NyomtatásE-mail

Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága

( 6 értékelés )

"UTASÍTSÁTOK VISSZA A ROMLOTT ÉRTÉKEKET, HALADJATOK SZEMBEN

AZ ÁRRAL, MONDJATOK BÁTRAN IGENT KRISZTUSNAK!"

„Legyen bátorságotok ahhoz, hogy az árral szemben haladjatok, ne engedjétek, hogy

ellopják tőletek a reményt olyan értékek, amelyek megártanak, mint a romlott étel” –

erre buzdította Ferenc pápa június 23-án, vasárnap délben a Szent Péter téren

összegyűlt 80 ezer hívőt.

A pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében arra emlékeztetett, hogy

a vértanúk ma sokkal inkább, mint a múltban, „drága árat fizetnek” azért, mert

elkötelezték magukat az igazságért és az evangéliumért. A pápa erőteljes gesztusai,

hanghordozása még nyomatékosabbá tették mondanivalóját: az evangélium félelmet

nem ismerő férfiak és nők ügye, akik tegnap és ma – ma még inkább – nem

kapcsolnak hátramenetbe, ha azt látják, hogy Krisztushoz való hűségük veszélyessé,

sőt egyenesen fatálissá válik.

Ferenc pápa hangja megrezegtette a Szent Péter tér hangszóróit, de felrázta az

emberek lelkiismeretét is, amikor emlékeztetett azoknak a becsületes embereknek a

sokaságára, akik nem hallgattatják el lelkiismeretüket, az igazság hangját.

„Kedves Testvérek, jó napot kívánok!” – szólította meg Ferenc pápa szokásos módján

a híveket, majd idézett a vasárnapi evangéliumból: „Aki meg akarja menteni életét,

elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt” (Lk 9,24).

Krisztus rendkívül hatékony, paradox módon foglalja össze üzenetének lényegét,

megismerteti velünk beszédstílusát, szinte halljuk hangját. Mit jelent azonban az, hogy

„elveszítjük életünket Jézus ügyéért?” – tette fel a kérdést a pápa. Ez kétféle módon

következhet be: ha kifejezetten megvalljuk hitünket, vagy ha védelmezzük az

igazságot. A vértanúk például a legnagyobb áldozatra mutatnak példát, amikor

életüket elveszítik Jézusért. Az elmúlt 2000 év során férfiak és nők hatalmas serege

áldozta fel életét azért, hogy hű maradjon Jézus Krisztushoz és evangéliumához. És

ma, a világ számos helyén, annyi sok vértanú van. Többen vannak ma, mint az első

évszázadokban, akik életüket adják Krisztusért, akiket halálba küldenek, mert nem

tagadják meg Jézus Krisztust. Ez a mi egyházunk. Ma több vértanúnk van, mint az

első századokban! De létezik a mindennapos vértanúság is, ami nem jár halállal,

azonban az is azt jelenti, hogy „elveszítjük életünket” Krisztusért. Teljesítjük

kötelességünket szeretettel, Jézus logikája szerint, az ajándékozás, az áldozathozatal

logikája szerint. Gondoljunk például arra, hogy hány és hány apuka és anyuka

valósítja meg a gyakorlatban minden nap hitét, konkrét áldozatot hozva életükkel a

család javáért! Gondoljunk rájuk! Hány pap, szerzetes, szerzetesnő végzi nagylelkűen

szolgálatát Isten országáért! Hány fiatal mond le saját érdekeiről, hogy gyermekekkel,

fogyatékkal élőkkel, idősekkel foglalkozzon! Ők is vértanúk! A mindennapok vértanúi,

a hétköznapok vértanúi! – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Azután sokan vannak keresztények és nem keresztények, akik „elveszítik életüket” az

igazságért. Krisztus pedig azt mondta: „én vagyok az igazság”. Tehát, aki az igazságot

szolgálja, Krisztust szolgálja. Ezek közé a személyek közé tartozott Keresztelő János,

akinek június 24-én tartjuk liturgikus ünnepét, születésnapjára emlékezve. Ő is életét

adta az igazságért. Jánost Isten választotta ki, hogy előkészítse Jézus útját. Izrael

népének arról tett tanúságot a Keresztelő, hogy Jézus a Messiás, Isten Báránya, aki

elveszi a világ bűneit (vö. Jn 1,29). János teljes egészében Istennek és küldöttének,

Jézusnak szentelte magát. De végül mi történt? Meghalt az igazság ügyéért, amikor

felfedte Heródes és Heródiás házasságtörését. Hányan fizetnek drága árat az

igazságért! Hány becsületes ember választja inkább azt, hogy az árral szemben

haladjon, csak hogy ne kelljen megtagadnia lelkiismerete hangját, az igazság hangját!

Becsületes emberek, akik nem félnek attól, hogy az árral szemben haladjanak! És mi,

mi se féljünk! – hangzott a pápa buzdítása, majd így szólt a Szent Péter téren jelen

lévő sok fiatalhoz: „Ne féljetek attól, hogy szemben haladjatok az árral, amikor el

akarják lopni tőlünk a reményt, amikor ezeket a romlott értékeket kínálják fel,

amelyek olyan értékek, mint a romlott étel, ami megárt; ezek az értékek ártalmasak.

Haladjunk szemben az árral! És ti, fiatalok, legyetek az elsők: haladjatok szemben az

árral és legyetek büszkék pontosan arra, hogy szemben haladtok az árral. Legyetek

bátrak és haladjatok az árral szemben! És legyetek rá büszkék!” – mondta a

Szentatya, majd ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét:

„Kedves barátaim! Fogadjuk be örömmel Jézusnak ezt a szavát. Ez mindenkinek szóló

életszabály. Keresztelő Szent János segít bennünket abban, hogy megvalósítsuk a

gyakorlatban. Ezen az úton, mint mindig, előttünk halad Édesanyánk, a legszentebb

Szűz Mária: ő elveszítette életét Jézusért, egészen a keresztig, és teljes egészében

visszakapta azt, a Feltámadás összes ragyogásával és szépségével. Mária segítsen

bennünket, hogy egyre inkább magunkévá tegyük az evangélium logikáját” – mondta

az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében Ferenc pápa.

A Mária ima után ismételten a hívek szívébe véste tanítását: „Jól emlékezzetek rá: ne

féljetek attól, hogy az árral szemben haladjatok! Legyetek bátrak! És mint ahogy nem

akarunk romlott ételt enni, ne hordozzuk magunkban ezeket a romlott értékeket,

amelyek tönkre teszik az életet és elveszik a reményt!”

A pápa ezután köszöntötte a családokat, a plébániai csoportokat, az egyházi

társulásokat és iskolákat, közöttük szlovéniai gimnazistákat, majd Ascoli Piceno lengyel

közösségét. Ismételten kérte a hívek imáit, szép vasárnapot és jó ebédet kívánt

mindnyájuknak.

Gyermekvonat érkezett a vatikáni vasútállomásra – Ferenc pápa fogadta a szerelvényt

Vasárnap mindjárt a déli Úrangyala elimádkozása után a Szentatya a vatikáni

vasútállomásra indult, ahol 300 különböző nemzetiségű gyermeket köszöntött. Az

„Ezüstnyíl” nevű szerelvény Milánóból indult vasárnap reggel fél nyolckor. Miután rövid

időre megállt Bolognában és Firenzében, nem sokkal tizenegy után már meg is

érkezett a Vatikánvárosba. A vonaton utazó 300, 6 és 10 év közötti gyermek többsége

gondozott gyermek, intézetekben laknak, mások különböző társulatot képviseltek.

Kísérőikkel, szociális munkásokkal és hozzátartozókkal együtt összesen 400 utasa volt

a vonatnak. A kezdeményezés a Kultúra Pápai Tanácsától indult el és a gyermekeknek

szólt a különböző vallásokkal folytatott párbeszéd előmozdítása érdekében. „A

gyermekek vonata, utazás a szépségen keresztül” – ezt a nevet adták a Vatikánba

érkező szerelvénynek.

A vasútállomáson Ferenc pápa köszöntötte Gianfranco Ravasi bíborost, a Kultúra Pápai

Tanácsának elnökét és az olasz államvasutak főigazgatóját, Mauro Morettit. A

kicsinyek, akik között egy kisbaba is volt, nagy izgalommal készültek a Szentatyával

való találkozásra. A pápa, a maga közvetlen, kedves módján, szép ünnepnapot kívánt

a gyermekvonat utasainak. „Ugye nem ijedtek meg a nagy melegtől?” – kérdezte.

„Nem, mert így láthatunk téged” – hangzott egy bátrabb kisgyermek válasza. Egy 13

éves kislány kamilla virágból készült csokrot nyújtott át a pápának.

A Szentatya mintegy fél órát töltött a vatikáni vasútállomáson a gyermekkel.

Érdeklődött arról, hogy milyen volt az utazás és elmeséltette, hogy miként töltik majd

a napot a Vatikánban. A gyermekvonat utasait a VI. Pál terem előcsarnokában terített

asztal várta. A délután során pedig játszottak velük és megmutatták nekik a

Vatikánváros nevezetességeit.


Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template