NyomtatásE-mail

A brazil elnöknő és a Szentatya beszédei

( 7 értékelés )

"KÜZDJÜNK EGYÜTT AZ EGYENLŐTLENSÉG, A SZEGÉNYSÉG ELLEN!" 

„Végtelen örömmel köszöntöm Önt, nagy megtiszteltetés ez a brazil nép számára,

mert Ön az első latin-amerikai pápa” – mondta a Szentatyát üdvözlő beszédében

Dilma Rousseff köztársasági elnök. Tudjuk, hogy Ön olyan vallási vezető, aki nagyon

érzékeny a társadalmi igazságosságra. Ellensége az egyenlőtlenségnek és a közöny

globalizácójának, figyelmet fordít a legszegényebbekre, mint ahogy ezt fejezi ki

névválasztása is.

 

Brazília nagy lépésekkel halad előre a társadalmi fejlődés útján, de még mindig sok a

tennivaló. Nem várakozhat tovább az igazságosság utáni éhség és szomjúság. Az

elmúlt hetek megmozdulásai a nagyobb igazságosság és a társadalmi inklúzió,

integráció utáni szomjúságot jelentették – fejtette ki a brazil elnökasszony, majd

hozzátette: 

A fiatalok azt akarják, hogy a politika válaszoljon igényeikre, elvárásaikra, ne legyen a

kiváltságosok területe. A fiatalok ki akarják küszöbölni a diszkriminációt, küzdeni

akarnak az igazságosságért, a testvériségért egy jobb világ távlatában – mondta a

pápát köszöntő beszédében Dilma Rousseff brazil államfő

„Nincs sem aranyam, sem ezüstöm, de magammal hozom a legértékesebbet, amit

kaptam: Jézus Krisztust!” – Ferenc pápa első beszéde brazil földön

A Szentatya szavait többször is a hallgatóság vastapsa szakított félbe. A beszédre a

Guanabara elnöki palotában került sor a vatikáni és a brazil himnuszok elhangzása,

valamint Dilma elnökasszony üdvözlő szavai után.

„Elnökasszony, tisztelt hatóságok, testvéreim és barátaim!

Szeretetteljes gondviselésében Isten úgy akarta, hogy pápaságom első nemzetközi

útja lehetőséget adjon arra, hogy visszatérjek a szeretett Latin-Amerikába,

nevezetesen Brazíliába, abba a nemzetbe, amely büszke az Apostoli Szentszékkel

való szoros kapcsolataira, a hit és a barátság mély érzéseire, amelyek egyedülálló

módon mindig megtartották egységét Péter utódával. Hálát adok Istennek ezért a

jóindulatáért. 

Megtanultam, hogy a brazil néphez úgy kerülhetünk közel, ha hatalmas szíve kapuján

lépünk be; engedtessék meg tehát nekem ebben a pillanatban, hogy tapintatosan

kopogtassak ezen az ajtón. Engedélyt kérek, hogy beléphessek és ezt a hetet veletek

tölthessem el. Nincs sem aranyam, sem ezüstöm, de magammal hozom a

legértékesebbet, amit kaptam: Jézus Krisztust! Nevében jövök, hogy tápláljam a

testvéri szeretet lángját, amely minden szívben él; kívánom, hogy mindenkihez és

minden egyes emberhez eljusson köszöntésem: “Krisztus békéje legyen veletek!”

Tisztelettel köszöntöm az Elnökasszonyt és kormányának tagjait. Köszönetet mondok

a nagylelkű fogadtatásért és szavaiért, amelyekkel kinyilvánította a brazilok örömét

nemzetükben való jelenlétemért. Köszöntöm ennek az államnak a kormányzóját is, aki

kedvesen vendégül lát bennünket a Kormánypalotában, továbbá Rio de Janeiro

polgármesterét, a brazil kormány mellé akkreditált diplomáciai testület tagjait, a

jelenlévő hatóságokat és mindenkit, aki azon fáradozott, hogy látogatásom valósággá

váljék. 

Szeretnék néhány szeretetteljes szót szólni püspöktestvéreimhez, akikre az a feladat

nehezedik, hogy Isten nyáját vezessék ebben a hatalmas országban, továbbá szólok

szeretett részegyházaikhoz. Ezzel a látogatásommal folytatni kívánom Róma

Püspökének sajátos lelkipásztori küldetését, azt, hogy megerősítsem testvéreimet a

Krisztusba vetett hitben, bátorítsam őket abban, hogy tanúskodjanak a reménység

okairól, amely Krisztusból fakad és arra buzdítsam őket, hogy mindenkinek kínálják fel

szeretetének kimeríthetetlen gazdagságát. 

Mint ismeretes, Brazíliában való jelenlétem fő oka túlmutat az ország határain.

Ugyanis az Ifjúsági Világtalálkozóra jöttem el. Azért jöttem, hogy találkozzam a világ

minden részéről érkezett fiatalokkal, akiket magához vonzott a Megváltó Krisztus

kitárt karja. A fiatalok menedéket keresnek ölelésében, közel Szívéhez meg akarják

hallgatni újból világos és erőteljes hívását: „Menjetek és tegyetek tanítványommá

minden népet”.

Ezek a fiatalok különböző földrészekről érkeznek, más-más nyelven beszélnek,

változatos kultúrák hordozói, mégis Krisztusban találják meg legmagasabb rendű és

közös elvárásaikra a választ és ki tudják elégíteni a kristálytiszta igazság és a hiteles

szeretet iránti éhségüket, amely egyesíti őket minden különbözőségen túl. 

Krisztus teret kínál fel nekik, tudva, hogy nincs hathatósabb energia annál, ami a

fiatalok szívéből árad ki, amikor meghódította őket a Vele való barátság

tapasztalata. 

Krisztus bízik a fiatalokban és rájuk bízza saját küldetését: „Menjetek és szerezzetek

tanítványokat”; menjetek túl az emberileg lehetséges határokon és hozzatok létre egy

testvéri világot. A fiatalok is bíznak Krisztusban: nem félnek attól, hogy kockáztassák

Vele egyetlen életüket, mert tudják, hogy nem csalódnak Benne. 

Brazíliai látogatásom kezdetén nagyon jól tudom, hogy amikor a fiatalokhoz fordulok,

egyben szólok családjaikhoz, egyházi és nemzeti közösségeikhez, ahonnan

származnak, a társadalmakhoz, amelyeknek tagjai, a férfiakhoz és nőkhöz, akiktől

nagymértékben függ ezeknek az új nemzedékeknek a jövője. 

Gyakran halljátok, hogy a szülők mondják: „Gyermekeink a szemünk fényei” – (a brazil

mondás szerint szemünk pupillái). Milyen szép a brazil bölcsességnek ez a kifejezése,

amely a fiatalokra a szem pupillájának jelképét alkalmazza. Az az ablak ez, amelyen

keresztül a fény szemünkbe lép és nekünk ajándékozza a látás csodáját! Mi lesz

belőlünk, ha nem vigyázunk szemünkre? Hogyan mehetnénk tovább? Azt kívánom,

hogy ezen a héten mindnyájan nézzünk szembe ezzel a provokatív kérdéssel. 

Az ifjúság az az ablak, amelyen keresztül a jövő belép a világba, tehát nagy kihívások

elé állít bennünket. A mi nemzedékünk akkor lesz méltó az ígéretre, amely minden

fiatalban jelen van, ha képesek leszünk teret kínálni nekik; védelmezzük anyagi és

spirituális létfeltételeiket, amelyek átfogó fejlődésükhöz szükségesek; szilárd

alapokat adunk nekik, amelyre életüket építhetik; garantáljuk biztonságukat és

oktatásukat, hogy lehetőségeikhez képest kibontakozzanak; tartós értékeket adunk át

nekik, amelyekért érdemes élni; biztosítjuk számukra a természetfeletti távlatokat,

amelyek válaszolnak hiteles boldogság utáni szomjúságukra és kreativitásukra, hogy

jót alkossanak; átadjuk nekik egy olyan világ örökségét, amely emberi mértékű;

felébresztjük bennük a legjobb képességeket, hogy saját holnapjuk főszereplői

lehessenek, akik közösen felelősséget vállalnak mindenki sorsával. 

Végül kérem mindenki kedves figyelmét és, ha lehet empátiáját, amely szükséges

ahhoz, hogy barátok közötti párbeszédet létesítsünk. Ebben a pillanatban a pápa tárt

karokkal magához öleli az egész brazil nemzetet összetett emberi, kulturális és

vallási gazdagságában. Amazóniától a pampákig, a száraz régióktól a Pantanal

(lapályos) területéig, a kis falvaktól a metropoliszokig senki se érezze, hogy ki van

rekesztve a pápa szeretetéből. Holnapután, ha Isten is úgy akarja, mindnyájatokról

megemlékezem az Aparecidai Miasszonyunk előtt, fohászkodva anyai oltalmáért

otthonotokra és családjaitokra. Már most mindnyájatokat megáldalak. Köszönöm a

fogadtatást!”

 

Forrás: Vatikáni Rádió



joomla template