kevésbé önellátóak, azokat hospice-okba adjuk

„megőrzésre”.

Éppen most, az év közepén, tartjuk Szent Joakim és Szent Anna, Szűz Mária szülei

emléknapját. Az Egyház személyükben egy életideált ajánl fel nekünk, egészséges

szokások és családi kapcsolatok példáját. Példaképül állítja őket elénk, mint

patrónusokat, de mint…lelki tükröt is az idősekkel szembeni tiszteletünkről és

szeretetünkről.

Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a

kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add,

hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus

Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten

mindörökkön-örökké. Ámen.

(Lengyelből fordította Szemere János atya)

 

Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template